Trianon 90: a máig élő trauma

Tanácskozó történészek, leleplezett emléktábla, politikai gondolkodás, rendezvények és megemlékezések a Trianon-emléknap kapcsán, ahol kiderül: a társadalom nagy része máig sem tudta feldolgozni a történelmi Magyarország felbomlását.

Trianon 90 éve folyamatosan része a magyar politikai gondolkodásnak

A Horthy-korban a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos téveszmék alaptalan revíziós reményeket ébresztettek, míg a Kádár-rendszer sorsukra hagyta a határon túli magyar közösségeket - mondta Romsics Ignác történész egy budapesti konferencián. A professzor szerint ez is hozzájárult, hogy a társadalom nagy része nem tudta feldolgozni a békeszerződés következményeit.

Romsics Ignác a Budapesti Francia Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia rendezvényén arról beszélt, hogy Trianon eltérő módon, de az elmúlt 90 évben mindvégig jelen volt a magyar politikai gondolkodásában. Elmondta, hogy a Horthy-rendszer súlyos igazságtalanságként fogta fel és totálisan elutasította a békeszerződést. Az irredenta jelszavak hangoztatása mellett a kor történészei kidolgozták a magyarok kárpát-medencei elsőbbségének elméletét, amely szerint a honfoglaláskor idegenek nem vagy csak elhanyagolható számban éltek itt - folytatta.

A Szent István-i állameszmére való hivatkozás azt sugallta, hogy a Magyar Királyság a nemzetiségek barátja volt, elnyomásuk legenda, ezért az ország újraegyesítése végső soron nekik is érdekük - mondta Romsics Ignác, hozzáfűzve, hogy ezt a gondolatot olyan, máskülönben gyökeresen ellentétes véleményű emberek osztották, mint az 1930-as években már egyértelműen németellenes, a rendszer liberális ellenzéke felé tájékozódó Szekfű Gyula és az ország megszállását követően hatalomra jutó Szálasi Ferenc.

Az ugyancsak létező földrajzi és gazdasági logikájú érvelést Bethlen István miniszterelnök stratégiai és biztonságpolitikai megfontolásokkal egészítette ki. Romsics Ignác elmondta: Bethlen úgy vélte, hogy a térséget hagyományosan fenyegető orosz és német befolyás ellenszere az államok közötti együttműködése lehet, aminek azonban a határrevízió az előfeltétele. A történész kijelentette, hogy a Horthy-korban megjelenő féligazságok, téveszmék és csúsztatások nem segítették a társadalom önismeretét, politikai tisztánlátását, hanem illúziókat és megalapozatlan reményeket keltettek.

A második világháború után a magyar politikai és szellemi elitben realista fordulatot vett Trianon megítélése - folytatta Romsics Ignác. Elmondta, a hatalomra jutó koalíciós pártok közül e tekintetben a legradikálisabbnak számító Független Kisgazdapárt is megelégedett volna a két háború között a baloldali és liberális ellenzék által szorgalmazott etnikai alapú revízióval, Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára pedig sovinizmusnak és népellenes törekvésnek nevezte az ezeréves határok követelését. A baloldali pártok viszont a Moszkvából érkező sugallatnak megfelelően elfogadták a trianoni határokat - emlékeztetett Romsics Ignác.

Az 1947-es párizsi békeszerződés végül apróbb módosítással visszaállította az 1920-ban kijelölt határokat. A történész szerint ez nem váltott ki akkora elkeseredést, mint a trianoni döntés. Hozzátette, a magyar társadalom nemzeti kérdésre érzékeny része ekkor értette meg, hogy az etnikai alapú revízió, a méltányos kiegyezés is lehetetlen.

Ezt a véleményt fogalmazta meg Bibó István is, kifejtve, hogy a trianoni határokat elfogadó Magyarország két dolgot tehet: példát adhat a kis népek egymás iránti lojalitásra, és felelősséget viselhet a határon túli magyarok sorsáért. Erre az álláspontra helyezkedett a két világháború közötti nézeteit újragondoló Szekfű Gyula is - mondta Romsics Ignác.

