Észak-Olaszországból származhat a farmer

A kutatóknak az szúrt szemet, hogy az egyik képen a parasztasszony ölében levő ruhadarab pontosan olyan indigó színű, mint ahogyan a ma is használatos farmerek kinéznek. A „Kékfarmer Mesterének” keresztelt művész festményei ezen a héten Párizsban lesznek láthatók. „A festő munkáit leginkább az öltözködés részletgazdagsága jellemzik” – mondta el Gerlinde Gruber, a gyűjtemény kurátora. „Nagyon ritka volt, hogy egy festő ennyire pontosan ábrázolja a szegényeket. A farmer egy kivételével minden képén megjelenik” – tette hozzá.

A „Szövő anya” című festmény – amelyen a képen szereplő asszony egy fehér fejkendőt visel – segítségével a szakembereknek térben is sikerült elhelyezniük a művészt, aki minden bizonnyal Észak-Olaszországban, a velencei régióban élt és dolgozott. A történészek az Egyesült Államok területén kívül két településhez szoktak a farmer megszületését kötni: az egyik a franciaországi Nimes, (’de Nimes’ – denim), a másik pedig az olaszországi Genovából származó ruhadarab miatt (franciául Genes – jeans).

Eleddig csak töredékes feljegyzések maradtak fenn az olcsó genovai áruk Európa északi részébe – különösen Angliába – való szállításáról a 17. században. „Az egyik forrás egy angol szabót idéz, aki azt mondja, hogy a ruhaanyag Genovából származik, s ez lenne a farmer őse – de ez a felfedezés egy újabb bizonyíték egy sokáig elfeledett történelmi bizonyosságra” – mondta el Gruber.

Évszázadokkal később egy házaspárt, bizonyos Francois és Marithe Girbaud-t már mint a buggyos és szűk farmer pionírjaként ünnepli a világ. „Ez most megkérdőjelezi ismereteinket” – nyilatkozta Francois Girbaud, a párizsi kiállítás egyik résztvevője. „Az embereknek egyből Marilyn Monroe, James Dean és az Egyesült Államok jut a farmerről az eszébe. Nimes vagy Genova? Nem tudom eldönteni, de érdekes, hogy a farmer már 1655-ben is létezhetett” – tette hozzá.

Eddig tíz festményt azonosították az ismeretlen mesterrel, s ezekből nyolcat állítanak ki Párizsban, olyan kortárs alkotók műveivel együtt, mint Michael Sweerts vagy éppen Giacomo Ceruti munkái, amelyeket római és bécsi múzeumokból, illetve magángyűjteményekből kölcsönöztek erre az alkalomra.

A nem mindennapi felfedezés története röviden a következő: 2004-ben Maurizio Canesso galériatulajdonos New Yorkban egy, a nápolyi iskolához tartozó ismeretlen festő munkáját vette meg, s miután megpróbálta az alkotó személyét felfedni, a Milánó melletti varesei múzeumban rátalált a „Borbély üzlete” című festmény másolatára. Mindeközben Gruber is az általa a 'Kékfarmer Mesterének' nevezett művész nyomába eredt, s egy 2006-os cikkében összegezte addigi kutatásait; erre felfigyelt Canesso is, majd az összes fellelhető munkát megvásárolta, amelyeknek becsült értéke egyenként 90 ezer és 1,25 millió dollár között mozognak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

3. A keleti és a nyugati blokk jellemzői a kétpólusú világ időszakában
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína
• Párhuzamosan kellett kül- és belpolitikailag is legitimálni Németország újraegyesülését
• 10 tény a berlini falról