Forradalom őszirózsás hangulatban

MTI

A majdnem vértelen forradalom

Az I. világháború elhúzódó harcai mélyreható következményekkel jártak az ország életére. Az Osztrák-Magyar Monarchia állami apparátusa az elszenvedett katonai vereségek, a külpolitikai elszigeteltség és a fenyegető forradalmak hatására működésképtelenné vált, a hátország elégedetlensége egyre erősödött. 1918. október 23-án a helyzet kilátástalanságát és saját tehetetlenségét felmérve a Wekerle-kormány lemondott. Október 24-re virradóra Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi Párt, az Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt részvételével.

A testület 26-án kiadott 12 pontos kiáltványában ellenkormánynak nyilvánította magát, amely "a mai kormányhatalom helyett...egyedül hivatott ama magyar nemzet nevében beszélni és cselekedni, amelynek vére és munkája tartja fönn Magyarországot." Az aláírók követelték a háború azonnali befejezését, a német szövetség felbontását, az ország függetlenségének megteremtését, új választások kiírását az általános és titkos választójog alapján, valamint a demokratikus szabadságjogokat. A nemzetiségeknek az önrendelkezés jogát ígérte a program, abban a reményben, hogy így biztosítható lesz Magyarország integritása. A parasztság számára nagyszabású földreformot helyezett kilátásba, s szociálpolitikai reformmal kívánt javítani a munkások és a hazatérő katonák helyzetén.



A főváros lakossága, a vidék és a sajtó nagy része lelkesen fogadta a közleményt, mindenki arra számított, hogy az uralkodó Károlyit fogja felkérni kormányalakításra, de IV. Károly visszarettent ettől a lépéstől. Emiatt október 28-án hatalmas tömeg indult Pestről Budára, hogy Habsburg József főhercegtől Károlyi kinevezését követelje. A tömeget a Lánchíd pesti hídfőjénél rendőrök támadták meg, s az összecsapás - vagy ahogy elnevezték: a "lánchídi csata" - során több tüntető meghalt, mintegy 60-70-en pedig megsebesültek. József főherceg gróf Hadik Jánost, a konzervatívok egyik képviselőjét kérte fel a kormány összeállítására, bár erre az események felgyorsulása miatt már nem volt mód.

Október 30-án tüntetők lepték el a főváros utcáit, és a budapesti rendőrség is testületileg csatlakozott a felkelőkhöz. Délután a Károlyi-párt központjához és a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez, az Astoriához vonult a tömeg, benne számos katona és tiszt, akik kivont karddal esküdtek fel az új rendre. A tüntetők a forradalom mellé átálló katonákkal együtt - akik a k.u.k. sapkarózsák helyére őszirózsát tűztek - elfoglalták a főváros fontosabb középületeit, a városparancsnokság épületét, a közlekedési csomópontokat, a telefonközpontokat, feltörték a fegyverraktárakat, politikai foglyokat szabadítottak ki a Conti utcai fogházból. Este tíz órakor a felkelők a Katonatanács utasítására a Keleti pályaudvarnál megakadályozták a frontra küldött két menetszázad bevagonírozását és elindítását is.



Az események hatására október 31-én hajnalban József főherceg a király nevében haladéktalan kormányalakítással bízta meg Károlyi Mihályt, s a Magyar Nemzeti Tanács pártjainak részvételével megalakulhatott a polgári-szociáldemokrata koalíció. Károlyi néhány órával a kinevezése után meghirdette programját, mely lényegében megegyezett a Nemzeti Tanács október 26-i kiáltványával. A munkásság az utcára vonulva éltette a forradalmat, a lapok az őszirózsás forradalom győzelmével voltak tele, a Nemzeti Tanács plakátjai pedig a rend fenntartására szólították fel a katonákat, a munkásokat és a polgárokat.

A forradalom áldozata volt a világháború kirobbantásáért felelőssé tett miniszterelnök, Tisza István. A poltikus korábbi vezetői szerepe után 1913-ban lett ismét kormányfő, tevékenysége folyamatosan parlamenti viharokat provokált. Az államhatalom megerősítése és a háborús készülődés érdekében tovább korlátozták a gyülekezési jogot, erősítették a cenzúrát. A szarajevói merénylet után viszont ellenezte a hadüzenetet, mert felkészületlennek tartotta az országot, féltette a Monarchia egyensúlyát és tartott az Erdélyre vonatkozó román igényektől. Mégis a helyén maradt, de a koalíciós kormány felállítására irányuló törekvései kudarcot vallottak.

Az egyre népszerűtlenebb Tisza ellenezte a reformokat, konfliktusba került a katonai vezetőkkel is, így általános megkönnyebbülés fogadta, amikor a Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly 1917-ben felmentette a kormányfői posztról. Tisza 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra. A háború végére a vereség és a régi rend jelképének számított, két ízben is rálőttek az utcán. 1918. október 17-én ő jelentette be a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük. Az egyébként vértelen őszirózsás forradalom napján, október 31-én villájában lőtte agyon négy katona, a merénylők közül kettőt 1921-ben elítéltek.

1. A majdnem vértelen forradalom
2. A Monarchia széthullása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás