Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája

A barlang mélyén

Az eddig elmondottaknak azonban született egy másik, részletesebb és az intimitásokba is bepillantást engedő verziója. Amikor 1989. július 6-án meghalt Kádár János, és a Magyar Szocialista Munkáspárt temetést előkészítő bizottságától Juranicsné Döme Piroska felkérést kapott, hogy a Munkásmozgalmi Panteonnál felállított ravatal 1. számú díszőrségben szíveskedjék részt venni, az asszonyban feltolultak az emlékek.

Asztalához ülve János címmel majd harminc oldalt vert az írógépébe. Az utóbb a Politikatörténeti Intézet Levéltárába is elhelyezett, helyenként fésületlen szövegben a gyászoló nő a maga részéről „furcsa csodálatos szerelmi érzésnek” nevezte Kádárhoz fűződő viszonyát, nem hallgatva el azt a felismerését, hogy „Jánost mindig jégpáncél vette körül… s valójában csak a pártba volt szerelmes”.

A gyászoló nő a jövő számára írt portréban ugyanakkor felidézett például egy Gugger-hegyi, a mély illegalitás körülményei között megszervezett találkozót is, amely „sokkal több volt, mint két szerelmes ember összeborulása”.

Merthogy ez alkalommal még Kádár „fegyelmezett lényéből is sugárzott az öröm”. Így aztán, ha a konspiráció szabályaival szöges ellentétben állt is, de éjszakára behúzódtak egy barlangba, mert „kiderült, hogy mi is emberek vagyunk”.

Efféle felengedést Kádár többször nem engedett meg magának, még a háború előtti utolsó – egyébiránt ebben a második visszaemlékezésben módosított dátumú – randevúikon sem. 1943 elején, hosszú hónapok után Kádár meglátogatta az asszonyt illegális búvóhelyén, egy Ráday utcai albérletben.

„Teát főztem, beszélgettünk, és én vártam… Vártam, hogy kinyújtja értem a kezét, hogy magához húz forró ölelésre, oly régóta hiányzó szerelemre… önfegyelme engedett, de én szenvedélyt akartam, látni, hogy akar engem, hogy nem én közeledem felé. S halálosan sértette női magamat, hogy nem tör rám” – tolultak fel a rossz emlékek még 46 év után is a fájdalmát írásba öntő, egykori kedvesétől búcsúzó asszonyban.

Ugyanő ugyanerről 95 évének minden tapasztalatával már megértő iróniával is tudott fogalmazni (e sorok szerzőjének 2007-ben): „Végső soron azt nem tudom, hogy János miért volt ilyen tartózkodó, bátortalan. Miközben az életét bármikor feláldozta volna, a nők felé egy lépést sem tett. Azt azért biztosra veszem, hogy ha az ágyában véletlenül talált egy nőt, akkor azért teljesítette férfiúi kötelességét.”

1. Vonzó férfi hamiskás mosollyal
2. „Ide költözöl te is?”
3. A barlang mélyén
4. „Elfogult vagyok veled szemben”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?