Hamisítvány lehet El Cid kardja

A fekete markolatú, 75 centiméter hosszú, La Tizona nevet viselő kard a spanyol történelemben az angol Excaliburhoz vagy Nagy Károly Joyeuse-éhez hasonló szerepet tölt be. Egész mostanáig senki nem vonta kétségbe a 60 éve a Madridi Hadtörténeti Múzeumban látható fegyver eredetét, amely a legenda szerint a nemzeti hős tulajdona volt.

Amikor azonban Kasztília és León nemrég 1,6 millió euróért (400 millió forintért) megvette a kardot tulajdonosától, hogy azt a burgosi katedrálisban El Cid srja mellett állítsák ki, a kulturális minisztérium szinte azonnal cáfolta a penge eredetiségét. Szerintük ugyanis El Cid sosem fogta kezébe a kardot, és ennek bizonyítására négy olyan tanulmányt idéztek, amelyek egytől egyig azt bizonyítják, hogy a fegyvert - a markolat és a penge anyag alapján - évszázadokkal a harcos halála után, a 14-15. században kovácsolták. Éppen ezért az értéke is kisebb, csupán 2-300 ezer euró (50-75 millió forint) lehet.

Kasztília és León azonban bízik a korábbi vizsgálatok hitelességében, és szerintük a minisztérium csak azért féltékeny, mert nem nekik sikerült megvenni a fegyvert. Ha azonban bebizonyosodna, hogy a minisztériumnak volt igaza, a a vevők akkor sem csalódottak, hiszen hasonló, azaz 14-15. századi fegyverből is 3 másikat ismernek csak az országban.

A Tizona története Rodrigo Diaz de Vivar (1043-99), azaz más néven El Cid ('az úr') Campeador kasztíliai nemessel kezdődött, aki zsoldosként szolgálta a keresztény uralkodókat és a muszlim királyságokat, majd végül saját királyságot alapított. Nemzeti hőssé a rekonkviszta során, a 12. században avanzsált, amikor az El Cantar de Mio Cid eposzban kialakított figurával egy idealizált alakot hoztak létre, akit aztán 1961-ben Charlton Heston keltett életre a mozivásznakon.

A legelső költői mű, amely a Cid hős tetteivel foglalkozik a Poëma del Cid, valószínűleg a 12. század végén vagy a 13. század elején keletkezett a Spanyolországban közszájon forgott népdalokból. Ez a mű a francia Chanson de Rolanddal több pontban hasonlóságot mutat, és a következő feliratot viseli: Per Abbat le excribió en el mes de Maio en era de mill e CCXLV annos, Sáncheztől. Megtalálható a Coleccion de poesias castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid, 1779) c. gyűjteményben. A Poema del Cid-ben Cid spanyol nemzeti hősnek van feltüntetve, míg a Crónica rimada del Cid az arisztokrácia képviselőjének mutatja be. Azok a románcok, melyek eredetileg sokkal régibb eredetűek mint a Poema del Cid, az ország különböző vidékein keletkeztek és tele vannak ellentmondással. Magyarra Beksics Gusztáv, Győry Vilmos és Thaly Kálmán fordították a Cid románcokat.

A legenda szerint El Cid a kardot egy mór ellenfelétől szerezte meg, aztán azt később egy grófnak adta, akinek örököseitől a penge végül Katolikus Ferdinánd, a mórokat legyőző uralkodó tulajdonába került. Ferdinánd a kardot 1516-ban a koronának tett szolgálataiért Falces márkinak adta, így a Tizonát az ő családja őrizte, és 1944-től ők adtak engedélyt a Hadtörténeti Múzeumnak a kiállításra. A család ma is élő tagja, Jose Ramon Suarezdel Otero y Velluti döntött arról, hogy a kardtól egy zárt árverés során szabadulnak meg.

Az ezeréves fegyvert szeptemberben, az El Cid eposz megírásának 800. évfordulója alkalmából tekinthetik meg először a látogatók.