2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Nem hozott eredményt a cigányság "megjavítása"

2009. szeptember 3. 10:51 Békési András

Jobbító szándékkal

1961. június 20-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikai bizottsági ülésén, mint tagok a következő személyek voltak jelen: Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Münnich Ferenc, Somogyi Miklós, Komócsin Zoltán és Szirmai István. A jegyzőkönyv alapján a második napirendi pont volt a cigányokat érintő ülés a következő címmel: „Előterjesztés a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos feladatokról" .

Az előadó Orbán László volt, meghívottként Ilku Pál és Vendég Sándor vett részt a PB második napirendi ülésén. Orbánnak igen fontos szerepe volt abban, hogy a politikai bizottsági határozat (továbbiakban határozat) a későbbiekben részletesen bemutatott módon, drasztikus változtatásokat hozott a magyarországi cigányság életébe. Mint előadó előzetesen elkészítette azt a határozati javaslatot, melyről tapasztalatai során tudnia kellett, hogy a bizottság lényegében helyben fogja hagyni. Tehát egyszemélyben tekinthető a tanácsrendszer cigánypolitikájának szülőatyjának.

A második napirendi pont meghívottai a következők voltak: Ilku Pál és Vendég Sándor. Utóbbiról nem áll rendelkezésre adat. Orbán László életrajza, valamint Ilku Pálé árnyalja az oktatási, művelődésügyi minisztériumok és az agitációs és propaganda osztály összefüggéseit a cigánypolitikában. Orbán és Ilku életrajzát egymás mellé téve világosabbá válik a '61-ben született cigánypolitika szerepe, végrehajtási elképzelése: propaganda. A pártállam szemében megbízható, az agitációs és propagandarendszer vezetői kezében összpontosult minden szál ezen a téren. A határozat feladatelosztási rendszerében elsődleges szerepet az Agitációs és Propaganda Osztály kapja. Orbán ennek a vezetője, tehát a végrehajtás jelentős részét magánál tartja.

Nem kevés szerep jut a művelődési tárcának, melynek júniusban Ilku helyettes vezetője, szeptembertől haláláig vezetője. Nem tekinthető túlzásnak az a kutatói feltevés, hogy az első titkár nem gazdasági kényszerítő eszközökkel akarta a szocialista társadalom aktív tagjaivá tenni a cigányságot, hanem agitációs szakemberek munkájára számított. Bizonyos szempontból Orbán kitűnő munkát végzett. Mint azt majd később látni fogjuk, intézkedéseivel fellazítja az addig kialakult társadalmi kötődéseket, megszüntet intézményrendszert, kialakítja a népcsoport homogén értelmezési mezőjét. Ezzel izolál egy belső idegen közösséget, melyet át akar nevelni és szabályzott, utasítástervezetekkel igyekszik gondoskodni róla.

Távolságot tartva térben és időben, bizonyos értelmezésben a határozat célja nem mondható egyértelműen kirekesztőnek és megbélyegzőnek. Sőt, egyes elemeit nézve nemes törekvésnek vehetjük, ha úgy tekintünk rá, mint egy tartós szegénysorsban sodródó népcsoportot a sztenderd normákhoz felemelni igyekvő rendelkezéscsomag. Mégis megvalósíthatatlan, és alapjaiban elhibázott, mert az alapintézkedések közé a következők tartoznak: szervezett identitáskialakítás, társadalmi réteg létrehozása (elsősorban szociális alapon), majd ennek izolálása.

A közösségen belüli értékek felmutatására esélyt sem ad a cigányságnak, a többségi társadalomban meglévő előítéletek felszámolását átgondolatlanul szervezik meg, a visszajelzésekkel későbbiekben nem tudnak mit kezdeni. Jó meglátás Orbán előterjesztésében, hogy munkához akarja mielőbb jutatni a cigány embereket, azonban nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a társadalom minden szintjén saját erejükből legyenek jelen. Halat ugyan kapnak, de nem tanítják meg őket halászni. Társadalompolitikai szemmel lehetett látni, hogy többségükben iskolázatlan tömeges munkaerőt fognak jelenteni, és amennyiben ehhez rögzül megélhetési stratégiájuk, újratermelő-dővé válik helyzetük.

