90 éve vetettek be először tankokat

Kezdeti nehézségek

A páncélozott járművek legrégebbi őse a harci szekér volt, amelyet az ókorban elterjedten alkalmaztak az egyiptomiak, a hettiták, az etruszkok, a perzsák, a kínaiak, a kelták, az indiai árják és a mükénéi görögök. E kétkerekű, hátul nyitott kocsikban két ember állt: a harcos és a hajtó; több helyen a kerékagyakra messze kiálló kaszákat erősítettek. A középkorban harckocsinak nevezték a flamandok, majd így hívták a husziták nehéz hadiszekereit is, amelyekből szekérváraikat alakították ki.

A Mark I. 1916. szeptember 26-án

Az első páncélost Leonardo da Vinci tervezte, a lapos, széles csonkakúp alakú szerkezetet nyolc ember mozgatta belülről. A páncélzatot először 1855-ben próbálták géppel mozgatni, a britek 1900-ban, a búr háborúban gőzgéppel hajtott, páncélozott vontató járművet alkalmaztak, de ezt csak 1902-ben látták el fegyverrel. Az első világháború kitörése előtt Ausztriában, Német- és Franciaországban is készültek tervek benzinmotorral hajtott lánctalpas páncélosokra, de a katonai vezetők nem érdeklődtek irántuk. Ezeknek a harckocsiknak még az volt a fő feladatuk, hogy áthatoljanak a lövészárkokkal és gránáttölcsérekkel szabdalt, sáros terepen és a mesterséges akadályokon. A brit tervezők egy traktort alakítottak át, s álcázásul adták neki a tank, azaz tartály nevet, amelyet később minden nyelv átvett.

Prototípus 1915-ből: Little Willie

A tankokat az angolok először 1916. szeptember 15-én, a Franciaország északi részén, a francia-német hadszíntéren zajló első somme-i csatában vetették be. E rombusz alakú harci járműveket Mark I-nek nevezték, hosszuk 8, szélességük 3, magasságuk 2 méter volt, fegyverzetük vagy öt géppuskából, vagy két könnyű lövegből és 2-3 géppuskából állt. A legénység a lőréseken át kézifegyverekkel is lőhetett, a megfigyelés és irányítás távcsővel, illetve periszkóppal történt. Az első Mark-I-et H.W. Mortimer tengerészkapitány vezette harcba.

Az angol gyárak szeptember elején 59 tankot szállítottak le, ezek közül tízet a főparancsnokság magánál tartott, 17 útban a front felé romlott el. A megmaradt 32 tankokat kettes-hármas csoportokban indították egy-egy védelmi pont ellen, amelyet öt perccel a gyalogság előtt kellett (volna) elérniük és leküzdeniük. Bár több meghibásodott menet közben, az ellenséges vonalat elérő tankok nagy riadalmat keltettek, Flers falunál mélyen be is hatoltak a német vonalakba. A diadal azonban nem bizonyult döntőnek, mert az angoloknak nem volt sem elég tankjuk, sem elég tartalékuk az előny kiaknázására, a németek egy harckocsit zsákmányul is ejtettek.

1. Kezdeti nehézségek
2. Gördülékeny fejlődés