Amikor a kínaiak megőrültek a mangóért, pedig meg sem kóstolhatták

Véres anarchia

Kujcsou tartományban egy alkalommal több ezer földműves verekedett össze egy mangót ábrázoló fekete-fehér fényképen. A helyzet iróniája, hogy az egzotikus gyümölcs újdonsült rajongóinak nagy része sohasem kóstolhatta meg azt – néhány hónappal korábban még a létezéséről is kevesen tudtak.

A kínai „mangókultusz” a Mao Ce-tung úgynevezett „kulturális forradalma” (amely hivatalosan 1966-tól 1969-ig tartott, valójában azonban csak Mao 1976-os halálával ért véget) által keltett erőszakos zűrzavar közepette jött létre, amikor a rendszerhez hű szervezetek éveken át igyekeztek erőszakkal kigyomlálni a kapitalizmus, illetve a hagyományos kínai kultúra és gondolkodás minden nyomát a társadalomból.

Mao legitimitását erőteljesen aláásta az ezt megelőző „nagy ugrás” (1958-1960) kudarca. A mezőgazdasági és ipari életet átalakító intézkedéssorozat országos éhínséghez, és a becslések szerint legalább 18 millió, de akár 56 millió ember halálához is vezethetett.

Ingatagnak tűnő hatalma megszilárdítása és az időközben felbukkant politikai riválisai ellehetetlenítése érdekében Mao felszólította a kínai ifjúságot, gyomlálja ki a „kapitalista úton járókat”, és törölje el a „feudális múlt” nyomait.

A felhívást diákok milliói fogadták nagy lelkesedéssel, ők lettek az úgynevezett „vörösgárdisták”. Katonai egyenruhában, vörös karszalagokkal járták az országot, és semmisítettek meg felbecsülhetetlen kulturális értékeket, bántalmazták a „burzsoá” módon öltözködőket, de még a „régiesnek” tartott állatfajok példányait is lemészárolták. Az „osztályellenségnek” tekintett embereket nyilvános gyűléséken alázták és kínozták meg, számos esetben halálos kimenetellel.

„Annyi embert láttam meghalni a kulturális forradalom miatt. Emberek haltak meg a szemem láttára” – emlékezett vissza a ma az Egyesült Államokban élő Zhang Hongtu festő és szobrász, aki Kínában élte át a zűrzavaros éveket. „Láttam, amint a Mao elveit követő diákok kínai és nyugati könyveket hordanak egy kupacba, és egyszerűen felgyújtják. Nem kulturális forradalom volt ez, csupán pusztították a kultúrát.”

A vörösgárdistákat mindössze a Mao iránti feltétlen hűségük kötötte össze, így hamar egymással marakodó frakciókra oszlottak, anarchikus és erőszakos állapotokat idézve elő országszerte. Két év vérontás után Mao úgy döntött, megfékezi megveszett követőit.

1. Véres anarchia
2. Hatalomátadás a forradalomban
3. A szent gyümölcs

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?