A dinamit harcászati felhasználása miatt hozta létre Alfred Nobel a Nobel-díjat

2025. február 19. 20:27 Múlt-kor

Először tűzijátékként használták Kínában a fekete lőport, ami a középkorban megváltoztatta a háborúk arcát. A robbanószerek történetének nagy fordítója Alfred Nobel volt, aki találmányával a korábbiaknál kétszer nagyobb hatású detonációt idézett elő.

A dinamit atyja, Alfred Nobel

Korábban

Már Krisztus előtt felfedezték Kínában a lőporgyártás folyamatát, de azt nem katonai, inkább szórakoztató célokra használták fel. A tűzijátékok a kínai ünnepek elengedhetetlen részeivé váltak, robbanószerként pedig Kr.u. 1000 körül a csatatéren is alkalmazni kezdték. Két évszázaddal később az arabok is használni kezdték és nem sokkal ezután Európában is elterjedt. Bár a legendák több különböző „ősatyát” említenek, biztosan viszont azt tudjuk, hogy az európai fegyverekbe a 14. század elején kezdtek lőport helyezni. Roger Bacon angol szerzetes, filozófus – aki alkímiával is foglalkozott – több összetételben is előállította a fekete lőport, amit később Magnus Albertus tökéletesített. Bacon „receptjét” megcsavarva a salétrom, faszén és kén arányait megváltoztatva igyekezett nagyobb hatást elérni.

A lázadó robbantó

A robbanószerek villámgyors terjedése túllépte a csataterek világát. 1605 novemberében elégedetlen összeesküvők majdnem két tonna fekete lőport akartak becsempészni a londoni parlament épületébe. A merényletet többen tervelték ki, Guy Fawkes a robbanóanyagért volt felelős. A római katolikus katona fel akarta robbantani a protestáns I. Jakab királyt, amiért korlátozta felekezete jogait. A „lőporos összeesküvésként” elhíresült esemény végül tragédia nélkül ért véget, leveleiket pár nappal a merénylet napja előtt fogták el a hatóságok. Az elkövetők súlyos büntetést kaptak, Guy Fawkes pár hónappal később került vérpadra és társait is kivégezték. Angliában a mai napig november 5-e Guy Fawkes emléknapja, és mivel a leleplezett merénylet sikertelen volt, örömtüzek gyújtásával adtak hálát. Később a tüzek helyett tűzijátékokkal nyűgözték le a londoni lakosságot.

Roger Bacon laboratóriumában

Forradalmi találmány

A robbanószerek történetében a svéd vegyész, Alfred Nobel hozott igazi fordulatot. A 19. századra már teljesen elterjedt, katonai és ipari célokra is használtak lőport. Nobel az 1840-es évektől végzett kísérleteiben próbálta hatékonyabbá tenni úgy, hogy a lőporhoz nitroglicerint adott. Az új összetevő kétszeres robbanóerőt adott a keveréknek.

A kísérletek meglehetősen veszélyesek voltak, a nitroglicerin rendkívül instabil vegyület, ami könnyen és nagyot robbant, és nem egyszer okozott halálos balesetet Nobel környezetében. Már gyártás alatt volt a nitroglicerinnel dúsított robbanóanyag, amikor 1864-ben a heleneborgi gyár laboratóriumában robbanás történt. A detonáció ereje hatalmas pusztítással járt, az áldozatok között volt Alfred Nobel öccse, Emil és egy régi barátja is. Ezután a vegyész arra törekedett, hogy a robbanóanyag előállítása a lehető legveszélytelenebb legyen. A továbblépést a véletlennek köszönhette: amikor a nitroglicerin egy alkalommal kiborult, kovaföld itta fel – Nobel ezt követően adott a keverékhez az anyagból, ami stabilabbá tette az anyagot, és hozzá járult a robbanásmentes előállításhoz. Találmányát, a dinamitot (A dinamit szó eredete a görög „δύναμις” (dýnamis) szóból származik, amely erőt vagy hatalmat jelent.), 1867-ben szabadalmaztatta, és bár nevét legtöbben erről ismerik, folytatta a kísérletezést és további felfedezéseket tett.

Női munkások készítik a dinamitot Nobel egyik gyárában

A pacifista Nobel találmányát ipari célokra akarta alkalmazni, a dinamit a korszak építkezéseinek elengedhetetlen kellékévé vált. Ugyanakkor nem lehetett elkerülni, hogy a robbanószert katonai konfliktusok rendezérése is használják. A katonai célú felhasználás azonban nagyban rontotta Nobel hírnevét és megítélését, amit nem nézett jó szemel. Fontos volt számára, hogy pozitív képet hagyjon maga után, ezért alapította díjját.

A találmányával világhírűvé vált vegyész nevét mára a Nobel-díjról ismerjük. A tudományos élet legnívósabb elismerését Nobel 1895. novemberében írt végrendeletében alapította meg, az díjat először 1901-ben adták át. A díj a fizika, kémia, orvostudomány és irodalom terén ismeri el a leginnovatívabb kutatókat és alkotókat, de a világ békéjéért küzdők erőfeszítéseit is jutalmazza. A díj több mint 120 éves története alatt számos magyar származású tudós nyerte el az elsőrangú tudományos elismerést.