Ötven éve a régészet szolgálatában

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntőjében kiemelte a Régészeti Intézet tudományos szerepét. A Gerevich László alapította intézmény – kezdetben kutatócsoport – fontos feladatokat vállalt magára. Célul tűzte ki a Magyarországon élő népek tárgyi kultúrájának megismerését, a leletmentő ásatásokkal komoly értékeket mentettek meg az utódoknak.

A Régészeti Intézet munkatársainak köszönhetően egyre pontosabb képet tudunk alkotni a múltról, mindezért köszönet illeti a korábbi és a jelenlegi vezetést, illetve minden ott dolgozót. A Régészeti Intézet hozzájárult a magyar nemzet önismeretéhez, eredményeit külföldön is számon tartják. "Fontosak a mítoszok és a legendák, de alapvető fontosságú, hogy a tudomány szigorú módszereivel vizsgáljuk múltunkat. Nekünk, a tudomány embereinek, a tények, a tudomány módszereivel feltárható tények fontosak" - hangsúlyozta Pálinkás József.

Bálint Csanád igazgató hangsúlyozta, hogy az intézmény megtalálta helyét a magyar régészetben. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a jelenlegi zavaros időszak veszélyeire, ami miatt az utóbbi időben három nagydoktortól kellett megválniuk. A vezetése alatt igyekezete arra irányult, hogy ideális korfát sikerüljön kialakítani a kutatók között: jelenleg a munkatársak gerincét a 40-50-es generáció alkotja. Ünnepi megemlékezését pillanatképek felvillantásával tette személyessé. Felidézte az alapító atya, Gerevich László alakját, aki egyrészt a kor legjobb szakembereit válogatta össze, majd elérte, hogy az intézetnek jelenleg otthont adó épület az akadémiához kerüljön. Kitért az egyik ügynöki jelentésre, mely szerint a kutatócsoport alakuló ülésén feltűnően sok „reakciós” vett részt.

Szabó Miklós akadémikus a kívülálló szemével tekintett az elmúlt 50 évre. Visszaemlékezett a létrehozás körüli, kissé felbolygatott helyzetre, amikor is a Régészeti Intézet megalapításában sokan a szovjet modell magyarországi változatát látták. Ez többeket félelemmel töltött el, de már az első 10 év bebizonyította, hogy ez a riadalom alaptalan. A vezetők közül Bökönyi Sándort emelte ki, aki több irányba nyitott, és ezáltal az intézmény bekapcsolódott a vérkeringésbe. A 90-es években komoly kihívással kellett a Régészeti Intézetnek szembenéznie. A nagy nyugati régészeti projektek azt is egyértelművé tették, hogy a nemzeti tudományt nem lehet kisajátítani.

Marosi Ernő akadémikus tudománytörténeti áttekintésre helyezte mondanivalóját. A művészettörténet és a régészet közös gyökérről vált le, kapcsolata a „társbérlethez” hasonlítható. (Az analógia nem véletlen, mivel a két intézet voltaképpen egy épületben kapott helyet.) A 19. századi előzmények sok izgalmas kérdést foglalnak magukban, legyen szó műrégészetről, nemzeti régészetről, illetve a múzeumok szét-, illetve kiválásáról. Felhívta a figyelmet, hogy nem szükséges külön-külön kutatni azt, ami összetartozik. Éppen ezért szükséges újradefiniálni az együttműködés területeit és módjait.

Török László akadémikus a mérleg megvonására vállalkozott. Ő 45 éve dolgozik az Intézetben, amelyre a pozitivista konzervativizmus volt a jellemző. Komoly iskolák alakultak itt ki, ezek módszertani fejlődésükkel jelentős mértékben előrevitték a kutatást. Annak ellenére, hogy a szocializmusban kevés lehetőség volt a nemzetközi kapcsolatok ápolására, a külföldi utazásokra, a szakfolyóiratok beszerzésére, mégis maradandót tudtak alkotni, jelentős vállalkozás volt a régészeti topográfia elindítása. Kiemelte a múlt néhány sarokkövét: Castiglione László egyiptomi ásatásait, Bökönyi Sándor természettudományokkal történő együttműködését. Hangsúlyozta, hogy a régészeti Intézet sohasem rendelte alá magát semmiféle elméletnek, ugyanakkor minden aktuális szellemi áramlat előnyeit megpróbálták kihasználni.

Siegmar von Schnurbein (Deutsches Archäologisches Institut, Frankfurt) a Régészeti Intézetben végzett átvilágítás fontosságáról beszélt. Jelezte, hogy a végeredményről még nem született hivatalos állásfoglalás, de néhány részletet megosztott a hallgatósággal. A neves szakemberekből álló bizottság 2008. június 17–18-án látogatást tett az Intézetben, találkozott az Igazgató Tanáccsal és a Tudományos Tanáccsal, személyes beszélgetéseket folytatott az Intézet kutatóival és – „pincétől a padlásig” – bejárta az Intézet valamennyi helyiségét. A német régész felhívta a figyelmet, hogy ki kell használni az ország fekvéséből eredő lehetőségeket, és még több nemzetközi projektbe kell bekapcsolódnia a hazai régészeknek.

Alasdair Whittle (The British Academy – University of Cardiff) az őskoros régész szemével közelítette meg a Régészeti Intézet tudományos szerepét. Az elmúlt 50 év rengeteg olyan kutatási eredményt hozott, amelyeket nyugaton is nagyon jól tudtak hasznosítani. Nehezményezte, hogy a pénzügyi helyzet miatt megakadtak a régészeti topográfia munkálatai, ugyanakkor az autópálya nyomvonalát érintő ásatások a Dunántúl őskoráról hoztak új információkat. A Kalicz Nándor és Makkay János nevével fémjelzett őskori régészet méltó ismerést kaphat szerte Európában.

Az emlékülést Bánffy Eszter tudományos igazgató-helyettes zárta. Beszédében kiemelte, hogy a tudományos eredmények sorozata nem jöhetett volna létre az emberek, a műhelymunka, és a szakmai közösségek nélkül.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma