Ciszterci telepesek a Szepességben

Az apátságot 1223-ban alapították, a terület a 13. században első felében még gyéren lakottnak számított, ezért ideális helyszínnek bizonyult a rend számára. Az alapító atya személyében korábban megoszlott a kutatás. Egyesek IV. Béla öccsét Kálmán herceget tartották a fundatornak, mivel a Szepesség a 13. század elején hercegi javadalomként az ő birtokában volt, mások Ampod fia Dénes tárnokmesterben látták a létesítőt. A generális káptalan hitelesnek tekinthető statútuma szerint az alapító a "camerarius regis Hungariae" volt, így valószínű, hogy a kolostor kegyuraságát később a király magához ragadta.

Az első évtizedeket a kevés adat miatt nehéz rekonstruálni: a tatárjárás a Szepességet sem kerülte el, a szászok a hagyomány szerint Menedékszirtre menekültek. Mivel a hely öt kilométerre esik a kolostortól, a ciszterciek is itt nyerhettek oltalmat. A 13. század második felének eseményeiről már több információ maradt meg. Ekkor foglalták írásba a monostor privilégiumait, kibontakozott a hiteleshelyi tevékenység is. A kezelésük alá tartozó birtokok egy tömbben helyezkedtek el a megye délnyugati sarkában. 1290 körül valamilyen súlyos támadás érhette a kolostort, mert udvarbírájuk a ciszterciek önfeláldozó védelmekor szerzett maradandó sérüléseket. Az apát természetesen ezt a nemes tettet egy birtokkal honorálta.

A kolostor az Anjouk uralma alatt érte el fénykorát. Igaz, hogy a század elején Csák Máté őket sem kímélte, de később a gyarapodás egyértelműen tetten érhető. 1347-től az apát valamennyi népe és nemese minden bírósági ügyében ítélkezhetett. Seitfried von Waldstein reini apát, aki 1357-ben vizitátorként érkezett Magyarországra, a legkedvezőbb jelentést a szepesi ciszterciekről írta. Elöljárója ugyanis tisztes életű és feddhetetetlen erkölcsű volt, a kolostort mind lelkiekben, mind anyagiakban megfelelően vezette. Egy évtizeddel később azonban romlott a helyzet. V. Orbán pápa ki akarta vizsgáltatni János apát ügyét, mert a hírek szerint parázna életet élt, eltékozolta a kolostor vagyonát, és fosztogatott. A zavar szerencsére csak átmenetinek bizonyult.

A szepesi apátság birtokai egy összefüggő tömbben terültek el a Hernád forrásvidékén. A birtokon fekvő falvakat a ciszterciek telepítették, azokat a soltész vezette, aki afféle földesúri megbízott volt, beszedte a jövedelmeket és a bíráskodásban is szerepet játszott. Munkája fejében telket kapott és ipart is űzhetett: övé lett a malom, sörfőzde, mészárszék, a kenyérsütés joga. Egy 1398-as oklevél szerint 11 falu tartozott az apátsághoz, de valószínűleg más településeknek is a barátok voltak a birtokosai. A jövedelem a jobbágyfalvak adóiból állt össze, ami 1357-ben 245 forintot tett ki. (Más kolostorokéval összevetve ez a középmezőnybe sorolható.)

A ciszterci monostorok nem folytattak rendszeres hiteleshelyi tevékenységet, a szerzetesek inkább elzárkóztak a társadalomtól, világi ügyekkel nem szívesen foglalkoztak. 1223 és 1387 között a szepesi kolostorhoz 31 oklevél köthető, de ezek nem voltak országos jelentőségűek. Azért sem lehetett, mert a közelben hiteleshelyként a szepesi Szent Márton-prépostság működött, amely meghatározta a régió írásbeliségét.

A szepesi kolostor oklevelei nem voltak különösebben díszítettek, belső szerkezetükre kis számuk miatt nehéz általános érvényű megállapításokat tenni. A szepesi kolostor a 15. században fokozatosan elnéptelenedett, a huszita támadások komoly válságot okoztak. Az épület köveiből 1619-ben kastélyt emeltek. Az apátság helyén ma egy magtár áll, ennek régészeti feltárása még nem történt meg.