Orosz katonák gyerekei Ausztriában

Először találkozott egy 58 éves osztrák férfi 84 esztendős orosz apjával a múlt pénteken a moszkvai televízió kamerái előtt.

A Kurier című bécsi napilap vasárnapi beszámolója szerint az agg korban levő Pável Gyenyiszovics azzal a kéréssel fordult a Várj reám című moszkvai tv-műsor szerkesztőihez, hogy szeretné felkutatni a fiát, aki egy osztrák nővel fenntartott kapcsolatában fogant még akkor, amikor ő az alpesi országot megszálló orosz csapatok badeni parancsnokságán teljesített szolgálatot. Az orosz televízió felvette a kapcsolatot a háborús következményekkel foglalkozó grazi intézettel, ahol kiderítették, hogy az orosz férfi 1946-47-ben pontosan hol teljesített szolgálatot, s megtalálták egykori barátnőjét és a fiát is, és így utazhatott Moszkvába az osztrák fiú, hogy életében először találkozhasson az apjával.

Az orosz csapatok megérkeznek Bécsbe, 1945

Az apa-fiú kapcsolat létrehozásában szerepet vállalt Barbara Stelzl-Marx osztrák történész is, aki A Vörös Hadsereg Ausztriában című könyvében Stefan Karnerrel együtt megpróbálta feldolgozni azt is, hogy az alpesi országot megszálló hatalmak katonái milyen kapcsolatokat építettek ki az osztrák nőkkel. A történész szerint ugyan nem állnak rendelkezésre pontos adatok, de alapvető különbséget kell tenni az orosz csapatok, illetve a nyugati megszállók katonái ellenőrizte területek között. Emlékeztetett arra, hogy még manapság is hat az akkori nemzedékben az a sokk, amelyet az osztrák nők megerőszakolása okozott az orosz megszállás kezdeteiben az adott területeken. A náci propaganda az utolsó percekig rémisztgette az osztrákokat "az alacsonyabb rendű szláv faj" beözönlésével, így az osztrák nőkkel szembeni orosz erőszak mértékéről alkotott kép is részben eltúlzott, és ma sincsenek megbízható adatok erről.

Ludwig Steiner egykori ellenálló, később Julius Raab osztrák kancellár titkára szemtanúk elbeszélései alapján 70-80 ezer nemi erőszakról tett említést Bécsben, Burgenlandban és Alsó-Ausztriában. Az akkori stájerországi átmeneti tartományi kormány például már 1945 májusában kezdeményezte, hogy a nemi erőszak osztrák áldozatainak egészségügyi és más okokból engedélyezzék a terhesség-megszakítást. A külföldi csapatok 1955-ös távozásáig azért változott a kép: voltak igazi szerelmi kapcsolatok is, és volt "túlélési prostitúció" is.

Az anyák állításaira alapozott hivatalos tartományi adatok szerint a négy megszállási övezetben 8 ezer olyan gyermek született 1946 és 1953 között, akinek apja a megszálló hadseregek valamelyikének a tagja volt. A valós szám a kutatók szerint 20 ezer körül lehetett. Az amerikai és a brit csapatok által ellenőrzött területeken ritka volt a nemi erőszak. Azokon a területeken Chesterfield-lánynak, Csoko-ladynek vagy Amerika-mátkának nevezték azokat az osztrák kőket, akik bizonyos árucikkek reményében nem utasították el a katonák közeledését.

Külön kérdéskör a színes bőrű - amerikai, illetve marokkói - katonák kapcsolata az osztrák nőkkel. Egy történész szerint a francia megszállási övezetben 5 ezer gyermeket szültek az osztrák nők a megszálló katonákkal kialakított kapcsolatokból, és közöttük 300-700 lehetett a félvérek száma.

Stelzl-Marx szerint a későbbiekben különösen nehéz volt a kapcsolattartás az egykori orosz katonák és ausztriai gyermekeik anyja között. Az orosz hatóságok tiltották állampolgáraiknak a nyugati kapcsolatokat, míg az osztrákok a vasfüggöny miatt nem utazhattak a Szovjetunióba. A Kurier szerint a 84 esztendős orosz apa és 58 éves osztrák fiának az első találkozása is azt mutatja, az érintettek közül sokak számára csak most vált lehetővé, hogy családi kötelékeiket újrakössék.

(Panoráma)