1968 nyomában a Politikatörténeti Intézet filmklubja

Tájékoztatásuk szerint az Anno 1968 Filmklubbal, a korszak meghatározó filmalkotásainak felidézésével 1968 újragondolására kívánnak lehetőséget adni az érdeklődőknek. Godard 1968-as munkája, a Week-end Párizs egyik kertvárosában játszódik. Miután a két hős, Roland és Corinne kikeveredik egy halálos baleset okozta forgalmi dugóból, a néző megismerheti úticéljukat is: Corinne anyjához igyekeznek, hátha ezúttal sikerül megmérgezni az öregasszonyt.



Az érdeklődők két héttel később, március 12-én az olasz Pier Paolo Pasolini Teoréma (1968) című filmjét láthatják, amelynek helyszíne Milánó, az ipari város, ahol egy televíziós stáb a munkásokat kérdezgeti az utcán a tulajdonviszonyokról és a társadalmi osztályokról. Az interjúk végkövetkeztetése, hogy az osztályhelyzetet nem lehet levetkőzni, s aki burzsoának született, az is marad, még ha meg is szabadul azoktól a tulajdonaitól, amelyek társadalmi helyzetét szimbolizálják.

A program következő filmje - március 19-én - Jacek Bromski 1992-ben készített, 1968. Boldog Új Évet! című alkotása lesz. A lengyel rendező munkája egy fiatal lányról, Agnieszka Bergmanról szól, akinek az apja KB titkár. Amikor Lengyelországban megkezdődnek a márciusi demonstrációk Agnieszka barátjával együtt csatlakozik a tüntetőkhöz, a lányt letartóztatják, de sikerül megszöknie. Apját azonban emiatt leváltják az állásából.

A brazil új film, a cinema novo vezéralakjaként számon tartott Glauber Rocha 1967-es filmjét március 26-án láthatja a közönség. A Föld transzban vitairat a független értelmiségiek népi mozgalmak melletti elköteleződéséről. A jugoszláv Dusan Makavejev 1971-ben készült W. R. az organizmus misztériuma című munkája, amelyet április 9-én vetítenek,  a fikciót és a dokumentumfelvételeket keveri. A fiktív szálon egy politikai és egy szexuális aktivista lány szovjet műkorcsolyázóval létesített viszonya az ambivalens szovjet-jugoszláv politikai kapcsolatokat szimbolizálja, míg a dokumentumfelvételek Wilhelm Reich szexuálterápiai módszerébe adnak betekintést.

A japán rendező, Terayama Shuji 1971-ben készített, Dobjátok el könyveiteket és ... című filmjében egy 19 éves fiú útkeresésén keresztül reflektál a háború után született generáció életérzésére. A japán alkotást április 23-án láthatják az érdeklődők. Május 5-én ismét egy Jean-Luc Godard-filmet tűz műsorára a Politikatörténeti Alapítvány filmklubja. A kínai lány (1967) a terrorizmus és a fegyveres erőszak alkalmazhatóságát latolgatja. Egy ötfős francia diákcsoport Mao Ce-Tung Vörös könyvét tanulmányozza abból a célból, hogy a világot maoista elvek szerint alakítsák át. A politikai vitákat időről időre egy agitprop színház előadásrészletei szakítják meg.

Lindsay Anderson 1968-as Ha... című alkotása a mindenféle spontaneitás és szabadosság elfojtása, a rigorózus szabálykövetés és hagyománytisztelet ellen fellázadó angol fiatalok szatirikus története. A film, amely május 21-én látható a Politikatörténeti Intézetben, közvetlen áthallásokkal bír az 1968-as európai és amerikai diáklázadásokra. Június 4-én vetítik a Szerelem és düh című filmet, Carlo Lizzani és Bernardo Bertolucci 1969-ben készített, öt epizódból álló alkotását, amely a kor jeles rendezőinek állásfoglalását tükrözi a társadalmi mozgalmakkal kapcsolatban.

A filmklub utolsó rendezvényén Magyar Dezső két alkotását, az Agitátorokat (1969) és Büntetőexpedíciót (1970) láthatják az érdeklődők. A két rövidfilm a politikai tárgyú filmes modernizmus nyelvén teszi fel a kor baloldali mozgalmainak alapkérdéseit.

(Múlt-kor/MTI)