Koreai népirtás amerikai segédlettel

Genocídium politikai okokból

A Szöultól délre fekvő Tedzsonból (Daejeon) és környékéről teherautókkal szállították el a foglyokat. Az egyik amerikai őrnagy által készített és eddig titkosított fényképek jól mutatják a hátborzongató eseményeket. A fehérbe öltözött, alázatos, megkötözött kezű rabokat hasra fektették egy hosszú árok szélén. A katonák és a rendőrök ezután mögéjük léptek, és fejbe lőtték őket. A holttesteket az árokba gurították.

A reszkető rendőrök, akik "még soha sem lőttek senkire", néha eltévesztették a célt, és az áldozatok csak megsebesültek. Ekkor megbíztak néhány katonát, hogy fejezzék be a munkát. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a dél-koreai kivégzők mintegy 3000-7000 embert öltek meg. Az itt talált hat tömegsír több mint másfél kilométer hosszú, és tele van holttestekkel. A meggyilkoltak családjai kampányt indítottak a tedzsoni gyilkosságok kivizsgálásáért, és kárpótlást is követelnek.

Amikor Alan Winnington, angol kommunista újságíró nem sokkal később az északi csapatokkal megérkezett, beszámolót írt a földből kiálló maradványokról, de írását a londoni amerikai nagykövetség kitalációnak minősítette. Az amerikai hadsereg inkább az északiak tedzsoni megtorló akcióival foglalkozott. A CIA dokumentumai és az amerikai hírszerzési iratok viszont több beszámolót is tartalmaznak a kivégzésekről. Bob Edwards katonai attasé azt írta például, hogy szerinte "a dél-koreaiak néhány hét alatt több ezer politikai foglyot végeztek ki." Donald Nichols, az amerikai légierő hírszerzési tisztje 1981-ben publikálta visszaemlékezéseit, amelyben azt írta, hogy szemtanúja volt, amint a Szöultól kb. 30 kilométerre fekvő Szuvon mellett 1800 embert mészároltak le.

Ezek a beszámolók alátámasztják azt az 1950. augusztus 2-i keltezésű, nemrég nyilvánosságra hozott észak-korai dokumentumot, amely szerint 12 dél-koreai városban folytak kivégzések: Szuvonban 1000, Tedzsonban pedig 4000 embert öltek meg. Ez a riport természetesen nem tartalmazhatott adatokat a déliek fennhatósága alatt maradt területekről. Park Csan-hu, dél-koreai jogász 1960-as becslése szerint egyedül Busan városában 10 ezer embert végeztek ki. A szakember csak 12 hónapig kutathatott, mert az 1961-ben hatalomra kerülő Pak Csong-hi tábornok mindenkit letartóztatott, aki a témával foglalkozott.

Mások legkevesebb 100 ezerre teszi a kivégzettek számát. Becslése nem kormányzati szervezetek adatain nyugszik. További bizonyítékok szerint pedig a Nemzeti Tanácsadói Liga 300 ezer tagjának nagy része is áldozatul esett a tisztogatásoknak.

A vizsgálóbizottság tagjai egyetértenek Edwards ezredes 1950-ben Washingtonban küldött feljegyzésével, amelyben azt írja, hogy "a kivégzéseket legfelső szinten rendelték el", vagyis az 1965-ben elhunyt Ri elnök adta ki a parancsot. Az írásos bizonyítékokat azonban valószínűleg megsemmisítették, ahogy a gyilkosságok tényét is eltemették. 1953-ban, a 2 millió emberáldozatot követelő háború után az amerikai hadsereg háborús bűnöket vizsgáló beszámolója minden mészárlást az észak-koraiak "gyilkos barbarizmusának" számlájára írt.

Ez a tévhit fél évszázadon át tartotta magát, részben azért is, mert mindazok, akik ismerték az igazságot ijedt hallgatásba burkolóztak. "Anyám minden fényképet megsemmisített apámról, mert attól félt, hogy az egész családot kommunistának bélyegzik" - mondja az 57 éves Ko Csong-rol, aki meg van győződve arról, hogy az akkor 29 éves apja ártatlanul halt meg. "Anyám mindent megtett, hogy megszabaduljon férje emlékétől. Kimondhatatlan szenvedéseken ment keresztül." Még az iskolázott dél-koreaiak sem ismerik országuk történelmét. Pak Mjong-lim, a Yonsei Egyetem történésze az 1980-as években maga is megdöbbent, amikor először hallott a kivégzésekről szóló beszámolókról.

Az Igazság és Megbékélés Bizottsága javasolhat, de nem adhat kárpótlást az elveszett és tönkretett életekért, és nem állíthatja bíróság elé a még élő elkövetőket. Az elnök, An Bjung-Koo, attól tart, hogy a jelenlegi kormány csökkenteni fogja a bizottság költségvetését, a dél-koreai konzervatívok pedig azt nehezményezik, hogy a vizsgálat régi sebeket tép fel egy olyan korból, amikor a falvakban a jobboldaliak és a baloldaliak felváltva irtották egymást. A 240 tagot számláló, és évi 19 millió dollárból gazdálkodó bizottság létét 2010-ig törvény biztosítja. Akkorra átfogó jelentést kell készíteniük a vizsgálat eredményéről.

Ez év tavaszán és nyarán folytatódik a tömegsírok feltárása. A kutatás során más gyilkosságokra is fény derül: egy dél-koreai zászlóalj Kocsang faluban 187 férfit, nőt és gyereket mészárolt le, mert azt hitték róluk, hogy a baloldali gerillákkal szimpatizálnak. Az igazság feltárásával "azt reméljük, hogy enyhíthetjük a sokat szenvedett családok fájdalmát. Meg akarjuk ismertetni az emberekkel, Koreán kívül is, ennek a hosszú konfliktusnak a valóságát, hogy a jövőben soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragikus háború."

1. Több százezer embert öltek meg
2. Genocídium politikai okokból