Tűz az égből: a tunguszkai esemény

A kutatóexpedíció szabályos rendben kidöntött fákat talált

1908. június 30-án (a Julianus-naptár szerint június 17-én) reggel 7:17-kor a Bajkál-tótól északnyugatra fekvő dombok evenki őslakosai és orosz telepesei az égen átkúszó kék fényjelenségre lettek figyelmesek, amely a leírások alapján majdnem olyan fényes volt, mint a Nap. A horizont közelébe érve felvillant, és gyorsan terjedő felhőt hagyott maga után, amiből a tájat bevilágító, vörös tűzoszlop emelkedett ki.

Mintegy tíz perccel később tüzérségi tűzre emlékeztető hang volt hallható, és hatalmas erejű lökéshullám érkezett, ami több száz kilométerrel távolabb is ablakokat tört be és embereket döntött le a lábukról. Mivel az esemény a ritkán lakott tajgán történt, nem járt súlyos következményekkel. Bár egyes beszámolók szerint a rejtélyes jelenség három ember életét követelte, ezt hivatalos források nem erősítették meg.

Az esemény helyszíne Oroszországon belül (Wikipedia / Bobby D. Bryant / CC BY-SA 3.0)

Bár a kezdetektől fogva valószínű volt, hogy egy becsapódási esemény állt a történtek hátterében, ez sokáig csak feltételezés maradt. Az 1910-es évek politikai zűrzavara, továbbá a nehezen megközelíthető, távoli helyszín miatt az első érdemi kutatóexpedíció Leonyid Alekszejevics Kulik vezetésével csak 1927-ben jutott el a robbanás helyszínére.

A várt becsapódási kráter helyett azonban különös jelenségre bukkantak: egy kb. 8 kilométer sugarú körben megégett és lecsupaszított, ágak nélküli, de egyenesen álló fák fogadták őket, a körön kívül viszont a fák kidőltek, sugárirányban a robbanás epicentrumától kifelé mutatva. A későbbi felmérések eredményei szerint a pusztítás mintegy 2150 négyzetkilométernyi erdőre terjedt ki; az érintett terület a lapos szögű becsapódások törmelékterítőjére jellemző lepkeszárny alakot mutatta.

1927-es felvétel a robbanás hatásáról

Mindez arra engedett következtetni, hogy az űrből érkezett test még a felszín elérése előtt felrobbant, és az általa keltett lökéshullám volt felelős a rombolásért. Kulik számos mélyedést talált a helyszínen, amelyeket ő meteoritkrátereknek vélt, de egy későbbi feltárás során az egyik ilyen mélyedés alján egy régi fatönköt talált, ami megcáfolta elméletét. Az 1950-es években mikroszkopikus méretű szilikát- és magnetitgömböket fedeztek fel a helyi talajmintákban, amelyekben a nikkel-vas arány földön kívüli eredetre utalt; eloszlásuk a talaj különböző rétegeiben egybeesett azzal, ami egy légkörben felrobbant meteor esetén várható.

Bár vannak kis támogatottságú alternatív elméletek (például, hogy a földkéregből felszabaduló mintegy 10 millió tonna gáz robbant volna be egyszerre), mára általánosan elfogadottá vált, hogy a tunguszkai eseményt egy, a légkörbe belépő és a felszín fölött 5–10 kilométerrel felrobbanó égitest okozta. Ennek méretét a becslések 50–60 méterre teszik, sebessége pedig kb. 27 km/s lehetett: ez 97 ezer km/h-nak, a hangsebesség majd’ 80-szorosának felel meg. (Összehasonlításként: a 2013-as cseljabinszki meteor mintegy 20 méter átmérőjű volt.) A robbanás ereje 3–30 megatonna közé esett, a legelfogadottabb nézet 12 megatonnára teszi. A Hirosimát elpusztító atombomba robbanóereje 15 kilotonna volt, vagyis a tunguszkai esemény erejének alig 1/800-ada.

A cseljabinszki meteor (CM) és a tunguszkai meteor (TM) méretének összevetése az Eiffel-toronnyal és az Empire State Buildinggel (Wikipedia / Phoenix CZE / CC BY-SA 4.0)

A vita ma főleg a tunguszkai égitest természete körül zajlik: a két fő elmélet szerint vagy egy aszteroida, vagy egy üstökös lehetett felelős a robbanásért. 2007-ben a bolognai egyetem kutatócsoportja a robbanás hipocentrumától hét kilométerre fekvő Cseko-tavat lehetséges becsapódási kráterként jelölte meg. Azt nem vitatják, hogy a légkörbe belépő égitest felrobbant, de elméletük szerint egy kb. 10 méter átmérőjű darab egyben maradt belőle, és elérte a felszínt. A tómeder üledékének későbbi elemzése azonban arra mutat, hogy a Cseko-tó legalább 280 éves, vagyis nem hozhatta létre az 1908-as becsapódás.

A tunguszkai esemény ismert történelmünk legnagyobb erejű becsapódása volt. Míg a földtörténeti időkből számos hasonlót ismerünk (a legismertebb természetesen a kréta–tercier kihalási eseményt előidéző, a Chicxulub-krátert létrehozó kisbolygó), könnyen figyelmen kívül hagyjuk annak lehetőségét, hogy ezek a mi életünkben is bekövetkezhetnek. A tunguszkai becsapódás komor emlékeztetőként szolgál, hogy a kérdés nem az, érkezik-e még ilyen látogató az űrből – hanem hogy mikor.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban