Arcunk vonásai vajon tényleg visszatükrözik jellemünket, ahogy azt egy XIX. századi fotográfus-orvos feltételezte? Duchenne de Boulogne az emberi lét alapvető állapotait (az örömöt, a félelmet, a csodálkozást, a csalódást, az ijedtséget és a fájdalmat) bizonyos arcizmok elektromos stimulálásával igyekezett kiváltani. S miközben a páciensei arcába tudományos célból áramot vezetett, fotózta őket. Mindezzel az utóbb legnagyobbként emlegetett francia neurológus azt kívánta bebizonyítani, hogy az arcon megjelenő alapvető érzelmek mindenkinél hasonló módon fejeződnek ki.

A fényképezés feltalálása utáni években megszaporodtak a fotografálás alkalmazási területei. Várható volt, hogy előbb-utóbb maga az orvostudomány sem hagyhatja ki a fényképkészítés lehetőségeinek a felhasználását. Az orvosi kutatás területén először 1844-ben, Léon Foucaultnak sikerült az emberi vértestekről mikroszkopikus dagerrotípiákat készítenie, pár évvel később Duchenne (1806–1875) volt az első orvosi végzettségű fényképész, aki a modern orvoslás területén hasznosította a fotografálást.

Az 1806-ban egy halász fiaként született Guillaume-Benjamin-Amand Duchenne (de Boulogne) apja kívánságát – miszerint álljon tengerésznek – figyelmen kívül hagyva beiratkozott az észak-franciaországi Douai Egyetem orvosi karára. Párizsban doktorált, és 25 évesen már önállóan praktizált szülővárosában, és rögvest meg is nősült. Felesége két évvel később azonban életét vesztette a szülés közben fellépő gyermekágyi láz miatt. Duchenne anyósa elterjesztette a pletykát, hogy az orvos miatt hunyt el lánya, és ezt kihasználva elválasztotta a férfit egyetlen fiától, akivel csak élete végén tudta rendezni a kapcsolatát.

A meghurcolástól összetört orvos 1835-ben kezdett kísérletezni az elektrosokk-terápiával és az izomstimulációval, majd egy rövid, ám annál boldogtalanabb házasság után 1842-ben Párizsban folytatta kutatásait. Duchenne azt feltételezte, hogy az emberi lét alapvető állapotait (úgymint az örömöt, a félelmet, a csalódást, a csodálkozást, az ijedtséget és a fájdalmat) bizonyos izmok elektromossággal történő stimulálásával is ki lehet váltani.

Az istenadta nyelv

A neurológus úgy gondolta, az emberi arc térkép, és kifejezései tulajdonképpen egyfajta átjárók az ember lelkéhez. Másokkal ellentétben ő szkeptikus volt abban a tekintetben, hogy az arc erkölcsi jelleget fejezne ki, szerinte a rajta kiülő kifejezések a lélek érzelmeinek pontos fordításai. Elmondása szerint az arc jeleinek istenadta nyelvét kívánta tanulmányozni.

A francia orvos az 1850-es években készítette el a mai napig bizarrnak ható, közel száz felvételből álló, az emberi érzelmeket bemutató, dokumentáló képsorozatát. Kísérleteinek alapjául Johann Caspar Lavater Essai sur la physiognomie című munkájának egyik megállapítása szolgált: az arcvonások visszatükrözik a jellemvonásokat. Duchenne úgy vélte, hogy az alapvető érzelmek, legalábbis az arcon, mindenkinél hasonló módon fejeződnek ki. A különböző érzelmek vizsgálatának és feltérképezésének szándékával fogott hozzá kutatásához.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. ősz számában olvasható.