Orbán módszerében először elkülönít egy csoportot, mondhatni lecsupaszítja őket minden addigi kötődésüktől (nyelv, kultúra, önszerveződő törekvések stb.), majd pedig a már stigmatizált közösséget igyekszik esélyegyenlítő szándékkal a többségi társadalomba egy az egybe beilleszteni. Képletesen, társadalmi transzplantáló műtétet hajt végre, a kockázati tényezők alapos felmérése nélkül. A kockázati tényezők a következők: a célcsoport alapos ismerete (etnikai, kulturális és nyelvi hátterek feltérképezése), a társadalom befogadó készségének ismerete, közös kapcsolatok terének vizsgálata, milyen konszenzusok szükségesek mindkét fél részéről az elutasítás megelőzésére, és felmérni az ehhez szükséges időt. Alapesetben ide tartozik még a fokozatos társadalmi beilleszkedéshez szükséges keretek biztosítása, azaz előre láthatóan a társadalom minden szférájában helyet kell biztosítani az integrálandó közösség képviselőinek. Általában ennek legegyszerűbb, ám koránt sem rövid távú megoldása az oktatási rendszeren keresztül történhet. A szovjet blokk országaiban azonban rövidebb távú megoldásnak számított a szovjet mintájú integráció.

Mivel bizonyos tekintetben az állam egyet jelentett a párttal, az irányított beilleszkedési politikának célja nem egy szerves társadalmi rétegződés kialakítása, ami ráadásul igen hosszú időt jelent, hanem pártállami eszközökkel a célcsoporton belül kialakítani egy elvhű nomenklatúrát, akiket a többiek fölé emelve követendő példaként lehet beállítani. A cigányok esetében ezzel csak az a baj, hogy velük ezt nem lehet megcsinálni. Cigánynak lenni, különállónak lenni a nem cigányoktól (gázsóktól) érték, azonossági elem, a cigányok és romák többségénél.

A közhiedelemmel ellentétben nem egy párthatározat született „a cigánylakosság megjavításával" kapcsolatban. 1961-ben egy folyamat indult el. Az Politikai Bizottság rendre a következőképp ülésezett cigánykérdésben:

•1961. június 20. második napirendi pont: Előterjesztés a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos feladatokról;

•1963. március 5. harmadik napirendi pont: Jelentés az MSZMP P.B. 1961. június 20-i, a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról szóló határozatának végrehajtásáról.

•1963. november 12. nyolcadik napirendi pont: Különfélék, ezen belül második pont: Tervezet a cigánytelepeken élő lakosság lakáshelyzetének megjavítására.

•1968. október 15. ötödik napirendi pont: Különfélék, ezen belül hatodik pont: Javaslat a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatban tárcaközi koordinációs bizottság szervezésére.

•1979. április 18. harmadik napirendi pont: Jelentés a cigánylakosság helyzetéről.


Az Orbán László által megalkotott határozati javaslat, majd határozat csak elindítja 1961-ben a cigánykérdés politikai, és társadalompolitikai irányvonalait. Ellenben közel két évtized alatt a pártvezetés nem tud úrrá lenni az önmaguk által kirobbantott gátszakadáson. A '61. évi párthatározat szétosztja a végrehajtandó feladatokat, és egyben feloszlatja a Magyarországi Cigányok Szövetségét. Képzavarral élve: „államosítja a cigányságot". Megszünteti a közösség önálló identitását, s állami igazgatás alá vonja az összes vélt problémájukat, pontosabban az állam szempontjából megoldásra váró problémájukat. Az állampárt vezetése eleinte minden eszközt igyekszik megragadni, hogy paternalista módon javítson a cigányok problémáin. Mikor ezt követő egy évtized során azt tapasztalja, hogy a széleskörű állami források bevonásával sem ér el érdemben semmiféle elvárható eredményt, a jól bevált szovjet mintát követi: politikai kommunikációs eszközökkel folytja el az általa keltett, de megoldani nem tudott problémákat:

•egyes kérdéseket megoldottnak, befejezettnek tekintettek: a cigányok a szocialista társadalom egyenjogú tagjaivá váltak, beilleszkedtek a társadalomba;

•más kérdések részben megoldódtak, bizonyos pontokon még vannak problémák, melyek rövid időn belül már maguktól is megoldódnak: a cigányok össztársadalmi elfogadottsága, iskolázottságuk felzárkóztatásában, egészségügyi helyzetük javításában jelentős előre lépés történt;

•az esetek többségében azonban, melyekben lényegében semmilyen előrehaladást nem értek el, csak nagyon gyéren van nyom a forrásokban, ott is inkább csak így: „...amelyek eddig esetlegesek voltak, a jövőben jobban kell koordinálni" (idézet a '79. április 18-i párthatározatból).