A történész rámutatott, hogy ezzel szemben a kommunista vezetés sorsukra hagyta a határon túli magyarokat. Különösképpen igaz ez az 1956 utáni elszigeteltségét enyhíteni kívánó Kádár-rezsimre, amely kinyilvánította, hogy a Románia és a Csehszlovákia nemzetpolitikáját megfelelőnek, az ottani magyarság helyzetét pedig a két állam belügyének tartja. Csehszlovákiában ezt követően kezdték összevonni a magyar és a szlovák iskolákat, majd pedig úgy alakították át a közigazgatást, hogy a magyarok néhány körzettől eltekintve mindenütt kisebbségbe kerültek - fejtette ki Romsics Ignác.

A történész felidézte, hogy a magyar állampárt a nemzeti büszkeség és öntudat legtöbb megnyilvánulását nacionalizmusnak bélyegezte. Hozzátette, hogy ez a megközelítés a keleti blokkon belül is csak az NDK-ban volt még jellemző. A kádári vezetés csak az 1960-as évek utolsó harmadában kezdett érdeklődni az erdélyi magyarság iránt, akkor, amikor már Moszkva sem bánta a Romániával szembeni magyar fellépést. A kritikus szemlélet azonban nem terjedt ki a többi környező állam nemzetiségi politikájára - mondta Romsics Ignác.

Arra is kitért, hogy Kádár János 1970-ben beszélt először Magyarország első világháború utáni veszteségeiről, és szólt büszkeséggel a magyar államiság hosszú történelméről. A történész hangsúlyozta: fontos, hogy a rendszerváltás után egyik kormány sem fogalmazott meg revíziós törekvéseket, ezzel csak a politikai élet szélsőséges szereplői hívták fel magukra a figyelmet.

Romsics Ignác végezetül elmondta: a társadalom nagy része máig sem tudta megemészteni a történelmi Magyarország felbomlását. Így a probléma nagyvonalú és a térség minden országa számára elfogadható rendezésére továbbra sincs lehetőség - jelentette ki.

A Koncepciók államról és nemzetről a Kárpát-medencében Trianon óta című kétnapos konferenciát a Budapesti Francia Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia szervezte a Budapesti Szlovák Intézet részvételével. A rendezvényen magyar, francia, osztrák, román és szlovák történészek tartanak előadást.

Államkoncepciók, az integrációs próbálkozások és az etnikai ellentétek

A trianoni békeszerződés mellett a közép-európai egységtörekvésekről és a nacionalizmusról is beszéltek az előadók szerdán a magyar, francia, osztrák, román és szlovák történészek részvételével tartott budapesti konferencia első napján.

Az 1920 utáni Kárpát-medencei államkoncepciókról szóló rendezvényen Francois Laquieze, a budapesti francia nagykövetség tanácsosa kifejtette: tudja, hogy a trianoni békeszerződés 90 év elteltével is fájdalmas a magyarok számára. Hozzátette, minél szélesebb körben kell megvitatni minden történelmi eseményt, így az igazságtalannak ítélteteket is, mert ez segíthet a konfliktusok feloldásában.

Ormos Mária történész az első világháborút követő integrációs törekvésekről és elhalásukról beszélt, felidézve, hogy ekkor jelent meg újra a közgondolkodásban az egységes Közép-Európa. A térségben élő nemzetek céljai azonban összeegyeztethetetlennek bizonyultak, a nagyhatalmak - Németország és Oroszország - befolyását erősíteni szándékozó elképzelések pedig ellenállást váltottak ki.

Emlékeztetett, hogy 1918-ban Berlin az Ausztriával és Magyarországgal kötendő vámszövetséget, valamint közös hadsereg felállítását fontolgatta. Németország azonban elveszítette a háborút, "és miután a két nagy rivális elvérzett, Közép-Európa senki földje lett, kiürült" - folytatta. A történész arra is kitért, hogy - miközben az átalakulásnak nagy vesztesei is voltak - több kis nemzet lehetőséget kapott az államszervezésre. Az etnikai ellentétek azonban nem szűntek meg.

A békeszerződés után Magyarország szinte minden szomszédjával szembekerült, s a politikai élet összes szereplője a trianoni békeszerződés revíziójára törekedett - fejtette ki Ormos Mária, hangsúlyozva, hogy a baloldali és liberális politikusok az etnikai alapú, míg a kormány az optimális - vagyis az elérhető legszélesebb - revíziót szorgalmazta, a szélsőjobb pedig a "mindent vissza" követelésével élt.

A professzor a Közép-Európa egységesítését célzó törekvésekről elmondta, hogy azokat javarészt gazdasági megfontolások hívták életre. Egységes koncepció azonban nem született sem német, sem francia kezdeményezésre, és végül a britek is arra jutottak, hogy nem engedhetik meg maguknak a térségbeli kiadások növelését - mondta. Megemlítette, hogy a regionális egység szükségességében Magyarországon egyetértett a konzervatív Bethlen István és Teleki Pál, és ezt vallotta a liberális Gratz Gusztáv, valamint a szociáldemokrata Mónus Illés is.

Az eltérő elképzelések és a gazdasági válság hatására azonban az egységtörekvések elhaltak. A végső csapást az adta meg, hogy Németország új vezetője, Adolf Hitler csupán nyersanyag- és élelmiszerszállítóként tekintett Közép-Európára, valamint "felvonulási területet" látott a régióban. A föderatív tervek így csak az újabb világháborút követően kerültek ismét elő - mutatott rá Ormos Mária

Horst Haselsteiner, az MTA tiszteletbeli tagja, a Bécsi Egyetem oktatója előadásában azt mondta: az első világháborút lezáró békeszerződések megkötésekor gyakran nem a józanság, a méltányosság, hanem a revansvágy, a "jaj a legyőzöttöknek" szemlélet érvényesült. Azonban, mint mondta, a francia, a brit, az olasz és a legtöbb közép-európai nemzet más megoldást nem fogadott volna el. Ezért a történész a trianoni békeszerződést a győztesek elkerülhetetlen tévedésének nevezte.

Dusan Kovac, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja kifejtette, hogy a soknemzetiségű Magyar Királyság nemzetállammá alakításának 19. századi terve konfliktust okozott a többségi nemzet és a kisebbségek között. Mint mondta, ez hozzájárult ahhoz, hogy a szlovákok a magyarok helyett egyre inkább a csehekkel kerestek együttműködést. A világháborút lezáró békeszerződésekről szólva kijelentette, azok a nemzetállam elvét erősítették, így a nacionalizmus a politikai gondolkodás uralkodó áramlata maradt a következő évtizedekben.

A Koncepciók államról és nemzetről a Kárpát-medencében Trianon óta című kétnapos konferenciát a Budapesti Francia Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezte, a Budapesti Szlovák Intézet részvételével. A konferencia meghívója előadóként tüntette föl Martonyi János külügyminisztert is, ő azonban - Maróth Miklós MTA-alelnök közlése szerint - a kormányzati átadás-átvétel miatt nem jelent meg.

Többet kellene beszélni a Magyarországot ért traumákról

Bár sok szó esik a közéletben a Magyarországot történelme során ért traumákról, többi között a trianoni békeszerződésről, a holokausztról vagy a rendszerváltásról, közmegegyezést még egyáltalán nem sikerült ezekről kialakítani - mondta Fazekas Csaba, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke.

Az egylet által kiadott Egyezzünk ki a múlttal! című kötet bemutatóján Miklósi László, az egylet elnöke úgy fogalmazott, fontos lenne, hogy az eltérő nézeteket vallók széles körben folytassanak párbeszédet ezekről a témákról, mert közülük többet kifejezetten ártalmas, veszélyes mítoszok öveznek. A Történelemtanárok Egyletének célja, hogy a könyvvel, amely ezeket a mítoszokat dolgozza fel, a tanárok segítségére legyen.

A kötet összeállításában közreműködők egybehangzó véleménye szerint a magyar történelemmel kapcsolatban terjedő mítoszok különösen népszerűek a fiatalok körében, és a történelemtanárok nem tehetik meg, hogy ne reagáljanak, ha ezek felbukkannak a tanórákon.

Fazekas Csaba, az egylet alelnöke, aki a trianoni békeszerződésről szóló beszélgetés szervezője, moderátora is volt, kiemelte, Trianon valószínűleg a huszadik századi Magyarország legsúlyosabb és legösszetettebb következményekkel járó traumája, amelyről nemcsak a történészek között folyik állandó, éles vita, hanem a politikai elitben is; a közmegegyezés e kérdésben még messze van - mondta Fazekas Csaba. A helyzetet nehezíti - tette hozzá -, hogy továbbra is új mítoszok alakulnak ki, amelyek főként érzelmi forrásból fakadnak.

A "fájó mítoszok" közül olyan hiedelmet emelt ki Dupcsik Csaba, amely abból a szempontból különleges, hogy eddig még egyetlen párt vagy ideológia sem tette magáévá: e szerint régen jóval több gyermek született, majd a Ratkó-korszak utáni években drasztikusan csökkent a gyerekszám. Az elterjedt vélekedés ezt azzal magyarázza, hogy már nem tiltották az abortuszt, és sokan a "kocsi vagy kicsi", azaz a fogyasztás és a gyermekvállalás közül az előbbit választották.

Dupcsik Csaba azonban elmondta, a gyermekszám már hosszú idő óta folyamatosan csökkent, legfeljebb eltérő ütemben, és a Ratkó-korszakban a csúcsot jelentő 1953-as év csak a harmincas évek elejére jellemző gyermekszámot állította vissza ideiglenesen, azaz nincs szó radikális változásról.

Trianon-emléktáblát lepleztek le Pozsonyban

Trianon-emléktáblát lepleztek le Pozsonyban, a városközpontban álló főposta épületén a dokumentum aláírásának 90. évfordulója alkalmával. "Számunkra fontos a trianoni szerződés. A lényeg az, hogy továbbra is érvényben maradjon, és ne veszítsük el Szlovákiát" - jelentette ki Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke az emléktábla leleplezése után. Az akciót az SNS kezdeményezte és finanszírozta.

"A Szlovák Köztársaság köszönetét fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, hogy 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában megkötötték a trianoni békeszerződést Magyarországgal, amely megpecsételte a történelmi Magyarország szétesését, létrehozta Csehszlovákiát, valamint más államokat az őket megillető határokon belül, és új arcot adott Európának" - áll egyebek között a táblán.

Ezt követően egy idézet olvasható Stefan Osusky nagykövettől, a szerződés szlovák aláírójától. "Amikor 1920. június 4-én háromnegyed ötkor a Trianon nevet viselő szerződés alá odaírtam a nevemet, tudtam, hogy a szlovák nemzet elszámolását írom alá a volt történelmi Magyarországgal, elszámolást az elejétől a végéig a nemzetem vérével, szenvedésével és nyomorúságával aláírt szerződésekért. Az ilyen elszámolás örök" - szól az idézet. A tábla alján ez áll: "A hálás szlovákok".

"Együttműködtünk a Szlovák Értelmiségiek Szövetségével, a táblát mi finanszíroztuk. Szövegét egyeztettük a történészekkel, hogy csak történelmi tények legyenek rajta" - mondta Rafael Rafaj, a párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke.

Slota szerint az SNS ugyanilyen táblát állít fel Révkomáromban és Kassán is. "Kassán azért, mert a várost a második világháború idején a magyar Horthy-katonaság megszállta. És természetesen nagyon fontos Révkomárom, amely a határon fekszik" - jelentett ki Slota. "Pénteken 14 órakor szlovák zászlókkal tüntető módon a hídhoz, a határátkelőhöz vonulunk, ahol ugyanilyen szövegű táblát leplezünk le" - mondta újságíróknak Slota. Az azt firtató kérdésekre, hogy megkapta-e a párt a szükséges engedélyeket a táblák elhelyezésére, Slota kitérő választ adott. "Nem értem, miért kérdeznek most ilyen lényegtelen dolgokról. Most a trianoni szerződés a lényeges" - szögezte le a koalíciós pártelnök.

A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) megváltoztathatatlan történelmi ténynek tekinti a trianoni szerződést, amely nemcsak a magyar, de a szlovák nemzetet is feldarabolta. Csehszlovákia megalakulása az ellenzéki Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) számára fontos és megkérdőjelezhetetlen történelmi esemény. A párt számára "a múlthoz való visszatérés és a revizionizmus szellemének felélesztése elfogadhatatlan" - áll az SDKU nyilatkozatában.

A szlovák-magyar kapcsolatok távlata a jövőben van, nem pedig a múlt szellemeinek felélesztésében. Arra kell építenünk, ami közös - EU és NATO-tagság, visegrádi csoport -, nem arra kell összpontosítani, ami elválaszt - szögezte le az ellenzéki párt.