Segeda-i Caro olyan megalázó vereséget mért a rómaiakra, hogy az máig hat

Numancia elpusztítása, Juan Antonio Ribera (San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadémia)

A város, ami dacolni próbált Rómával

Szerencsére a klasszikus források valamivel bővebben hivatkoznak erre a szereplőre. A konfliktus eredete Kr. e. 154-re nyúlik vissza, amikor a Saragossa közelében elterülő Segeda városát Hispania Citerior tartomány római helytartója azzal vádolta meg, hogy megszegte az Örök Várossal kötött megnemtámadási megállapodást, mert nyolc kilométerrel meghosszabbította a város falát. Az intézkedés a köztársaságiak érvelése szerint megszegte a Sempronius Gracchussal kötött korábbi megállapodásokat, mely megtiltotta a város védműveinek fejlesztését. A kimerült város azonban figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket. Ezt Apianus történetíró írta meg írásaiban:

"Segeda lakói a fallal kapcsolatban azt válaszolták, hogy Gracchus az új városok alapítását megtiltotta, de a meglévők megerősítését nem. Ami az adó fizetést és a zsoldoscsapatok fenntartását illeti, azt mondták, hogy ezekre vonatkozóan Gracchus után maguk a rómaiak adtak mentességet. A valóság az volt, hogy mentességet kaptak, de a szenátus határozata a kiváltságokat bármikor visszavonhatta, mondván azok addig maradnak érvényben, amíg a szenátus és a római nép másként nem dönt."

Róma nem enged

Ez a konfliktus tökéletesen illeszkedett Róma terveibe, mely tovább akarta terjeszteni uralmát a térségben. Ennek megfelelően Quintus Fulvius Nobilior konzul érkezett a térségbe, hogy példát statuáljon az engedetlen hispánokon. És ezt nem egyedül tette, hanem négy légióra osztott 30 000 harcossal. E kontingens érkezése arra késztette Segeda lakóit, hogy az erődített Numantia városában keressenek menedéket. Az arevaiaiak városa, amely addig a konfliktus peremén maradt, a Róma elleni ellenállás egyik központjává vált.

Így írja le José Manuel Roldán Hervás és Fernando Wulff Alonso a "Citerior y ulterior: las provincias romanas de Hispania en la era republicana" (Citerior és ulterior: Hispania római provinciái a köztársaság korában) című könyvében: "Nobilior konzul megjelenése Segeda térségében a rangjának megfelelő félelmetes hadsereggel, amelyet még mindig itáliai és bennszülött "auxilia"-kkal erősítettek meg, arra kényszerítette a segedaiakat, akik kétségtelenül nem számítottak ilyen reakcióra, és akik még nem fejezték be az erődítési munkálatokat, hogy elhagyják a várost, és a belföldi Celtiberiában keressenek menedéket".

Caro színrelépése

Apianusz elbeszéli, hogy miután a segediai polgárokat befogadták, az arevaciak vezetőjüknek "egy Caro nevű segedait választottak, akit harcias embernek tartottak". A fent említett történetírók a maguk részéről azt állítják, hogy a hadvezér Numantia ügyeit is befolyásolta, és hogy "közönséges vezér" volt.

Három nappal vezetővé választása után, i. e. 153. augusztus 23-án, olyan napon, amely az ellenség számára különleges nap volt, Vulcanus ünnepe, az új vezér a gerillaharc hagyományos eszközeivel rajtaütött Nobilior seregén. Apianusz így magyarázta: "Caro, a keltibériaiak vezetője, húszezer gyalogost és ötezer lovast rejtett el a sűrűben. Amikor a rómaiak elhaladtak, rajtuk ütött, és bár a harc sokáig bizonytalan volt, végül hatezer rómait megölt, és fényes győzelmet aratott. A katasztrófa olyan nagy volt, hogy Róma is megszenvedte."

Átmeneti győzelem

De sem a hatalom, sem a győzelem okozta büszkeség nem tartott sokáig a jó öreg Caro számára. A klasszikus szerző szavai szerint a vezér elkövette azt a hibát, hogy vad és rendezetlen hajszába kezdett, hogy szétverje a római sereg maradványait. Ez a hiba az életébe került. "A római lovasság, amely az utánpótlást őrizte, rávetette magát, és megölte a bátorságáról ismert Carót és társait, akik nem kevesebb mint hatezren voltak, mígnem az éjszaka beállta véget vetett a csatának."- teszi hozzá a klasszikus szerző. Mindenesetre a köztársaságot annyira megviselte a hispániaiak cselszövése, hogy "ettől kezdve egyetlen római hadvezér sem akart önként harcba bocsátkozni ezen a napon".

A vesztes csata hosszútávú következményei

Kr. e. 153-tól kezdődően a rómaiak az új konzulok hivatalba lépésének dátumát január 1-re helyezték át. Ez azért fontos, mert korábban a konzulok március 15-én (Idus Martiae) léptek hivatalba. A rómaiak korábban általában tavasszal (márciusban) kezdték a katonai hadjáratokat, de mivel a háború már ősszel és télen is folyamatban volt, a konzuloknak előbb kellett hivatalba lépniük, hogy azonnal cselekedhessenek. Az újítás praktikusnak bizonyult, és ettől kezdve minden évben január 1-jén kezdődött a konzulok hivatali éve, ami a mai naptári év kezdetének is alapja lett.

Az abc.es cikke alapján

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Nyugalomban várja végzetét az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic roncsa 
• Halaszhatatlan üzleti tárgyalás miatt nem szállt fel a Titanicra a drótnélküli távíró feltalálója, Guglielmo Marconi
• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa