Ötvenhatos női sorsok: portrék a forradalom napjaiból

Akiket kivégeztek

Angyal Józsefné Friedl Valéria volt a legidősebb, 47 éves, a harcokban nem is vett részt, a Budapesti Katonai Bíróság hűtlenség vádja alapján ítélte halálra. Az apa nélkül felnőtt lány a gimnázium elvégzése után még Mezőgazdasági Akadémián is tanul, aztán férjhezmenéséig titkárnőként dolgozik Albrecht főherceg uradalmában. 1951-ben egy kémügyben tartóztatják le, s már akkor is hűtlenség vádjával négy év börtönre ítélik. 1958-ban hónapokon keresztül küld jelentéseket Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életéről Ausztriába, tájékoztat a Nagy Imre-per visszahangjáról, az állambiztonsági rendszerről, cikket ír a Szabad Európa Rádiónak.

Bakos Gyuláné Salabert Erzsébetet szervezkedés, gyilkosság és a mozgalomban való részvétel vádjával ítélik halálra. A házasságon kívül született gyerek apját nem ismerte, menhelyen nevelkedett. Segédmunkás, csavargásért javító-nevelő munkára ítélik, később dolgozik, de az erkölcsrendészet tiltott kéjelgésért és csavargásért többször felelősségre vonja. Mindkét házasságon kívül szült gyerekét állami gondozásba adja. Jelen van a Rádió ostrománál, az amerikai követség előtti tüntetésen, különböző fegyveres csoportokhoz csapódik, majd harcol a Práter utcai fegyveresekkel. Lőszert oszt a Köztársaság téren, az ítélet szerint részt vesz az elfogott védők elleni atrocitásokban is. 1957. március 15-én egy óbudai vendéglő ablakait díszítő vörös szalagokat földre dobva összetapossa. 28 éves, amikor 1958. november 28-án kivégzik.

Havrilla Béláné Sticker Katalin apját nem ismeri, menhelyen nő fel, majd különböző családoknál nevelkedik. Anyja magához veszi, varrni tanul, és az újpesti Pamutüzemben dolgozik. Rövid házasság után takarítónő a honvédségnél, majd segédmunkás. A Corvin köznél ellátja a sebesülteket, majd a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozik, részt vesz a szovjetek elleni harcban, a fegyveres őrszolgálatban, igazoltatásokban, majd a Köztársaság tér alatt gyanított kazamaták felkutatásában is. Ausztriába emigrál, majd Bernbe kerül dolgozni, de vőlegénye hívására hazatér. Együtt harcol Wittner Máriával, ő a Wittner Mária és társai (Corvin közi felkelők) perben a másodrendű vádlott. Egy zárkában ül 27 évesen, a halálos ítéletre várva Wittnerrel, Márton Erzsébettel, Bakos Gyulánéval. 1959. február 26-án végezték ki.

Magori Mária apja kőművesmester, anyja 16 gyereket nevelt fel. Elvégzi az elemi iskola néhány osztályát, de alig tud írni-olvasni. Pestre költözik, ahol nyilvántartott prostituáltként él. Orgazdaság vádjával egy év börtönbüntetésre ítélik. Október végén csatlakozik a Thököly úti csoporthoz, nagy mennyiségű Molotov koktélt csinál, aktívan részt vesz a fegyveres harcban, csoportjával folyamatosan támadják a környezetükben felbukkanó szovjet tankokat, páncélautókat támadnak meg és robbantanak fel. 1959-ben, 46 évesen végzik ki.

Mányi Erzsébet földművescsaládból származik, az apa neveli a négy gyereket. Kimarad a közgazdasági iskolából, és a Belügyminisztérium Tudakozójában dolgozik, majd a Gyűjtőfogház telefonközpontjában. Hazaköltözik apjához, Gyulára, ahol közveszélyes munkakerülés és okirathamisítás címén két hónap börtönbüntetésre ítélik. Szabadulása után dolgozik, majd lopás vádjával újabb hat hónapot kap, 1956. október 23-án legálisan szabadul a börtönből. A forradalom ideje alatt Szegeden és Békéscsabán tartózkodik, november elején Gyulán próbál társaival fegyvert szerezni, ugyan összetűzés nem történik, mégis egy perben tizennégy vádlottal együtt elítélik. Húszéves, amikor fegyver és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélik és a békéscsabai lőtéren kivégzik.

Tóth Ilona orvosi egyetemistaként a Szövetség, majd a Péterfy Sándor utcai kórházban teljesít gyakorlatot. Részt vesz társaival a környékbeli harcokban, majd a kórházban az önkéntes mentőszolgálat munkájában, reggeltől-estig ellátja a sebesülteket, betegeket, estétől reggelig az Angyal István-féle csoportban röpcédulákat gyárt. Napi 5-6 ampulla koffein segítségével dolgozik óriási munkabírással. Zaklatott idegállapotban, kimerülten, téves gyanú alapján két társával együtt orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval, és szívszúrással) megöli Kollár István ÁVH-s tisztet. Az állítólagos gyilkosság körülményei roppant zavarosak, a lebukott karhatalmistát a felkelőcsoport két tagja már gyakorlatilag agyonverte, mire a fiatal parancsnoknő elé cipelték, aki később sosem tagadta a neki tulajdonított gyilkosságot, s mély megbánást tanúsított. 25 évesen, 1957-ben végzik ki.

1. Női sorsok
2. Akiket kivégeztek
3. Börtönévek
4. Akik disszidáltak
5. A nők tüntetése