Azonosították egy újszövetségi tekercs tulajdonosát

A papirusz még 1899-ben került napvilágra a Kairótól 160 kilométerre délre fekvő el-Bahnaszában (ókori Per-Medzsed vagy Oxyrhynchos) végzett ásatások során. A régészeti helyszínen számtalan, a Ptolemaiosz-dinasztia korából és a római uralom idejéből származó írásos dokumentumot találtak. A most azonosított tekercs Pál apostol rómaiakhoz intézett levelének első hét fejezetét tartalmazza, s mivel a szöveg jó néhány nyelvtani hibát tartalmazott, a 19. századi régészek úgy vélték, hogy egy iskolásfiú irományáról van szó.

AnneMarie Luijendijk, a Princeton Egyetem professzora az egykori tulajdonos azonosításához némi nyomozómunkára kényszerült. A 19. századi régészek megemlítik, hogy a papirusz egy i.sz. 316-ból származó kereskedelmi szerződéssel együtt került elő, bár nem jelölték meg pontosan utóbbi dokumentum tárgyát. Az amerikai kutató, hogy megtalálja a kérdéses szerződést, a papirusz-adatbázisban, a Heidelberger Gesamtverzeichnisban nézett utána a dokumentumnak. Összesen tizenhárom olyan, 316-ból származó papiruszt talált, amelyek az adott régészeti helyszínen kerültek elő, közöttük azonban mindössze két szerződés volt - az egyik föld haszonbérletét, a másik egy szamár eladását rögzítette.

AnneMarie Luijendijk úgy vélte, hogy a haszonbérleti szerződés lesz a keresett dokumentum, s a további kutatások igazolták feltevését: a papirusz ugyanabban az ásatási szezonban került napvilágra, mint az újtestamentumi szöveg.

A szerződést egy bizonyos Aurelius Leonides egyiptomi lenkereskedő kötötte. Kutatásai során AnneMarie Luijendijk a kereskedő további tucatnyi szerződését is megtalálta, a legkorábbi dokumentum 315-ből, a legkésőbbi pedig 334-ből származik. Az amerikai professzor szerint az újtestamentumi szöveg 320-330 között íródott.

AnneMarie Luijendijk meggyőződése szerint Aurelius Leonides tehetős családból származhatott, erről tanúskodik a kereskedő sajátkezű aláírása az egyik levélen. "Modern világunkban természetesnek vesszük, hogy mindenki írástudó, ám az ókorban a lakosságnak csupán töredéke tudott írni-olvasni" - jegyezte meg AnneMarie Luijendijk. A dokumentumokból kiviláglik, hogy Aurelius Leonides tekintélyes pozíciót töltött be közösségében, ahol a kereskedői céh egyik vezetője volt. A férfi két környékbeli településen bonyolította üzleti ügyeit, s hol haszonbérleti szerződéseket kötött a len termesztésére, hol pedig lent vásárolt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?