A hang lehetett az andoki kultúrák titkos fegyvere
Egy új kutatás szerint a dél-amerikai, inkák előtti Chavín-kultúra félelmetes eszközökkel szilárdította meg hatalmát. A civilizáció központjában folytatott ásatások szerint a papság fokozatosan megtanulta, hogyan fordíthatja hasznára az ott épített templom különleges akusztikáját, elhitetve az emberekkel, hogy az isteneket képviseli, sőt akár istenekké is változhat. Ezzel az igen erős, érzékekre ható manipulációval sikerült megszilárdítaniuk a hatalmukat, és uralkodó réteggé válniuk.
Akusztikus terror
Jonathan Abel, a kaliforniai Stanford Egyetem kutatója és csapata az ott 1995 óta ásató John Rick régész meghívására érkezett Chavín de Huántarba. Az ásatás színhelye a nagy hatást gyakorló, inkák előtti kultúra legfontosabb emléke. A területet i.e. 3000 körül népesítették be, de a hatalmas templomok csak később, i.e. 1300 és i.e. 600 között épültek. Ez volt az az időszak, amikor a vezető réteg nélküli, egyenlőségre törekvő társadalmakat államok és birodalmak váltották fel, amelyekben egy kisebbség igyekezett ellenőrzése alá vonni az erőforrásokat és a népesség nagyobbik felét.
A temetők jól tükrözik a templomépítések idején a Chavín társadalomban bekövetkezett változásokat. A kezdeti viszonylagos egyenlőséget lassan felváltotta néhány ember, főleg a templompapság megkülönböztetett tisztelete. A templomépítés folyamata és különösen az alatta lévő alagútrendszer felkeltette Rick figyelmét, aki figyelemre méltó hipotézist dolgozott ki. Feltevése szerint a papság fokozatosan megtanulta, hogyan fordíthatja hasznára a templom különleges akusztikáját, elhitetve az emberekkel, hogy az isteneket képviseli, sőt akár istenekké is változhat. A papoknak ezzel az igen erős, érzékekre ható manipulációval sikerült megszilárdítaniuk a hatalmukat, és uralkodó réteggé válniuk.
E vitatott állítás bizonyítását szolgálja a Chavín-visszhang vizsgálata, amelyet Abel és munkatársai fognak elvégezni. Az alagút akusztikáját tanulmányozva azt remélik, hogy fény derülhet arra, mi is történt itt valójában. A módszert már a világ több pontján is kipróbálták, és a kutatásnak már Chavín de Huántarban is vannak előzményei. A régészek a hetvenes években felfedeztek egy meredeken lejtő csatornát, amely első látásra vízvezetéknek tűnt. Közelebbről megvizsgálva azonban kiderült, hogy gondosan ki van dolgozva, teraszok szegélyezik, és kővel borított lépcsők vezetnek hozzá. A lépcsőkövek olyan lazán vannak elhelyezve, hogy a folyamatos vízáramlás hamar elmosta volna őket. Tehát mire is szolgált ez a csatorna? Néhány vödör víz leöntése nyomra vezetett. A rövid, gyors vízáram hangos és különös hangot produkált, amelyet a csatorna alatti kamrákban lehetett a legjobban hallani.
Rick 2001-ben 20 hasonló hallókürtöt fedezett fel, amelyet a szárnyas csiga (strombus) héjából készítettek. A járatokat díszítésekkel látták el, ami rituális használatra utal. A kamrák méretei és a kamrákban hallható hangokról készített felvételek alapján elmondható, hogy a kamrákban folyó szertartások egyáltalán nem voltak szokványosak: a templom együttes alatti folyosóhálózatot úgy alakították ki, hogy a járatokból jövő hangokat igazi túlvilági élménnyé alakítsák.
