Trón és oltár között: Magyar kardinálisok és koronabíborosok

askdjkDiplomáciai ügyek

A XIV. század magyar kardinálisai már a koronabíborosok korai képviselőinek tekinthetők. Demeter esztergomi érsek (1378-1387) 1378-ban, majd néhány évvel később a diplomata Alsáni Bálint pécsi püspök (1374-1408) ugyanis I. (Nagy) Lajos, illetve özvegye, Erzsébet királyné közbenjárásának köszönhette új méltóságát.

A francia származású Guillaume de la Jugie VI. Kelemen pápa unokaöccseként (nepos) lett a Santa Maria in Cosmedin templom diakónus kardinálisa (1342), majd V. Orbán pápa a Szent Kelemen-templom presbiter bíborosává kreálta (1368).

Franciaországban, Németalföldön, Magyarországon és Lengyelországban megannyi egyházi javadalommal rendelkezett, mindemellett fontos egyházkormányzati feladatokat is ellátott, így például Kasztíliába vezetett pápai legációt (1355).

Számos adat arra utal, hogy I. Lajos megbízásából bíboros protektorként a magyar és a lengyel királyság egyházi és diplomáciai ügyeinek a római Kúriánál történő képviseletét látta el.

Ez presztízskérdés

A XV. század közepétől Magyarország önálló hatalmi megerősödésével és nemzetközi kapcsolatainak kiszélesedésével párhuzamosan hét személy részére sikerült a bíbort megszerezni, akik közül hárman rezideáló magyar főpapok voltak: Szécsi Dénes (1440-1465) és Bakócz Tamás (1497-1521) esztergomi, valamint Várdai István (1457-1470) kalocsai érsek.

Szécsit még egri püspökként Habsburg Albert király özvegyének, a kiskorú V. László anyjának javaslatára 1439-ben tüntette ki a bíborral IV. Jenő pápa. Várdai számára Hunyadi Mátyás háromévi folyamatos sürgetés után nyerte el a széles karimájú galerust 1467-ben.

Bakócz 1500-ban lett bíboros. Beatrix királyné testvérének, Aragóniai Jánosnak (1480–1485) és unokaöccsének, Estei Hippolitnak (1486-1497) – mindketten az esztergomi érsekség élén álltak – kineveztetését kizárólag dinasztikus szempontok indokolták.

Mátyás bizalmasa, az eredetileg a husziták elleni harc szervezésére pápai megbízatással 1467-ben Magyarországra érkező, olasz ferences Gabriele Rangoni (Veronai Gábor) egri püspök esetében viszont egészen másról volt szó.

Ő fő- és titkos kancellári tisztéről lemondva azért tért vissza 1479-ben Rómába, hogy ott az addigi megbízott, Pedro Ferriz kardinális halála után bíborosként Mátyás érdekeit képviselje.

Velencével és Nápollyal egyetértésben

A XV. századi magyar, illetőleg magyar vonatkozású bíborosi kinevezésekkel kapcsolatos források néhány más, figyelemre méltó mozzanattal is szolgálnak. Ilyen például, hogy több alkalommal egy másik állammal közös fellépés hozott eredményt.

Várdai és Bakócz érdekében Velence római követei is befolyásolták a Szentszéket. Aragóniai János és Estei Hippolit esetében a Nápollyal, illetve Ferrarával folytatott magyar együttműködés bizonyult sikeresnek.

Mátyás király egyrészt személyes presztízskérdésként és uralma nemzetközi reprezentációjának fokmérőjeként tekintett arra, hogy országának minél több bíborosa legyen. Másrészről pedig az egyre fokozódó török veszéllyel szemben kívánt a „kardinálisai” közvetítésével anyagi támogatást kieszközölni a Szentszéktől.

