2020. tavasz: Halálos tudomány

A Guinness-rekorder stewardess, aki több mint 10 000 méteres zuhanást élt túl

2018. június 6. 14:47 Múlt-kor

1972. január 26-án Bruno Honke, a csehszlovákiai Srbská Kamenice falu lakosa sikoltozásra lett figyelmes a falu melletti domboldalról. Mikor a helyszínre ért, borzasztó látvány fogadta: légikatasztrófa történt, egy robbanás által szétszakított repülőgép roncsai felett állt.

Vesna Vulović
Vesna Vulović légiutas-kísérői egyenruhájában

Habár lehetetlennek tűnt, hogy bárki túléljen egy ilyen zuhanást, Honke látta, hogy egyvalakinek sikerült: a roncsok között feküdt egy nő, türkizszínű légiutas-kísérői egyenruhája csupa vér volt, cipőjét elvesztette. Vesna Vulovićnak hívták, és habár ekkor még nem tudhatta, rekordnak számító, 10 160 méter magasból történt zuhanást élt túl.

Fent a levegőben

A szerb születésű Vulović ekkor 22 éves volt, és csupán nyolc hónapja volt légiutas-kísérő. Miután Londonba utazott angolt tanulni, rájött, hogy az utazást szereti a legjobban. Miután megtudta, hogy egy barátnője légiutas-kísérőnek készül, és világot fog járni, ő is kapott a lehetőségen. 1971-ben jelentkezett a JAT-hoz, a jugoszláv állami légitársasághoz. Álma azonban majdnem megvalósulatlan maradt: tudta, hogy egész életében alacsony volt a vérnyomása, és emiatt valószínűleg megbukik az orvosi vizsgálaton. Ezért aztán előtte gyorsan megivott több csésze kávét, hogy gyorsabban verjen a szíve. Reménykedett, hogy elég ideig kitart a hatás. Nagy örömére működött a trükk, és megkezdhette a légiutas-kísérői képzést.

Nyolc hónappal munkába állása után a JAT 367-es járatához rendelték, amely Stockholmból Belgrádba készült repülni, Koppenhágában és Zágrábban is megállva. Bár végül rájött, hogy a JAT-nál összekeverték egy másik Vesna keresztnevű légiutas-kísérővel, beleegyezett az utazásba, mivel még sosem járt Dániában. Megérkezésekor azonban egy rendkívül lehangolt személyzettel találkozott – míg Vulović abban reménykedett, elmennek majd együtt várost nézni, a többiek számára a bevásárlás és a szállodában ejtőzés fontosabb volt. A pilóta, emlékezett vissza később Vulović, 24 órát töltött a szobájába zárkózva, és nem volt hajlandó kijönni.

1972. január 26-án délután fél háromra a személyzet kiment a koppenhágai reptérre a 367-es járathoz, és végignézték az utasok és az előző személyzet leszállását. Az új utasok felszálltak, és a repülő negyed négykor indult tovább. 46 perce voltak a levegőben, amikor megtörtént a katasztrófa. 16.01-kor robbanás történt a csomagtérben. Az amerikai gyártmányú McDonnell-Douglas DC–9 a levegőben szétszakadt, és 10 160 métert zuhant, mielőtt földet ért Srbská Kamenicénél. A 28 főnyi utas és személyzet közül Vulović volt az egyetlen túlélő.

Szerencsére megtalálója, Bruno Honke felcser volt a második világháborúban, így életben tudta tartani a segítség megérkezéséig. Ez azonban nem volt könnyű: Vulovićnak eltört két lába, három csigolyája, medencecsontja, több bordája, és koponyája is egy helyen. Miután egy prágai kórházba szállították, Vulović több napot töltött kómában. Rengeteg sérülése mellett agyvérzést is szenvedett, és teljes emlékezetkiesése is volt. A zuhanás előtt egy órával történtek után semmilyen emléke nem volt csaknem egy hónapig – utoljára arra emlékezett, hogy köszönti az utasokat a repülőn, legközelebb pedig arra, hogy szüleit látja a kórteremben.

Hogyan élte túl?

Habár sérülései következtében maradandóan bénult is maradhatott volna, illetve életét is veszthette volna, a zuhanás után mindössze tíz hónappal Vulović már járt. Az orvosok nem számítottak arra, hogy egyáltalán életben marad ilyen hosszú ideig – Vulović azonban már ébredése pillanatától kezdve folyamatos meglepetésekkel szolgált. Tudata visszanyerése után első dolga volt cigarettát kérni. Felépülési ideje meglepően rövid volt, és rendkívül sikeresen is épült fel – ezt ő gyermekkori étkezési szokásainak tudta be, amelyeknek szerves részét képezte a csokoládé, a spenót és a halolaj.

Repülésbiztonsági szakértők szerint Vulović repülőgépen belüli elhelyezkedése a robbanás pillanatában segített neki túlélni a zuhanást. A repülőgép hátuljában volt egy ételkocsival, amikor a géptörzs szétszakadt. Míg sok utast kiszippantott a levegő a robbanást követően, Vulovićot helyben tartotta a rá nehezedő ételkocsi. A kis része a géptestnek, amelyben ő volt, egy fákkal sűrűn benőtt, havas domboldalon ért földet.

Vulović orvosai egyetértettek a repülésbiztonsági szakértőkkel, és saját következtetéseiket is megosztották. Azt állították, pontosan az a tény menthette meg az életét, amely miatt majdnem alkalmatlannak bizonyult munkaköre betöltésére. Az orvosok szerint Vulović alacsony vérnyomása akadályozta meg azt, hogy földet éréskor szíve szétrobbanjon.

Magát a robbanást a csehszlovák hatóságok végkövetkeztetése szerint egy bőröndbe rejtett bomba okozta. A támadásra válaszul megerősítették a reptéri biztonsági intézkedéseket az Jugoszláviában. Vulović későbbi visszaemlékezése szerint még a koppenhágai repülőtéren, amikor nézték a leszálló utasokat, „egy férfi rettentően zaklatottnak tűnt. Nem is csak én voltam, aki észrevette. A személyzet más tagjai is látták őt, a koppenhágai repülőtér igazgatója is. Szerintem ez a férfi rakta a bombát a csomagok közé. Úgy gondolom, feladott egy csomagot Stockholmban, majd leszállt Koppenhágában, és sosem szállt vissza.”

A jugoszláv hatóságok a horvát usztasa mozgalmat gyanították a robbantás mögött. Különféle horvát nacionalisták 1962 és 1982 között 128 támadást hajtottak végre jugoszláv katonai és civil célpontok ellen. Ugyanezen a napon robbant bomba egy Bécsből Zágrábba tartó vonaton is, ott hat ember vesztette életét. Másnap egy magát csupán egy horvát nacionalistaként azonosító férfi felhívta a Kvällsposten nevű svéd hírlapot, és magára vállalta a felelősséget a JAT 367-es járatának felrobbantásáért. Letartóztatás sohasem történt az ügyben.

Utóélete

Amnéziája miatt Vulovićnak semmiféle emléke nem volt a zuhanásról, és a későbbiekben sem félt a repüléstől. Szeptembertől már visszatért a munkába, az utazás iránt érzett szenvedélye és kalandvágya mit sem csökkent. Jugoszláviában országos hírnévre tett szert. Szülei a zuhanása utáni néhány éven belül mindketten meghaltak, ezért Vulović a történtek által keltett nagy fokú aggodalmat és stresszt okolta. 1977-ben férjhez ment, és habár orvosai azt mondták, a zuhanásnak nem lesz hatása a gyermeknemző képességére, méhen kívüli terhessége lett, amely majdnem halálosnak bizonyult, és végül sosem született gyermeke.

1985-ben egy londoni gálán Paul McCartney énekes adta át neki a Guinness Rekordok Könyvének díját a legmagasabbról ejtőernyő nélkül túlélt zuhanásért. Az 1990-es évek elején férje elvált tőle (Vulović saját bevallása szerint láncdohányzása miatt, amit férje nem kedvelt). Körülbelül ugyanebben az időben menesztették a JAT-tól, mert kritizálta Slobodan Miloševićot és kormányellenes tüntetéseken vett részt. Hírneve mentette meg a letartóztatástól – a szerb kormány nem merte kockáztatni a közfelháborodást. Végül, amikor a 2000-es „Buldózer-forradalom” során Milošević és a Szerb Szocialista Párt megbukott, Vulović volt az egyik híresség, aki beszédet mondott a belgrádi városháza, a Stari Dvor erkélyén.

Vulović saját bevallása szerint gyakran érzett bűntudatot amiatt, hogy túlélte a szerencsétlenséget, míg mások nem. Pszichológiai kezelésen nem volt hajlandó részt venni az események feldolgozására, helyette elmélyült a pravoszláv ortodox vallásosságban. Élete utolsó éveiben alacsony nyugdíjából tengette életét szebb napokat látott belgrádi lakásában. „Nem tudok mit mondani, amikor emberek azt mondják, szerencsés vagyok” – mondta ekkoriban egy ritka interjúban. „Annyira nehéz manapság az élet.”

Bel- és külföldről egyaránt gyakran kereste a média, Vulović azonban egyre jobban elzárkózott a nyilvánosság elől, kijelentve, „belefáradt” a vele történtek elmesélésébe. Eközben egészsége is egyre gyengébb volt, hatvanas éveiben már nem tudott részt venni a Srbská Kamenicében tartott éves megemlékezéseken, amelyekre korábban rendszeresen járt. 2016 decemberében barátai aggódni kezdtek, mert nem válaszolt telefonhívásaikra. December 23-án lakatosok nyitották ki lakásának ajtaját, ahol a 66 éves Vulovićot holtan találták. Ismerősei azt mondták, egyre súlyosabbá váltak szívproblémái a megelőző évek során.

2009-ben két Prágában működő újságíró, Peter Hornung-Andersen és Pavel Theiner azzal az elmélettel rukkoltak elő, hogy a 367-es járatot a csehszlovák légierő tévesen ellenséges repülőként azonosította be, és 800 méteres magasságon lelőtte. Azt állították, ennek eltussolására találta ki a csehszlovák állambiztonság Vulović rekordot jelentő túlélési történetét, valamint hogy a Kvällspostenhez érkezett hívás is ennek a hatósági eltussolásnak a része volt. A cseh légügyi hatóság visszautasította állításaikat, összeesküvés-elméletnek nevezve az általuk írtakat. Hornung-Andersen maga is beismerte, hogy csupán közvetett bizonyítékaik voltak – ilyen például, hogy Erich Honecker keletnémet és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárok mindketten a levegőben voltak éppen egy prágai találkozót követően, és ez a két újságíró szerint felfokozott helyzetet eredményezett a csehszlovák légvédelemnél. Vulović, miután nincs emléke a felszállás után történtekről, azt mondta, nem tudja sem megerősíteni, sem cáfolni az elméletet.

2020. tavasz: Halálos tudomány
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Vulović a későbbiekben sem félt a repüléstőlVulović lábadozik a kórházbanA 367-es járat roncsainak egy részeA JAT egyik DC-9-ese. Ilyen repülőn zuhant le Vesna Vulović.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!