Az ember általában igen csekély időbeli különbséggel tudja megmondani, honnan jön a hang. Visszhangzó helyen, pl. egy lépcsőházban, a visszhangok kb. 15 ezredmásodperc alatt érnek el a fülünkig, ennyi időre van szüksége az agynak a hang szétválasztására. A Chavín folyosókon azonban ehhez csupán 10 ezredmásodperc áll rendelkezésre, vagyis az agyunk nem tudja megállapítani sem a hangforrás irányát, sem a távolságát. A hangenergia teljesen körülöleli és beborítja az embert. Ehhez jön még, hogy a kamrák rezonancia frekvenciája megegyezik az emberi hang és a strombus hallójáratok frekvenciájával, és felerősíti mindkettőt. A sötét alagútlabirintus, amely a kamrákhoz vezetett, és a hallucinogén szerek használata együttesen rémisztő hatást kelthetett. Abel feltevése tehát, miszerint a templomot félelem- vagy legalábbis hódolatkeltés céljából építették, nagyon is valószínű. "Úgy tűnik, ezeket az embereket terrorizálták" - mondja Abel.
Bukásra ítélt teória?
Rick szerint az akusztika hatását igen nehéz felbecsülni ebben a folyamatban, de a hang az emberi viselkedés egyik legfontosabb befolyásolója, hiszen úgy tudunk a legjobban érzelmeket kiváltani az emberekből, ha például rájuk ordítunk, vagy lejátszunk nekik valamilyen zenét. „A Chavín papok legalább egy évezredig kísérleteztek a hangokkal, képekkel és más jelenségekkel. Ha a vezetők felfedezték a különböző akusztikus helyzetek hatását, meglepő lenne, ha nem váltak volna hangmesterekké.”
A hipotézis bizonyítása azonban nem egyszerű, mivel az akusztika idővel megváltozott. „Amit most hallunk, az nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit itt korábban hallani lehetett” –mondja Miriam Kolar, a csapat egyik tagja. A templom falai például korábban be voltak vakolva, ezért a kutatók először falat akarnak építeni ugyanolyan anyagokból, amelyeket a kamrákban találtak, és meg akarják mérni a fal akusztikai tulajdonságait. Aztán a falat bevakolják, és elvégzik ugyanazokat a méréseket. Ezután már ki tudják következtetni, mekkora változást jelent a vakolás az akusztikában. Kolar azt reméli, hogy a vizsgálatok megmutatják, hogy a rendszert az irányérzék megzavarására hozták létre.
Richard Burgernek, a Yale Egyetem antropológusának fenntartásai vannak a kutatással kapcsolatban. Szerinte az akusztikai kutatás hiábavaló próbálkozás, és a szárnyas csigából készült járatok hangjai csupán a szertartások kezdetét és a végét jelezték, ahogy ezt az Andok más részein ma is használják. A jelenlegi gyakorlat azt sugallja, hogy a folyosók egészen más célból készültek: „A sötét folyosókat Kolumbiában ma is a papok beavatására használják.”
A régészek húsz évvel ezelőtt már felvetettek egy hasonló hipotézist. Akkor úgy gondolták, hogy a Chavín de Huántar templom egy hatalmas érzékszerv volt, amely rezgett, ha vizet öntöttek bele, és azt jósolták, hogy az ásatások felszínre hoznak majd egy csatornát, amely összegyűjtötte a lefolyó vizet. A feltevés tévesnek bizonyult. Burger szerint Rick akusztikai hipotézise is hasonló sorsra fog jutni, bár ezt nehezebb megcáfolni. Rick azonban nem hagyja magát eltántorítani az elképzelésétől. Szerinte a kolumbiai templomok teljesen mások, mint a Chavín-kultúra építményei, és a járatok kialakításának is különböző céljai lehettek. „Sok bizonyíték van arra, hogy a Chavín-papság különböző, érzékszervekre ható manipulációt alkalmazott.”
Nem valószínű, hogy valaha is teljes bizonyosságot szerzünk arról, mi is folyt a Chavín templomban. Ahol visszhangok és rezgések szállítják a bizonyítékot, ott mindig tág tere van a kételkedésnek. Ha azonban valamilyen képet akarunk kapni, hogyan is használták a bonyolult akusztikát, Chavín de Huántar a legalkalmasabb hely, hogy erre választ kapjunk. „Az építmények teljesen jó állapotban vannak. Ismerjük a fejlődésüket, és ép, eredeti zenei eszközökkel rendelkezünk. Tudom, hogy sehol máshol nincs hasonló régészeti emlék" – mondja Rick.
