Felvilágosult medicina a sötét középkorból

A sötét középkor nem is volt annyira sötét - állítja a Betegség, rokkantság és medicina a korai középkor Európájában címet viselő konferencia egyik szervezője, a Nottingham Egyetem történésze, Christina Lee. Szerinte ugyanis "a kérdés az, hogy a betegséget vajon problémának látták-e akkoriban. Mit tekintettek rokkantságnak? A választ nem lehet általánosítani".

A kutatónő véleménye igen eredeti: "a betegek korabeli kezelési módszerei ma igen kevéssé ismertek, mert azt nem szabályozták törvények vagy örökítették meg írásban, de komoly tévedés lenne azt gondolni, hogy a korábbi korokhoz képest visszalépés történt vagy a babonák világába süllyedtek volna. A betegségek akkoriban igen gyakoriak és általánosak voltak, így az emberek elfogadták ezt, és a beteg emberek a hétköznapok általános részei voltak. A szülők, szomszédok és barátok egyaránt segítettek egymásnak a gyógyulás helyeire jutni, mert ez a közösség ügye volt".

A kutatónő szerint a középkori egészségtudat nagyon komolyan számolt azzal, hogy az emberek akár egész életükben betegek lehetnek, és a mai társadalom tökéletességre alapozott képe nagyon sokat tanulhatna ebből. Szerinte "mindannyiunknak kicsit középkoriasabban kéne gondolkodni, mert egy komoly járvány ma is felütheti a fejét, amelyet a tudomány nem tud kezelni, és a történelemből vett leckék nélkül nem lesz túl sok esélyünk". Éppen ezért "a beteg emberekkel való törődés mindig az adott kultúra értékmérője is egyben".

A most felállított elmélet kihívást jelent a hagyományos, sötét középkor mindennapjairól gondolt képnek, amikor az egyház tudományosnak cseppet sem mondható doktrínái irányították az emberek életét - írta a Live Science című tudományos folyóirat.

"A középkori ember gyógyítók felé érzett bizalma a betegségtudat változásával is mindvégig megmaradt. Sok esetben azonban még ma is a sötétben tapogatózunk, hogy mi miért történik velünk, pontosan úgy, ahogy az általunk tanulatlannak vélt középkori emberek tették. Sokszor nem értjük, hogy mit tesznek az orvosaink, és csak hihetünk benne, hogy segítenek rajtunk". A kutatónő szerint talán ez a párhuzam a legfontosabb, hiszen a középkorban is a hit és a vallás által gondozott mentális egészség segített az embereknek, hogy egészségesen tartsák magukat és segítsenek másokon.