Halál Erdélyben

A sor már korán megszakadt. Bakócz halála után II. Lajos, majd I. Ferdinánd sorra jelölte ugyan bíborra az esztergomi érsekeket, azonban a Hunyadi- és Jagelló-kor nagyhatalmi szerepének elvesztése, majd a teljesen önálló államiság megszűnése évszázadokra megpecsételte a Szent Korona bíborosainak sorsát.

Hozzájárult ehhez a hosszas sürgetés után, 1551-ben – Aragóniai János adminisztrátort is beleértve hetedikként – bíborra emelt Martinuzzi (Fráter) György meggyilkoltatása, amit az őt ajánló király rendelt el.

A barát volt hosszú időre az utolsó valódi magyar koronabíboros, mivel jószerével a XX. század elejéig utódai – egy kivételtől eltekintve – már császári ajánlásra kerültek be a Szent Kollégiumba. Ferdinánd 1556. évi császárrá választásával megszűnt a magyar koronabíborosság Mohács után még megmaradó – leginkább elvi – jogszokáson alapuló lehetősége, így a XVI. század második felének két magyar bíborosi kinevezése, azaz Veranchich Antal (1569–1573) esztergomi és Draskovich György (1582–1587) kalocsai érseké már ennek az új rendszernek a keretében, nem magyar királyi, hanem császári jelölés révén valósult meg 1573-ban, illetve 1585-ben.

Különleges Báthory András esete. Ő 1584-ben került a Bíborosi Kollégiumba, kreációja azonban nem a magyar koronával, hanem személy szerint Báthory István lengyel király közbenjárásával hozható kapcsolatba. Az 1599-ben fejedelemmé választott főpapot a sellenberki csatavesztés után a székelyek Csíkszentdomonkos határában meggyilkolták, levágott fejét Gyulafehérváron tették közszemlére.

Erdély földjét fél évszázadon belül immár a második bíboros vére áztatta.

Akinek sikerült, és akiknek nem

A XVII. század első felében két esztergomi érsek, Forgách Ferenc (1607–1615) és Pázmány Péter (1616–1637) az új rendszer, a császári jelölés keretében – részint a trienti katolicizmus magyarországi meghonosításának kezdeti lendületével összefüggésben – még be tudott kerülni a pápaválasztó testületbe.

Előbbi (személye nem azonos a történetíróéval!) 1607 őszén Antonio Caetano nuncius támogatásának köszönhetően és szerteágazó udvari érdekharcok, cselszövések ellenére kapott helyet II. Rudolf császárjelöltjei között, majd a Borghese pápa, V. Pál az érseki palliummal egy időben küldte meg számára a bíborosi kalapot. Korai halálát követően az 1616-ban kinevezett Pázmány 13 év várakozás után, 1629-ben lett a Senatus Divinus tagja.

Az ő neveltjei és utódai az érseki székben, Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) minden követ megmozgattak, hogy nagynevű elődjük nyomdokaiba léphessenek, ám a birodalmi érdekek és jelöltek rendre elsőbbséget élveztek III. Ferdinánd és I. Lipót számára.

Buda felszabadításának évétől, 1686-tól lett Magyarországnak ismét  bíborosa Kollonich Lipót kalocsai érsek személyében, aki csak 1695-ben ülhetett át az esztergomi érseki székbe.

A történelem színpadán összetett szerepet játszó, német anyanyelvű főpap azonban inkább a Habsburg Monarchia reprezentánsának számított, miként Keresztély Ágost száz herceg is, aki 1706-ban esztergomi koadjutorként – utódlásra kijelölt érsekként – nyerte el a piros birétumot (négyszögletes fejfedőt) XI. Kelementől (1700-1721).

Uralkodói befolyás és pápai döntés

Magyarország legmagasabb szintű római képviselete még a XVIII. században sem kapcsolódott össze kizárólag az esztergomi érsekek személyével.

A kiváló bécsi és római kapcsolatokkal rendelkező Csáky Imre 1717. évi – kezdetben titkos, vagyis „in petto” – kinevezése nyomán a Szent Kollégiumnak ismét lehetett magyar tagja, miközben ő Kollonichhoz hasonlóan szintén kalocsai érsek (1710–1732) volt. Az 1721. évi konklávén még néhány szavazatot is kapott!

XIV. Benedek (1740–1758) a bécsi udvar határozott sürgetésére 1747-ben elismerte a magyar király „bíboros-ajánlási jogát”, amennyiben annak és a császárnak személye nem azonos. Mint tudjuk, Mária Terézia esetében ez volt a helyzet.

Martinuzzi óta pedig magyar királyi, pontosabban királynői jelölésre egyedül herceg Batthyány József prímás (1776–1799) jutott be a Szent Kollégiumba (1778).

Virágkor és a vége

A XIX. század folyamán az esztergomi érsekek javára tett osztrák császári ajánlásoknak az Örök Városban – a janzenista múltja miatt elutasított – Kopácsy Józseftől (1838–1847) eltekintve kivétel nélkül eleget tettek. Az uralkodói nominálások mindazonáltal sokáig nem követték szorosan az érseki kinevezéseket.

E késlekedéseknek tudható be, hogy Rudnay Sándor (1819–1831), Scitovszky János (1849–1866) és Simor János (1867–1891) kreációjára 1828-ban, 1853-ban, illetve 1873-ban kerülhetett csak sor, s hogy a korán elhalálozott Károly Ambrus főhercegé (1808–1809) és a lemondatott Hám Jánosé (1848–1849) pedig kivételesen elmaradt.

Simor kinevezését, akit I. Ferenc József már 1868-ban ajánlott, egy klasszikus probléma késleltette. III. Napóleon ugyanekkor jelölte Joseph Hippolyte Guibert tours-i érseket, akit IX. Piusz sokáig nem látott szívesen az egyház kardinálisai sorában, ezért a koronabíborosi kreációt szokás szerint évekre elhalasztotta.

Forgách Ferenc után – ha nem számítjuk a már bíborosként az esztergomi székbe lépőket – valójában csak Vaszary Kolozs (1891–1912) és Csernoch János (1913–1927) nyerhette el esztergomi érseksége mellé rövid időn belül a bíbort is (1893-ban, illetve 1914-ben). Ekkorra esik egyúttal a magyar kardinálisok Hunyadi Mátyás utáni második virágkora. Haynald Lajos (1867–1891) kalocsai érsek 1879. évi előléptetését követően 1893-tól a Szent Kollégium tagjai sorában találjuk Schlauch Lőrinc (1887–1902) nagyváradi püspököt, majd 1905-től Samassa József (1873–1912) egri érseket, végül pedig 1912-től Hornig Károly (1888–1917) veszprémi püspököt is.

A koronabíborosság alkonya

A magyar főpapokra irányuló páratlan vatikáni figyelem nemcsak a hazai katolicizmus életképességének, hanem sokkal inkább a legnagyobb katolikus monarchia, Ausztria-Magyarország, személy szerint Ferenc József pápaságra gyakorolt befolyásának tudható be. A hagyományoknak megfelelően még Csernoch János birétumát is az agg uralkodót helyettesítő Ferenc Ferdinánd trónörökös nyújtotta át a Hofburg kápolnájában 1913-ban. Ausztria felbomlása és az ezeréves Magyarország feldarabolása, IV. Károly visszavonulása, majd halála után nemcsak a magyar királyok püspöki székek betöltésében élvezett főkegyúri joga enyészett el, de az esztergomi érsekek bíborosi kinevezésében sem került már többé sor „hivatalos” állami közreműködésre. A katolikus monarchiák megszűntével, illetve jogfolytonosságának megszakadásával, mint például Spanyolország esetében, a koronabíborosság levonult a történelem színpadáról, s visszavonhatatlanul annak pantheonjába került.

1. Bevezető
2. askdjkDiplomáciai ügyek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek