Amikor I. Erzsébet királynő alatt megrendült a föld

Nicholas Hilliard festménye I. Erzsébet királynőről (1575)

A nyugodt tavaszi estén Délkelet-Anglia földje megremegett, és London utcáin pánik tört ki. A templomok harangjai önmaguktól megkondultak, a házak falai repedeztek, és a tengervíz szokatlanul felduzzadt. A földrengés nemcsak az emberek életét bolygatta fel, hanem az isteni büntetésről és a természeti erők működéséről szóló vitákat is fellobbantotta. Mi történt azon az estén, és milyen hatása volt a későbbi évszázadokra?

Az áprilisi este tiszta és nyugodt volt, amikor hirtelen hatalmas földrengés rázta meg Délkelet-Angliát, valamint Németalföld, Észak-Franciaország és Németország egyes részeit. Londonban a rengés erejétől a templomok harangjai maguktól megkondultak, a vízfolyások "csodálatosan rengtek és habzottak", és számos kémény összeomlott. Amikor I. Erzsébet királynő a Whitehall környéki mezőkön sétált 1850 április 6-án, Délkelet-Anglia az elmúlt kétszáz év legnagyobb földrengését élte át.

A Newgate Market közelében található templomban a lezuhanó kőtömbök halálra zúzták Thomas Gray tanoncot, miközben szolgáját, Mabel Everittet súlyosan megsebesítették. Kelet-Kentben, Sandwich városában a rengés előtt több ágyúlövéshez hasonló hangot hallottak, majd a föld megremegett, a tenger felduzzadt, és a Szent Péter-templom nyeregtetője leomlott.

A part menti Doverben szikladarabok zuhantak a mélybe, míg a Hythe fölött magasodó Saltwood kastélyban komoly károk keletkeztek. A rengést négy utórengés követte, az utolsó május 1-jén vagy 2-án történt. A földmozgást egészen Edinburgh-ig érezni lehetett. Egy kézműves októberben arról számolt be, hogy háza éjszakánként remegett, mintha újabb földrengés történt volna.

A lakosság reakciója

A váratlan természeti csapás pánikot keltett. Két nappal később Richard Tarlton, a királyi udvari bolond feljegyezte, hogy a Royal Exchange-ben sokan sírva fakadtak a félelemtől. Thomas Churchyard író pedig arról számolt be, hogy az egyik londoni színház nézői annyira megijedtek, hogy a legfelső erkélyen ülők pánikszerűen menekültek. A kortárs krónikás szerint Kentben az utolsó utórengés után sokan a helyi templomokba rohantak imádkozni.

A rengés geológiai háttere

Bár a fő rengés mindössze valamivel több mint egy percig tartott, a Brit-szigetek számára szokatlanul erős volt. Dr. Roger Musson, az Egyesült Királyság történelmi földrengéseiről szóló katalógus szerzője szerint az 1580-as esemény az egyik legnagyobb volt, mely Angliát valaha érte.

A rengés a tengerfenék alatt, a Doveri-szorosban, mintegy 33 kilométer mélyen keletkezett, és szinte biztosan a La Manche csatorna keleti részén húzódó Variszkuszi nyomófront mozgásához kapcsolódott. Ez a terület már régóta szeizmikus aktivitásáról ismert. 1382-ben például a londoni zsinatot, amely John Wycliffe lollardista tanainak vizsgálatára ült össze, szintén földrengés szakított félbe. 1776-ban kisebb erejű rengés ismét ezt a területet rázta meg. A Doveri-szoros szeizmikus aktivitása miatt a Csatorna-alagutat földrengésbiztosra tervezték.

Különböző nézetek a földrengés okairól

A kora újkori Angliában a földrengések okairól korlátozott ismeretekkel rendelkeztek. Elterjedt nézet szerint ezek a jelenségek a föld belsejébe zárt szelek kitöréséből eredtek, amit Arisztotelész még az i. e. 4. században vetett fel.

Gabriel Harvey cambridge-i akadémikus úgy vélte, hogy az őszi esőzések elzárták a föld pórusait és repedéseit, így a bent rekedt szelek és gőzök heves kitörése idézte elő a rengést. Ezzel szemben mások, például Arthur Golding, az essexi úriember, úgy vélték, hogy az 1580-as földrengésnek nem lehetett természetes oka.

Isteni büntetés vagy természeti jelenség?

Az Erzsébet-kori Angliában sokan hitték, hogy az 1580-as földrengés Isten büntetése a nemzet bűneiért. Arthur Golding szerint bárki, aki ennek az ellenkezőjét állította, csak el akarta kerülni a szembenézést saját bűneivel. Írásaiban az angol társadalom bűneit sorolta fel: korrupció, gyűlölet, álnokság, hízelgés, büszkeség.

A hivatalos körökben is elterjedt volt a nézet, hogy a földrengés isteni intés volt. London püspöke, John Aylmer és Canterbury érseke, Edmund Grindal bűnbánatra szólító imákat adtak ki, amelyeket az angol egyház minden szegletébe eljuttattak.

A történelmi jelentőség

Az 1580-as földrengés hatása hosszú ideig megmaradt az emberek emlékezetében. Shakespeare Rómeó és Júliájában is utalás történik rá: "A földrengés óta már 11 év telt el." Bár az esemény ideiglenesen megingathatta az angolok hitét abban, hogy ők Isten kegyelt népe, a hangsúly az ideiglenesen van, a bizonytalanság eloszlott a spanyol armada 1588-as vereségével, amikor "Isten fújt és szétszóródtak".

A historyofparliament.com cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban