7 végzetes pillanat

Koreai népirtás amerikai segédlettel

2008. június 9. 11:13

1950-ben, a koreai háború kezdetén az Egyesült Államok által támogatott dél-koreai kormány baloldaliak és parasztok tízezreit mészárolta le.

Több százezer embert öltek meg

Amikor az ország déli részéből kiszorították az észak-koreai katonákat, a déliek hadserege és rendőrsége kiürítette a dél-koreai börtönöket. A foglyokat sorba állították, fejbe lőtték, majd sietve ásott tömegsírokba dobták őket. A holttestek egy részét elhagyatott bányákba vitték vagy a tengerbe hajították. Az áldozatok között sok nő és gyermek volt. Az elkövetők többsége ennek ellenére soha nem került bíróság elé. A hivatalos kommünikék szerint a több hétig tartó tömegmészárlással akarták megakadályozni, hogy a kommunista déliek támogatást nyújtsanak az északiaknak.

Az események mintegy fél évszázadik rejtve maradtak. A dél-koreai kormány csak két évvel ezelőtt kezdte meg a gyilkosságok kivizsgálását. Eddig több száz tetemet sikerült feltárni, de a kutatók szerint ez csak töredéke az áldozatok számának. A vizsgálóbizottság 100 ezerre becsüli a kivégzettek számát. A becslés helyi felmérésekre alapszik, és `nagyon konzervatív`. A halottak száma ennek akár kétszerese vagy többszöröse is lehet - nyilatkozta az Associated Press tudósítójának Kim Dong-choon, a vizsgálóbizottság tagja.

A háború utáni évtizedekben, a jobboldali dél-koreai diktatúra idején az áldozatok megfélemlített családjai nem mertek beszélni 1950 véres nyaráról. A mészárlásról szóló amerikai beszámolókat titkosították, a kommunista jelentéseket pedig hazugságnak bélyegezték. Csak a kilencvenes években megkezdődött demokratizálódási folyamat tette lehetővé az igazság fokozatos feltárását.

Az első tömegsír 2002-ben került elő egy tájfun pusztítása révén. A következőre egy televíziós csoport bukkant az egyik lezárt bánya mélyén. Ekkorra az amerikaiak megkezdték a katonai dokumentumok titkosságának feloldását, így újabb bizonyítékok és fényképek támasztották alá a kivégzések tényét. Az Igazság és Megbékélés Bizottsága megpróbálja összefogni az eddig szétszórtan tevékenykedő kutatókat, családtagokat és újságírókat, a munkát bűnbánattal teli idős emberek is támogatják.

A bizottság több mint 7000 beadvánnyal foglalkozik, amelyek 215 olyan esetet is tartalmaznak, amikor amerikai katonákat vádolnak dél-koreai civilek meggyilkolásával, főleg légitámadások során. Tavaly a mintegy 150 tömegsírból négyet tártak fel 400 tetemmel. Gondos kutatómunkával sikerült megállapítani két nagyobb kivégzési hullám helyét: Dél-Korea központi részén, illetve a délkeleti tengerparton fekvő Ulsannál. Januárban Ro Mu Hjon, dél-koreai elnök hivatalosan bocsánatot kért az Ulsannál hitelesített 870 halálesetért, amelyet "az akkori hatalom által elkövetett illegális cselekedetnek" nevezett.

A vádemelési jogosultsággal nem rendelkező bizottságnak nincs könnyű dolga az események rekonstruálásában, az áldozatok azonosításában és a felelősök megállapításában. Ráadásul a Ro utódaként hivatalba lépő jobboldali, konzervatív Li Mjong Bak kormánya már sokkal kevesebb anyagi és politikai támogatást nyújt a kutatáshoz.

Az 1950. évi vérfürdő előzményei egészen 1945-ig nyúlnak vissza, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok felosztotta egymás között a korábbi japán gyarmatot, és ezzel megvetette a későbbi súlyos konfliktus és megosztottság alapjait. A negyvenes évek végén Li Szin-Man, az amerikai megszállás alatt lévő déli országrész vezetője igyekezett felszámolni a baloldali politikai tevékenységet, és leverni a kommunista északiak által támogatott gerilla-lázadást. 1950-re a dél-koreai börtönökben mintegy 30 ezer politikai fogoly raboskodott.

A déli kormány időközben felállította a Nemzeti Tanácsadói Ligát (National Guidance League) a baloldali és kommunista érzelműek "átnevelésére". A történészek szerint az illetékesek rizsadag és más kedvezmények ígéretével vették rá a parasztokat, hogy szerződést kössenek a ligával. 1950-re több mint 300 ezer került fel a liga listájára.

Észak-Korea 1950 júniusában elfoglalta Szöult, a déliek fővárosát, és több ezer foglyot szabadon engedett. Az amerikai katonai szakértőkkel együtt visszavonuló déliek ekkor elrendelték, hogy a Nemzeti Tanácsadói Liga tagjai jelentsék a rendőrségnek "a biztonsági kockázatot" jelentő kollaboránsokat. Nem sokkal később megkezdődtek a tömeges kivégzések. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az amerikai magatartás nem volt egyértelmű a gyilkosságokkal kapcsolatban.

Az amerikai diplomaták - minden eredmény nélkül - önmérsékletre szólították fel a koreai hatóságokat, de a Külügyminisztérium távirata szerint Douglas MacArthur tábornok Korea "belső ügyének" tekintette a kivégzéseket, holott a dél-koreai hadsereg az ő irányítása alatt állt.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!