A kulákság megpróbáltatásai: Kollektivizálás és „agrárreformok” 1953 után

2025. február 22. 17:05 Múlt-kor, ArchívNet

1953 közepén az „új szakasz” kezdetével a Rákosi-korszak számos ellentmondása feloldhatóvá vált. A kommunista párt agrárpolitikájához kapcsolódó leglényegesebb elméleti kérdések rendezésére azért volt ekkor szükség, mert a hosszabb időre tervezett átmeneti időszakban stabilabbá kívánták tenni az agrártermelést. Az MDP parasztpolitikájának a „kulákkérdés” volt az egyik gyújtópontja, amellyel valamilyen módon elméleti-ideológiai téren is foglalkozni kellett az „új szakaszban”. 1953 októberében egy munkacsoport résztémájaként osztották ki feladatul Fehér Lajos számára a kulákpolitika egyes kérdéseinek a tézisszerű kidolgozását.

Kulák ellenes szovjet plakát

Korábban

Suslik Ádám: A tartós átmenet parasztpolitikája: Fehér Lajos kuláktézisei című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 5. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

A párt- és államapparátusban kötelező módon fogalmazódott meg a sztálinista-rákosista politika kritikája, miközben új irányelveket próbáltak meghatározni a hibák kijavításával. 1953 őszén a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kulákpolitikája téziseinek a kidolgozásával az újságíró Fehér Lajost bízták meg, aki a Szabad Föld felelős szerkesztője volt.

A mezőgazdaság kollektivizálása során felgyorsult a „termelőszövetkezetek” kampányszerű szervezése, s ezzel együtt a kizsákmányolónak titulált, „kuláknak” minősített parasztgazdák birtokainak a felszámolása is. A „kulákföldek” jelentős részét 1953-ra vagy kollektív nagyüzemi használatba vették át, vagy pedig állami tartalékfölddé nyilvánították. A történeti elemzések egy része azonban csak az 1953-ig tartó időszakra összpontosít az „új szakasz” intézkedéseit is beleértve, holott a „kulákság” megpróbáltatásai nem értek véget az 1953-as évvel.

Az MDP parasztpolitikájának a „kulákkérdés” volt az egyik gyújtópontja, amellyel valamilyen módon elméleti-ideológiai téren is foglalkozni kellett az „új szakaszban”. 1953 októberében egy munkacsoport résztémájaként osztották ki feladatul Fehér Lajos számára a kulákpolitika egyes kérdéseinek a tézisszerű kidolgozását.

Mindez egy szerteágazó munka részeleme volt, amely az „új szakasz” átmeneti voltát volt hivatott agrárelméleti értelemben megtámogatni. Az enyhébb agrárpolitika folytatásaként a „kapitalizmusból a szocializmusba” történő fokozatosabb átlépés idejére az elméleti témák és kérdések tézisei alappillérei is lehettek egy jövőbeli nagyobb volumenű agrár- és szövetkezetpolitikai programnak.

Miért épp Fehér Lajos készíthette el a párt kulákpolitikájának a téziseit? Mi jellemezte az MDP kulákpolitikáját 1948 és 1953 között, illetve 1953 után?

A kommunista párt 1948-tól nyíltan rátért a „kulákság”, mint osztály gazdasági, politikai és kulturális korlátozására. A második fázisban tervezték a tömeges kollektivizálás során a birtokaik gyorsított ütemű likvidálását, vagyis a „kulákok” mezőgazdasági termelőeszközeinek gyakorlatilag kárpótlás nélküli, alapvetően adminisztratív módszerek által történő elvételét a „termelőszövetkezetek” és állami gazdaságok számára.

A szovjet minta adott volt, így az egyre éleződő vidéki osztályharc volt a propaganda szerint az egyik oka annak, hogy a parasztgazdaságokat termelőszövetkezetekbe vonják össze. A „kulákbirtokok” földjeit és eszközeit a létrehozandó kollektív gazdaságok voltak hivatottak átvenni és használni. A kulákpolitika végrehajtása a gyakorlatban szélsőséges irányt vett, ennek pedig negatív hatásai voltak a mezőgazdasági termelésre és az agrártársadalomra.

Egyrészt, a termelés csökkenése által hiányzó árumennyiséget nem tudta pótolni a „szocialista szektor”, másrészt pedig egyre több középparasztot is „kuláknak” minősítettek, miközben a „kulák” személyek egy része kisebb birtokkategóriába került a likvidálás által.