Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
2020. március 4. 16:57 Múlt-kor
Korábban
Mosták-e ruháikat a középkori emberek?
A test rendszeres tisztítása természetesen csak akkor hatékony eszköze a higiéniának, ha utána tiszta ruhákat ölt magára az ember, és tiszta ágyneműben alszik.
A középkorban a társadalmi ranglétra legalján előfordulhatott, hogy az extrém szegénység még a ruha- és ágynemű tisztítását sem tette lehetővé.
A 14. századi Burgundia egyes falvaiban például a feljegyzésekből úgy tűnik, sok embernek minden saját tulajdona az éppen általa viselt ruhája volt – ők az év nagy részében nem moshatták ki, mivel nem lett volna mit felvenniük az időjárás ellen.
Giraldus Cambrensis is szót ejt arról, szegényebb honfitársai „ugyanazon kelmékben fekszenek, amelyeket egész nap viseltek, vékony köpenyben és tunikában, ez minden, amivel védik magukat a hidegtől.”
Mindazonáltal arra is van bizonyíték, hogy a legtöbb embernek legalább egy váltás ruhája volt, és hogy viszonylag gyakran mosták. E feladat jellemzően a nőkre hárult.
A ruhákat jellemzően fateknőben mosták, a vízhez állott vizeletet vagy hamuzsírt keverve, majd a kelméket lábbal taposták vagy rúddal (sulyokkal) ütlegelték, amíg át nem tisztultak.
Ahol lehetett, a nők a folyónál végezték e tevékenységet, ahol az áramlás is segítette a munkát. A nagyobb folyókon volt, hogy erre való stéget vagy hidat alakítottak ki (ilyen volt például a Temze felett a „le levenderebrigge”, azaz „mosóhíd”).
Előfordult, hogy a vízparton összegyűlő, mosást végző nők tevékenysége zavarta az ott lakókat. 1461-ben Coventry betiltotta a város területén belül a vízpartokon történő mosást, azonban húsz évvel később ismét előkerült az ügy.
A város bencés kolostorának házfőnöke arra panaszkodott, „e város népe árt a halaknak a Swanswell-tóban azáltal, hogy ott mosnak”, azonban a városvezetés visszautasította azzal, hogy emberemlékezet óta engedélyezett ott a ruhák mosása.
A fürdőzéshez hasonlóan a ruhamosás is lehetett veszélyes: a 15. századi Párizsban az Hôtel-Dieu ispotály nővérei „a Szajna iszapjában gázoltak, egészen térdig fagyottan”, hogy a folyóban kimossák a betegek ágyneműit, míg Angliában ugyanekkoriban írtak egy kamaszfiúról, aki munka után zokniját mosta, amikor a vízbe esett és megfulladt.
Ahhoz, hogy az emberek széles körben ilyen mértékű kockázatot vállaljanak ruháik tisztaságáért, rendkívül fontosnak kellett tartaniuk azt.
Egészen a 17. századig úgy tartották, a különféle élősködők maguktól jelennek meg a bőrön vagy a ruhán lévő koszból, így bármilyen szennyeződésre e veszély forrásaként tekintettek.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
- Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
- A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona 16:05
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén 15:05
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank 13:20
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő 11:20
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit 09:35
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt 09:05
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához tegnap
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet tegnap