Legendás apák és fiúk

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: május  •  Nap: 17
14 találat
[1]

1327. május 17.

I. Károly megreformálja az urburát

A bányászat fellendítésére a király elrendelte, hogy ha magánföldesúri birtokon a jövőben bányát tárnak fel, a föld maradjon a régi tulajdonosé, sőt, az érctermelésből a királynak járó adó (urbura) egyharmadát is ő kapja. Az urbura a kitermelt ezüst 1/8-a, az arany 1/10-e volt, és ennek az egy harmad részét kapta meg a bánya tulajdonosa. A korábbi gyakorlat nem volt népszerű, mivel az uralkodó kisajátíthatta a bányát, és a földért cserebirtokot adományozott. A reform jótékonyan hatott a magyarországi bányászatra, sorra nyíltak a különböző tárlók Felvidéken és Erdélyben.

[2]

1395. május 17.

Mária királynő lovasbaleset következtében életét veszti

Mária I. Lajos és Kotromanic Erzsébet házasságából született 1371-ben. Még gyermekként eljegyezték Luxemburgi Zsigmonddal, IV. Károly császár fiával. Lajos halála után 1382. szeptember 17-én megkoronázták. Mivel a magyar jogrend nem ismerte el a nőági leszármazást, ezért fiúsították. Hatalmát azonban nem gyakorolhatta, mivel mindenben édesanyja, Erzsébet döntött. Az özvegy kártékony politikája következtében polgárháború robbant ki az országban. Ennek során Máriát és Erzsébetet letették, és II. (Kis) Károly ragadta magához a kormányzás pálcáját. Ellene 1386. február 7-én sikeres merényletet követtek el. A Horváti család tagjai azonban bosszút álltak, a Délvidékre igyekvő Máriát és Erzsébetet elfogták, és börtönbe zárták. Erzsébetet Mária szeme láttára fojtották meg. Zsigmond, Mária férje ügyes politikával maga mellé állította a főurakat, és megkoronáztatta magát. A horvát főurak segítségével sikerült kiszabadítania feleségét. Közös uralkodásról nem lehetett szó, Mária fokozatosan a háttérbe szorult. Egy vadászat során a várandós királynő leesett lováról, és belehalt a koraszülésbe. Váradon temették el.

[3]

1510. május 17.

Meghal Sandro Botticelli

[4]

1606. május 17.

Meggyilkolják I. ál-Dimitrijt

Az első ál-Dimitrij meggyilkolása után újból súlyosbodik Oroszország zavaros belpolitikai helyzete (1605. VI. 10.). Dimitrij cárral szemben hamarosan ellenállás bontakozott ki, mert a régi orosz birodalmat figyelmen kívül hagyva a lengyel elképzeléseket akarta megvalósítani. Egy lengyel katolikus nővel kötött házassága és az orosz főnemesség háttérbe szorítása végül lázadáshoz vezetett Moszkvában, melynek során az ál-Dimitrijt meggyilkolták. Utódja Vaszilij Sujszkij herceg lesz IV. Vaszilij néven, aki kezdetben a moszkvai bojárok támogatását élvezi. Mivel őt nem az általános birodalmi gyűlés választotta cárrá és a szolgáló nemesség érdekeit nem veszi figyelembe, vele szemben is ellenállás bontakozik ki, amely egy súlyos éhínség következtében kitörő lázadás és felkelés eredményeként egyre erősödik. A lázadómozgalom vezetője Ivan Bolotnyikov szökött szolga, aki parasztokból álló hadseregével 1606-ban megostromolja Moszkvát. IV. Vaszilij uralkodását ezen kívül egy második ál-Dimitrij fellépése is nehezíti. Ez a Dimitrij 1608. június 1-jén lengyel katonai segítséggel Moszkva elé érkezik és Tusinóban ellenkormányt hoz létre. Vaszilij cár megkísérli külföldi hatalmak támogatását elnyerni, hogy a belpolitikai nehézségeken úrrá tudjon lenni. 1609. február 28-án a cár a lengyelek ellenségével a svédekkel köt szerződést: egy Ladoga-tavi erőd átadása fejében 15 000 főből álló hadsereget bocsátanak a cár rendelkezésére (1612. X. 27.).

[5]

1814. május 17.

Norvégia alkotmányt fogad el

A jóváhagyott alkotmány szerint Norvégia szabad, független és oszthatatlan királyság. A normannok már az Kr. u. IV. században erős hatalmi központokat építettek ki a norvég partokon. A legnagyobb jelentőségre a normann eredetű vikingek tettek szert, akik a VIII. és XI. században hódító hadjáratokra indultak, meghódították Izlandot, Grönlandot és részben az angol szigeteket. Ez idő tájt történtek az első államalapítási kísérletek Norvégiában. A Norvég Királyságot 872-ben `Széphajú` Harald hozta létre, akinek családja, a Haarfagre-k (Széphajúak) 1319-ig uralkodtak. Olaf Trigvason (995-1000) 997-ben alapította meg Nidarost (ma Trondheim), a fővárost, és kezdte keresztény hitre téríteni alattvalóit, amit II. (Szent) Olaf Haraldson (1016-1030) folytatott. A Haarfagre-ház kihalása után svéd uralom alá került az ország. 1397-től a dán vezetés alatt álló Kalmari Unióhoz tartozott, s Dániával alkotott perszonáluniót. Miután az országot hódító szándékkal megtámadták a svédek, 1814-ben a kieli békében Dániának Svédország javára le kellett mondania Norvégiáról, kivéve Izlandot, Grönlandot és a Feröer-szigeteket. Válaszként Eidsvollban népgyűlés ült össze, és 1814. május 17-én új alkotmányt (Eidsvolli Alkotmány) fogadtak el, amely szerint Norvégia szabad, független és oszthatatlan királyság. A svéd királynak el kellett ismernie az alkotmányt, ettől kezdve Norvégia perszonálunióban volt Svédországgal. 1905-ben vált függetlenné, majd VII. Haakon néven dán herceget koronáztak királlyá. Az I. világháborúban semleges maradt, a II. világháborúban Németország megszállta (1940), 1945-ben felszabadult fel. 1957-ben V. Olaf, 1991 elején fia, V. Harald került trónra.

[6]

1821. május 17.

Megszületett Sebastian Kneipp katolikus pap, természetgyógyász

Apja takács volt, és 21 éves koráig maga is ezt a mesterséget űzte. Ezután teológiai tanulmányokat folytatott. Münchenben 1852-ben szentelték pappá, és 1880-ban Bad Wörishofen plébánosa lett. Még iskolai tanulmányai idején tüdőbajt kapott. Ekkor került a kezébe Sigmund Hahn doktor könyve, s annak útmutatásai alapján kikúrálta magát. Fél éven át rendszeresen rövid hideg fürdőket vett a Dunában, majd különleges életmóddal legyőzte a betegséget. Pappá szentelése után egészségügyi tanácsadóként, természetgyógyászként is megismerték a nevét. Amikor kolerából kigyógyított egy cselédlányt, egyre többen keresték fel a `kolera káplánt`. 1881-től a wörishofeni dominikánus kolostorban dolgozott. Betegeit vízgyógyászati eljárásának különböző módszereivel, hideg vizes fürdőkkel, különféle lemosásokkal, kar- és lábfürdőkkel kezelte sikeresen. 1890-től a városka mint fürdőhely is fellendült (ma egyike Németország tíz vezető gyógyfürdőhelyének). A természetgyógyász pap számos hírességet is talpra állított, s különös gondot fordított a gyerekek kezelésére. Igazi gyógyító maradt rákbetegségben bekövetkezett haláláig. A kezelésért egyébként a szegényektől nem fogadott el pénzt. Halála (1897. június 17-én) előtt kérte, hogy Wörishofenben továbbra is az ő gyógymódját alkalmazzák. Ma világszerte 150 ezer aktivista van a Kneipp-szövetségekben, tucatnál is több szervezet, kutatóintézet és iskola ápolja a Kneipp-örökséget. Az én vízkúrám és Így kellene élnetek című könyvei nagy példányszámot értek el, és sok nyelvre lefordították azokat.

[7]

1836. május 17.

Pereket indítanak az országgyűlési ifjak ellen

A feltételezett forradalmi mozgalom tömegbázisának megfélemlítésére a kormány az országgyűlés eloszlása után elfogatta az országgyűlési ifjúság legális Társalkodási Egyletének vezetőit. Lázító beszédek és izgató levelek miatt felségsértés vádjával fogták perbe a négy fiatalt. A jogsértő eljárás miatti megyei tiltakozások ellenére, a jakobinusok perének mintáját követő eljárás végén, Lovassy Lászlót, az ellenzéki ifjúság népszerű vezérét 10 évi várfogságra ítélték. (1840. évi amnesztia révén szabadult, a magánzárkától megőrülten.) Két társa enyhébb büntetést kapott, a negyedik (árulójuk) látszatítélettel tűnt el a nyilvánosság elől.

[8]

1838. május 17.

Meghal Talleyrand

84 éves korában, szülővárosában, Párizsban meghal Charles Maurice de Talleyrand. Az egymást váltó uralkodók szolgálatában (I. Napóleon, XVIII. Lajos) külügyminiszterként lényeges politikai kérdésekben befolyásolta Franciaország sorsát. Reálpolitikusként a legfőbb célnak és parancsnak Franciaország szolgálatát tekintette. Mielőtt a forradalom hatására bekapcsolódott volna a politikába, Talleyrand egyházi karriert futott be - Autun püspöke volt. Royalista "üzelmekkel" megvádolva 1792-ben emigrációba kényszerül. 1797-ben visszatér Franciaországba, s 1807-ig a külügyminisztériumot vezeti. I. Napóleon hódító terveit ellenzi, így visszavonul. 1814-től a Bourbonok visszatérését szorgalmazza. Diplomáciai képességeivel biztosítani tudja Franciaország állását a bécsi kongresszuson.

[9]

1865. május 17.

Aláírják a Nemzetközi Távközlési Egyesület alapító okmányát

A TÁVKÖZLÉSI NAP-ot 1968 óta tartják minden esztendőben annak emlékére, hogy 1865. május 17-én Párizsban húsz ország képviselői aláírták a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU vagy UTI) létrehozásáról szóló alapító okmányt. Az egyesület 1947-től az ENSZ szakosított szervezete, s jelenleg közel 160 tagországa van, köztük Magyarország is.

[10]

1866. május 17.

Megszületett Alfred Erik Satie francia zeneszerző

A honfleur-i születésű művész a párizsi konzervatóriumban zongorát és zeneelméletet tanult, később zeneszerzés-tanulmányokat folytatott a Achola Cantorumban. 1898-ig a párizsi Montmartre-on élt, akkor Arcueil-be költözött. Kezdetben a középkori zenei formák, a gregorián érdekelte, majd 1916-ban barátaival, Cocteau-val, Massine-val és Ricossával megalkotta a kubista manifesztumnak szánt egyfelvonásos balett réaliste-jét, a Parade-ot. 1919-es Socrate című kantátája az egyik legjelentősebb kompozíciója. 1918-ban a híres Hatok csoportja őt választotta vezetőjének. Az új francia zenei törekvések egyik értékes és egyéni képviselője volt, s előfutára az XX. századi avantgárd mozgalmaknak. Párizsban hunyt el 1925. július 1-jén.

[11]

1871. május 17.

Vízre bocsátják a Lajta monitort

A kiegyezés után születő magyar ipar terméke, az akkor nagyon korszerűnek számító monitor átvészelte a háborúkat és az 1990-es évekre már a világ legöregebb páncélos hadihajójának számított. Magánszemélyek azóta dolgoznak a megmentésén. A privatizáció során svájci tulajdonba került, de a zürichi Holderbank Kies und Beton Ag. és a FOKA Rt. jóvoltából jelenleg a Hadtörténeti Múzeum tulajdona, gondozója pedig a Honvéd Folyami Flottilla. Helyreállítására megalakult a Lajta Monitor Hajózási Alapítvány. Felavatásának 125. évfordulóján, 1996-ban Budapesten állították ki, a megtépázott lövegtornyában alkalmi kiállítás nyílt a műszaki-technikai matuzsálem történetéről. A kis oldalmagásságú, széles testű lövegtornyos páncélozott hadihajók a gyűjtőnevüket az amerikai polgárháború idején épített a Monitor elnevezésű hajóról kapták, mert az azon alkalmazott haditechnikai újítások annyira beváltak, hogy az egész világon alkalmazni kezdték. Európában az angolok után, másodikként az Osztrák-Magyar Monarchia építtetett ilyeneket. Ezek közül az első kettő a fiumei hajógyárban épült Maros és Leitha (Lajta) volt.

[12]

1941. május 17.

Megszületett Csilla von Boeselager, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója

Fényes Csilla néven Budapesten született. Gyermekkorában került külföldre, az Egyesült Államokban tanult, ott szerzett vegyész diplomát. Ezt követően amerikai cégeknél dolgozott, többek között 1964-70 között New Yorkban a Shellnél. 1971-ben Frankfurtban vállalt állást, és attól kezdve Németországban élt, miután férjhez ment Wolfhard von Boeselager német báróhoz. Az 1980-as évek végén kezdte szervezni segélyakcióit, és ennek nyomán 1988-ban alakult meg Németországban az Ungarischer Malteser Caritasdienst. Elnökletével 1989. februárban Budapesten egyesületté alakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely ettől kezdve nagyszabású segélyakciókat bonyolít le, elsősorban a Magyarországra menekültek támogatása érdekében. 1989-től nagy szerepet vállaltak a kelet-német, az erdélyi magyar, a délszláv, elsősorban a horvát és a bosnyák menekültek segítésében. Ezenkívül a magyarországi egészségügyi intézmények műszerekkel való ellátásában is segítséget nyújtanak. 1991-ben `Egy márkát Magyarországért` jelszóval gyűjtőakciót kezdeményezett Németországban. Ugyanebben az évben `Osteuropa Hilfe` (Kelet-Európa-segítség) néven 250 ezer márka alaptőkével alapítványt hozott létre. Tevékenysége során körülbelül 70-80 millió márka értékű segélyt juttatott el a kelet-európai kórházakba és szociális otthonokba. Kimagasló tevékenységéért 1991-ben az Európai mozgalom német tanácsának nőbizottsága által alapított `Nők Európáért` díjjal tüntették ki. Höllinghofen-ben hunyt el 1994. február 23-án.

[13]

1958. május 17.

Franciaországban kihirdetik a szükségállapotot

Május 13-án Algériában zavargások törnek ki, amelyek átcsaptak a francia anyaországra. A francia telepesek – több százezer ember – az anyaországba való beolvasztást és érdekeik fokozottabb figyelembevételét követelik. Charles de Gaulle-nak miniszterelnökké való kinevezését sürgetik. Az algériai bennszülöttek politikai egyenjogúságot akarnak az európaiakkal. Egyelőre csak az asszimilálódott arabok egy kis részének van francia állampolgársága és választójoga. Franciaország eddig erőszakkal elnyomta a bennszülött népesség követeléseit.

[14]

1972. május 17.

A Bundestag jóváhagyja a keleti szerződéseket

Hosszas belpolitikai viták után a Bundestag jóváhagyja a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződéseket. Ezt belpolitikai kötélhúzás és a CDU/CSU-ellenzéknek egy Willy Brandt szövetségi kancellár ellen benyújtott, meghiúsult bizalmatlansági indítványa előzte meg, úgyhogy a szerződések ratifikálása mindvégig bizonytalan volt. 1972. december 21-én Michael Kohl (NDK) és Egon Bahr (NSZK) aláírja az NDK és az NSZK Alapszerződését. Ezzel a szerződéssel, amellyel a Szövetségi Köztársaság ténylegesen elismeri az NDK-t, hatályba lép egy sor megállapodás, amely mindenekelőtt a határforgalmat és a családegyesítést érinti.