Az egyiptomi forradalom vesztesei: a koptok

A kopt szó a görög aigyptios, azaz „egyiptomi” kifejezésből származik, amelyet a fáraók kora után, Nagy Sándor makedón uralkodó (i.e. 356-323) utódai idejében a görögök, illetve az őshonos egyiptomiak megkülönböztetésére alkalmaztak. A disztinkció először is földrajzi, másodsorban pedig etnikai jelentéssel bírt. Az arabok, miután 641-ben elfoglalták Egyiptomot, átvették és használták ezt a kifejezést; ebben a formájában ez már arra szolgált, hogy megkülönböztesse a hódító muszlim arabokat az őslakos, ekkor már többségében keresztény egyiptomiaktól. A külsőségekben meglevő különbségekről szólva Csicsmann László Közel-Kelet szakértő, a Corvinus Egyetem adjunktusa elmondta: a koptok identitása igen erős, az általuk dominált városrészek szemmel láthatóan elkülönülnek a többi résztől.

Erős identitás, gazdag kulturális örökség

Az arab hódítás után az egyiptomi keresztények, elsősorban az őket sújtó adóterhek miatt, tömegesen tértek át a hódítók iszlám vallására, s hamarosan kisebbséggé váltak az országban. A 7. században az arabok a misri helyett inkább a quft szót használták az egyiptomiakra; így lettek ők a koptok, a nem kalkedóni egyiptomi egyház pedig a koptok egyháza. Az arabok ebben az időben békében hagyták a koptokat, akik így gazdag művészeti alkotásokat hagyományoztak az utókorra – elég csak Kairó óvárosának kolostoraira utalni, de Egyiptom szerte maradtak fenn kopt műalkotások.

A kopt időszak alatt általában az i. sz. 3-7. századot szokás érteni. A kopt közösség a 7. század közepétől napjainkig tart, és a kopt jelző itt etnikai és keresztény jelentést hordoz. A kopt nyelv csupán a 10. századig volt a közösség nyelve és élő nyelv, ezután az arab lépett a helyébe, bár liturgikus nyelvként tovább élt – ma már csak elvétve találunk kopt nyelvű misét Egyiptomban, szerepét itt is az arab vette át.

A kopt kereszténység egyik legfontosabb vetülete a szerzetesség, amelyben Egyiptom úttörő szerepet játszott. Szent Antal (i.sz. 3. század) a keresztény szerzetesség alapító atyja és a kopt remeteség és aszkéta életmód megalkotója volt, a sivatagba kivonuló anakhóréta prototípusa. Ezt az életeszményt átvéve és továbbfejlesztve alakította ki Pakhóm (Pachomius, 3-4. század) az egy kolostorban élő és dolgozó szerzetes közösséget (koinobion) a maga szigorú regulájával, amely aztán az európai szerzetességre is nagy hatást gyakorolt. Pakhóm és Senute (4-5. század) írásain keresztül vált a kopt nyelv valóban irodalmi nyelvvé.

A 8-9. századi nagy arabellenes nemzeti felkelései után a muzulmán uralkodók lerombolták az emberi ábrázolásokat, aminek sok kopt freskó és festmény esett áldozatul. A Fatimida-dinasztia (910-1171) uralkodásának idejére ismét béke köszöntött a keresztény kisebbségre, amelynek tagjai kormányzati pozíciókig juthattak, templomaikat és kolostoraikat újjáépítették, a kopt művészet pedig sokadvirágzását élte. Ennek ellenére később egyre több koptot végeztek ki, helyzetük a 19. századig nem sokat változott.

Az 1800-as évek végén Muhammad Ali basa (1769–1849) egyiptomi kormányzó újra engedélyezte, hogy az egyiptomi hadseregbe koptokat is felvegyenek, folyamatosan normalizálódott a viszonyuk a többségi társadalommal, 1910-ben például múzeumot hoztak létre a művészetük bemutatására. 1952-ben, az egyiptomi katonatisztek vezette forradalom után sok minden megváltozott, a Nasszer-féle pánarab nacionalizmus és szocializmus megtagadta tőlük a kisebbségi jogokat. Csicsmann László elmondta: a képet árnyalja, hogy a Mubarak-érában a koptok üldözésére szinte csak a radikálisabbnak tartott területen, Kairótól délre került sor, igaz, ez később más városokra is átterjedt.

Nem várható a helyzetük javulása

Az elnyomás annak ellenére fokozódott, hogy a lakosság 10 százalékát kitevő keresztények a nemzeti vagyon 50 százalékát birtokolták. Erre utalt Csicsmann László, amikor arról beszélt, hogy a koptok igen magas gazdasági pozíciót tudtak kiharcolni maguknak, s számos egyiptomi vállalat élén még ma is keresztények állnak. A kutató a Múlt-kor érdeklődésére elmondta: egyáltalán nem lepődött meg a koptok elleni véres megmozdulásokról szóló hírek hallatán, lévén, hogy ez az utóbbi tíz-húsz évben igen gyakorivá vált, amiért a radikális iszlamista szervezetek voltak felelősek. A koptok tartottak, és még mindig tartanak az arab tavasz hatásaitól – fogalmazott a kutató –, mivel a megbuktatott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök uralkodásában garanciát láttak arra, hogy a diktátor távol tartja a Muszlim Testvériséget a hatalomtól.

Némi bizakodásra adhat okot, hogy a Muszlim Testvériség által gründolt új politikai alakulat, a Szabadság és Igazságosság Pártjának alapítói között száz koptot is találunk, sőt annak alelnöke is keresztény – mutatott rá Csicsmann László. Ennek már volt előzménye – emlékeztetett a szakértő –, mivel korábban a muzulmánok és keresztények együtt sürgették a katonai tanácsnál a reformok mielőbbi meghozatalát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
• Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
• Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
• Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
• Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban