10 tény a paróka történetéről

2015. szeptember 2. 08:19

A folyamatosan illatosított, rizsporozott és viaszolt parókákat nem mosták, így a parazitafertőzések melegágyai lettek, ahol a tetvek mellett olykor még lepkék, valamint egerek is tanyát ütöttek.

Korábban

1. Parókát már az ókori egyiptomiak is használtak. A hajpótlék viselőjének társadalmi státuszától függően emberi hajból, növényi rostokból és báránygyapjúból is készülhetett.

2. Mivel az ókori Rómában a szőke volt a legdivatosabb hajszín, a nők – köztük a prostituáltak többsége – gyakran viseltek a germán törzsek nőtagjainak hajából készített parókát.

3. A paróka a Római Birodalom bukását követően mintegy ezer évre kiment a divatból, majd I. Erzsébet, a kopaszságát rejtegetni igyekvő XIII. Lajos, majd utóda, a tíz parókakészítőt felfogadó XIV. Lajos révén terjedt el újra a kora újkori Európában, főként az arisztokrácia körében.

4. A parókadivat 1665-re Velencébe is eljutott, ám a városi hatóságok 1668-ban törvénytelennek nyilvánították a viselését. A hajpótlék a betiltás hatására azonban csak népszerűbb lett, így a rendeletet néhány évvel később visszavonták.

5. A legjobb minőségű parókák emberi hajból készültek, ám előfordult, hogy gyapjúból és a lovak sörényéből is állítottak elő hajpótlékot. A hajpótlékok olyan díszesek és bonyolultak voltak, hogy felhelyezésük több óráig is eltartott, így viselőjének célszerű volt ülve aludnia, ha másnap nem akarta megismételni az unalmas procedúrát.

6. A folyamatosan illatosított, rizsporozott és viaszolt parókákat nem mosták, így a parazitafertőzések melegágyai lettek, ahol a tetvek mellett olykor még lepkék, valamint egerek is tanyát ütöttek.

7. A 17. század második felében Angliában egy átlagos paróka egy londoni közember heti fizetésébe, 25 schillingbe került, de egy díszesebb póthajért akár 800 schillinget is elkérhettek.

8. A parókák idővel olyan sok pénzbe kerültek, hogy Párizsban rendkívül gyakorivá vált a parókalopás. A 17. század végére a parókakészítésből és a póthaj exportjából származó összegek már a francia állam egyik legnagyobb bevételi forrását jelentették.

9. Az anekdota szerint I. Péter cár 1716-ban, Danzigban (a mai Gdanskban) egy istentiszteleten annyira fázott, hogy levette a város polgármesterének fejéről a parókát, és a sajátjára tette. A szertartás után visszaadta a tárgyat.

10. Miután Nagy-Britanniában 1795-ben adót vetettek ki a rizsporra, a francia forradalom után pedig Franciaországban is nemkívánatossá vált a póthaj viselése, a parókák népszerűsége jelentősen visszaesett.