Az előterjesztés elején a cigányok definícióját olvashatjuk. Orbán az 1961-ben kétszázezerre becsült a magyarországi cigányságot életmódjuk és társadalmi beilleszkedése alapján három csoportra osztotta:

a)A beilleszkedettek: azok, akik a lakosság általános életszínvonalán élnek, felhagytak a „cigány életformával" , a cigány lakosság 30%-át sorolja ide.

b)A beilleszkedésben lévők: a cigányság további 30%-a, telepeken, falvak és városok határában élők. Alkalmi munkából tartják fenn magukat, kulturális színvonaluk igen alacsony.

c)A be nem illeszkedettek cigányok: azon cigányok közösségét sorolja ide, akiknek egyáltalán nincs munkaviszonyuk, munkakerülőkként tartják számon, vándorolnak, „ a társadalom terhére élősködnek". A cigányság 40%-át veszi ide.


Az előterjesztés továbbiakban a cigányság társadalomképi leírásával folytatódik:

• a felszabadulást követően teljes jogú állampolgárok lettek;

• jogszabályi háttér nincs a cigányok megkülönböztetésére, mégis érezhető a velük kapcsolatos előítélet, s önkényeskedésnek vannak kitéve;

• helyzetük alakulásában első helyen a munkának és a letelepedésnek van meghatározó szerepe: nem rendelkeznek szakképzettséggel, s a vállalatok és szövetkezetek többsége elzárkózik alkalmazásuktól, még ha mukaerőhiánnyal küzdenek is.

• 2100 cigánytelep van országszerte. Lakóik egészségtelen körülmények közt élnek, emberi lakásra alkalmatlan építményekben. A telepek megközelíthetőségük ősztől - tavaszig problémás. Ebből adódik, hogy kommunális ellátottságuk rendkívül alacsony. Elvágyódnak innen a cigányok, de ilyen törekvéseik a többségi társadalom ellenállásába ütközik.
• A cigányság kulturális elmaradottsága kiugróan magas. 60 ezerre tehető az írástudatlanok száma. Az aktuális tanévben 6000 cigánygyermek maradt távol az iskolától. Az általános iskolát megkezdő fiatalok közül csak 13%-uk jut el felső tagozatba. Magas a túlkoros gyerekek száma az osztályokban, tanulmányi eredményük rendkívül alacsony. A szülők nem fordítanak kellő figyelmet gyermekeik tanulására. Fő figyelmet a cigány-fiatalok nevelésére kell fordítani, őket kell kivonni a cigány életmódból

„Nagy gondot kell fordítani a cigány nők nevelésére, akik sokszor feudális, sőt néha annál is primitívebb helyzetben vannak. " - ez a bekezdés zárja az előterjesztés második szakaszát, de ezt vélhetőleg maga Orbán kihúzta.

Az előterjesztés harmadik részében olvasható Orbán cigányokat érintő társadalompolitikai és kisebbség politikai nézete a cigánykérdésről:

•Növekszik a probléma megoldása iránt a társadalmi érdeklődés. „A tanácsi végrehajtóbizottságok tanulmányozták és megtárgyalták a területükön élő cigánylakosság helyzetét, foglalkoztak átnevelésük (sic!) lehetőségeivel, terveket készítettek, amelyek számos konstruktív javaslatot és intézkedést tartalmaznak. Ugyanakkor - esetenként - helytelen, erőszakos intézkedések is előfordulnak. (Pl. Veszprém megyében)"

•Helytelen nézetek: cigányság, mint nemzetiség, cigány nyelv fejlesztése, cigány-nyelvű iskolák, kollégiumok, cigány tsz-ek létesítése. „Ezek a nézetek nemcsak tévesek, de károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket".

„A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége - bár ért el bizonyos eredményeket azzal, hogy segített a tanácsok és egyes társadalmi szervek figyelmét a problémákra irányítani - nem alkalmas arra, hogy a cigány lakosság átneve-lésében jelentős szerepet töltsön be. "

Összegezve Orbán előterjesztését, a következőket kell megállapítani. Orbán László átnevelő programja négy pilléren áll:

1. Kisebbségi: a cigányság nem kisebbség, hanem szociális peremhelyzeten élők közössége. Nincs saját nyelvük. (De ha van is, a szövegből nem lehet konkrét állásfoglalást kivenni), annak támogatása - fejlesztése káros, mivel gátolja az integráló folyamatot.

2.Szociális és munkaügyi: a telepeken élő cigányság körülményei elfogadhatatlanok, nagyrészük még vándorló életmódot folytat. Társadalmi elfogadottságuk minimális, néhol ellenséges. Munkához való jutásuk során hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.

3.Egészségügyi: alap higiéniai elmaradottságot tapasztalható szerte az országban, a fertőző betegségek gócpontjai a cigánytelepek.

4.Oktatási: a cigány fiatalok képzése, oktatása kulcskérdés, mivel ők „könnyebben megértik társadalmunk lényegét", azaz őket lehet a legjobban irányítani és meggyőzhetők helyzetük megváltoztatásának szükségességéről.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár