Trianon 90: a máig élő trauma

2010. június 3. 21:19 MTI

Korábban

Többet kellene beszélni a Magyarországot ért traumákról

Bár sok szó esik a közéletben a Magyarországot történelme során ért traumákról, többi között a trianoni békeszerződésről, a holokausztról vagy a rendszerváltásról, közmegegyezést még egyáltalán nem sikerült ezekről kialakítani - mondta Fazekas Csaba, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke.

Az egylet által kiadott Egyezzünk ki a múlttal! című kötet bemutatóján Miklósi László, az egylet elnöke úgy fogalmazott, fontos lenne, hogy az eltérő nézeteket vallók széles körben folytassanak párbeszédet ezekről a témákról, mert közülük többet kifejezetten ártalmas, veszélyes mítoszok öveznek. A Történelemtanárok Egyletének célja, hogy a könyvvel, amely ezeket a mítoszokat dolgozza fel, a tanárok segítségére legyen.

A kötet összeállításában közreműködők egybehangzó véleménye szerint a magyar történelemmel kapcsolatban terjedő mítoszok különösen népszerűek a fiatalok körében, és a történelemtanárok nem tehetik meg, hogy ne reagáljanak, ha ezek felbukkannak a tanórákon.

Fazekas Csaba, az egylet alelnöke, aki a trianoni békeszerződésről szóló beszélgetés szervezője, moderátora is volt, kiemelte, Trianon valószínűleg a huszadik századi Magyarország legsúlyosabb és legösszetettebb következményekkel járó traumája, amelyről nemcsak a történészek között folyik állandó, éles vita, hanem a politikai elitben is; a közmegegyezés e kérdésben még messze van - mondta Fazekas Csaba. A helyzetet nehezíti - tette hozzá -, hogy továbbra is új mítoszok alakulnak ki, amelyek főként érzelmi forrásból fakadnak.

A "fájó mítoszok" közül olyan hiedelmet emelt ki Dupcsik Csaba, amely abból a szempontból különleges, hogy eddig még egyetlen párt vagy ideológia sem tette magáévá: e szerint régen jóval több gyermek született, majd a Ratkó-korszak utáni években drasztikusan csökkent a gyerekszám. Az elterjedt vélekedés ezt azzal magyarázza, hogy már nem tiltották az abortuszt, és sokan a "kocsi vagy kicsi", azaz a fogyasztás és a gyermekvállalás közül az előbbit választották.

Dupcsik Csaba azonban elmondta, a gyermekszám már hosszú idő óta folyamatosan csökkent, legfeljebb eltérő ütemben, és a Ratkó-korszakban a csúcsot jelentő 1953-as év csak a harmincas évek elejére jellemző gyermekszámot állította vissza ideiglenesen, azaz nincs szó radikális változásról.

előző oldal következő oldal 3 / 4