Árpád-kori templomot találtak Kisdombegyházán

A lelőhelyről a régészek először 7 évvel ezelőtt szereztek tudomást, amikor a terület tulajdonosa tereprendezést végezett a korábban homokbányaként használt birtokon. Akkor bulldózerrel töltötték fel az egykori bányagödröket, körülbelül 1 méter vastagságban legyalulva egy, a környezetéből jelentősen kiemelkedő földhátat. A földmunkák során a magaslaton rengeteg embercsont került elő, de csak két sír feltárására volt lehetőség.

2006 őszén Liska András régész tartott helyszíni szemlét a lelőhelyen, ahol megállapítható volt, hogy az intenzív mezőgazdasági művelés miatt a temető sírjai folyamatosan pusztulnak. A felszínen az embercsontok mellett sok tégla- és habarcstöredéket figyelt meg, amelyekből egy Árpád-kori vagy késő középkori templom és temető meglétére következtetett.

A fenti előzmények után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal finanszírozásában 2007 júniusában végeztek egy hitelesítő ásatást a lelőhelyen, amellyel újabb és pontosabb adatokat gyűjtöttek a veszélyeztetett lelőhelyről. A feltárt területen azt állapították meg, hogy az egykori dombtetőt a szántott rétegben, és közvetlenül a szántott réteg alatt sűrűn elhelyezkedő temetkezések borítják. A sírokból S-végű hajkarikák, és 12. századi ezüstpénzek kerültek elő. A mintegy 1200 négyzetméteres területen elhelyezkedő temető sírjai között csupán egy kb. 14-15 m x 7-8 méteres terület maradt üresen, amelyet az egykor templom helyeként azonosítottak.

A jellegzetes Árpád-kori, pelyvás anyagú téglák töredékeivel borított területen állt az a feltehetőleg egyhajós, aprócska templom, amelynek az alapjait a 7 évvel korábbi tereprendezés és a folyamatos mezőgazdasági művelés során elpusztították. Éppen ezért már sem a kiszedett alapárkokat, sem a döngölt alapozás nyomát nem találták meg a bolygatatlan altalaj fölött még meglévő, alig 20-30 centiméternyi rétegben, amely az utolsó, még fönnmaradt sírokat rejti. A kutatók megfigyeléseit alátámasztja, hogy a régió hasonló korú templomai körül az Árpád-korban csak a megszentelt, és árokkal, valamint kerítéssel körülvett temetőkertbe temetkeztek, a templomépületen belül nem találunk sírokat. Ezért bizonyosnak látszik, hogy a kisdombegyházi Árpád-kori templom helyét a templomot körülvevő temető sírjainak elhelyezkedése határozza meg, bár a templom alapjai már korábban elpusztultak.

Az előkerült leletek és az analógiák alapján az is feltételezhető, hogy a templom építése és az első sírok megásása Szent László és Könyves Kálmán uralkodásának idejére tehető, amikor Szent István templomépítésre vonatkozó rendelkezései újabb megerősítést nyertek. A templomot és a temetőt a környékbeli falvak lakossága csak az Árpád-korban használta, és az épület talán már a tatárjárás idején elpusztult.

A szakemberek ezért a lelőhely területének jelenlegi birtokosánál kezdeményezték, hogy a temető területét vonja ki a mezőgazdasági művelés alól, mert egy mélyebb talajművelés véglegesen megpecsételheti az Árpád-kori lelőhely még megmaradt sírjainak a sorsát.