3400 éves gyermeksírokra és rejtélyes krokodilcsontvázakra bukkantak Egyiptomban

2017. január 13. 12:50

Egy ókori kőbánya feltárása során egy nemzetközi régészcsoport több tucat, sziklába vájt sírra bukkant. A piramisok építéséhez használt kövek között fekvő, emberei maradványokat is tartalmazó sírok a XVIII. dinasztia időszakára datálhatók.

Korábban

A kutatók gyermeki maradványok mellett kecskék és juhok csontjait is megtalálták a lelőhelyen, egy kripta előtti udvar padlóján pedig egy teljesen ép krokodil csontvázára is rábukkantak. Mint Mahmúd Afifi egyiptomi régész, a minisztérium ókori egyiptomi műemlékek osztályának vezetője elmondta, a maradványokat egy 3400 éves, az Asszuántól északra található lelőhelyen, a Nílus mindkét oldalán fekvő kőbányában, Gebel el-Szilszilában 2015-ben felfedezett nekropoliszban találták meg. Szinte minden nagy ókori egyiptomi templom építkezéséhez erről a helyről szállították el a köveket.

A sírok a XVIII. dinasztia idejére, a Kr. e. 15. században uralkodó II. Amenhotep és III. Thotmesz regnálása idejére tehetők. „Eddig 26, sziklába vájt, 3400 évvel ezelőttre tehető sírt tártunk fel” – mondta el a Lund Egyetem régésze, Maria Nilsson, a feltárás vezetője a Seekernek. A kutató hozzátette: eddig 80, különféle korú és nemű egyén maradványait tárták fel.

A régészek három, sziklába vájt kriptát, két, feltehetően áldozati ajándékoknak fenntartott fülkét, egy, számos állati csontot, valamint három, gyermekcsontvázat tartalmazó sírt is feltártak. Érdekesség, hogy a három gyermeket más-más módon temették el. Egyikük egy sziklába vájt kriptában nyugodott, egy másik egy sekély, kővel borított sírban temették el, míg a harmadik, szövetanyagba csomagolt, gyöngyökkel kirakott nyaklánccal, valamint egy Bész istent, a gyermekek védelmezőjét ábrázoló amulettel eltemetett gyermeket egy fakoporsóban helyezték el.

A három gyermek közül kettőt a többi sírtól – így a szüleitől és testvéreitől is, amennyiben léteztek – viszonylag nagy távolságra temettek el. John Ward, az ásatás másik vezetője szerint a mellékletek és az amulett arra utalnak, hogy az egyik gyermeket gondos előkészületeket követően helyezték örök nyugalomra. Kérdés azonban, hogy a gyermekek temetkezési helyeit miért különítették el a nekropolisz többi sírjától.

Nilsson és csapata egy másik kriptában számos kecske- és juh-, valamint két nílusisügér-maradványt talált. Míg azonban a hal könnyedén a kriptába kerülhetett a Nílus áradása következtében is, addig nem világos, hogyan lehet ennyi juh- és kecskecsontváz a nekropoliszban. Nilsson szerint az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy az isteneknek felajánlott áldozatként kerültek a temetkezési helyszínre.

További érdekesség, hogy a kripta előtti udvaron egy felnőtt krokodil teljes csontváza feküdt, amelynek farkát dél felé, míg fejét – amely hiányzik – észak felé helyezték el. Bár a rejtélyes krokodilról sem tudni, miért fektették a kripta elé, elhelyezésének valószínűleg köze lehet ahhoz, hogy Gebel el-Szilszila főistensége a víz és a kiáradt Nílus krokodil alakú istene, Szobek volt. Nilsson és Ward nem messze, északra egy másik, hasonló pozícióban elhelyezett krokodilmaradványt is talált, itt azonban a farok néz észak felé, míg az ebben az esetben is hiányzó fej mutatott déli irányba.

„Nem tudjuk ellenőrizni, hogy ezeket a krokodilokat szándékosan helyezték-e el a nekropoliszban, ahogy azt sem, hogy természetes úton haltak-e meg. Az azonban, hogy két, hasonló körülmények között [eltemetett krokodilt] találtunk, további kutatásra és elemzésre érdemes [tény]” – fejtette ki Ward. Egy előzetesen végzett vizsgálat során az már kiderült, hogy a nekropoliszban eddig feltárt maradványok alapján megállapítható: az itt eltemetett emberek általában egészségesek voltak, és csak nagyon kevés, alultápláltságra vagy fertőzésre utaló nyomot találtak a kutatók. A csöves csontokon látható törések, valamint az izmok közötti fokozott összeköttetések arra utalnak, hogy az itt eltemetett emberek kemény fizikai munkát végezhettek. A sérülések azonban már a gyógyulás jeleit is mutatják, ami pedig az orvoslás hatékonyságára utal – tette hozzá Nilsson.

Ami a gyermektemetkezéseket illeti, ezek nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a család, amelyhez tartoztak, a kőbánya közelében lakott. Több gyermekmaradványon is betegség jelei láthatók, egyelőre azonban a kutatásnak még egy korai szakaszában járnak a szakemberek ahhoz, hogy megállapítsák, milyen betegségekről van szó, és azok okozták-e a gyermekek halálát – fejtette ki a svéd régész.