Soha nem látott sérülés: egy harci bumeráng találta arcon az őslakost
2016. szeptember 21. 13:19
Két évvel ezelőtt egy ausztrál folyó partján egy helyi őslakos csontvázára bukkantak a szakemberek. A koponyáján található, igen mély és hosszú sebről korábban úgy vélték, hogy egy gyarmatosító kardja okozhatta. A legfrissebb eredmények szerint azonban az őslakos az 1200-as években élt, és nem kard, hanem egy éles, harci bumeráng végezhetett vele. Ezt megelőzően a kutatók még sohasem láttak ilyen sérülést.
Korábban
A bumeráng ausztráliai őslakosok általi használata természetesen már régóta ismert. Legtöbbször vadászat, esetleg ásás céljából vették igénybe a gyakran különböző alakú, ma már csak leginkább játékra szolgáló, az eldobás után jobb esetben visszatérő eszközt. Egy új vizsgálat szerint azonban a bennszülöttek konfliktusaiban is előkerülhetett. Egy két évvel ezelőtt előkerült őslakos csontvázról kiderült, hogy nem egy gyarmatosító kardja által fejezte be életét. A koponyáján végighúzódó sebet egy kihegyezett bumeráng okozhatta.
A tanulmány szerzői szerint a férfi – mint ahogy fogalmaztak – szándékos, tehát nem vétlen erőszak áldozata lett, ami azt jelenti, hogy a bennszülött törzsek legalább egy kis csoportja az európaiak megérkezése előtt is harcolhatott egymással. A koponyasérülés új megvilágításba helyezi Ausztrália prekolonizációs mindennapjait, amelyről vajmi kevés forrás áll a rendelkezésünkre.
Szinte megdöbbentő, de a mostani emberi maradványon kívül csupán egyetlen olyan ausztrál csontvázat fedeztek fel eddig az európai gyarmatosítás előtt, amely egy másik ember által okozott halálos sérülésre utal. A Kr. e. 1600 körüli csontvázon lándzsaszúrás nyomai láthatók, a régészek szerint rituális büntetésről lehetett szó. „Azt nem tudjuk, hogy az egész kontinensre kiterjedő jelenségről van-e szó” – magyarázta Michael Westaway, az ausztráliai Griffith Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. Hozzátette: Ausztrália ezen a részén további bizonyítékokra leltek, amelyek a helyi törzsek konfliktusaira utalnak.
A csontváz koponyáját az egyik helyi törzs, a paakantjiból származó William Bates fedezte fel 2014-ben. A férfi az elhunytat Kaakutja névvel illette, amely az „idősebb testvért” jelenti. Kaakutjának egy éles fegyver okozta hosszú vágás húzódik az arcán, valamint néhány bordája és a felkarcsontja is eltört. Westaway és kollégái eleinte úgy vélték, hogy a férfi a kontinensre érkező britek által a bennszülöttekből megszervezett, számos őslakos haláláért felelős helyi rendőrség brutális tevékenysége következtében hunyt el.
A megvizsgált csontváz alapján kimondható, hogy a húszas évei végén vagy a harmincas évei elején elhunyt férfi előtt nem volt ismeretlen az erőszak. A koponyáján két begyógyult törést is megállapítottak a kutatók, akik szerint az egyik mindenképpen éles eszköz által keletkezett. A gyomortartalmát megvizsgálva utoljára rákot és oposszumot ehetett. Az eltemetés körülményeiből pedig arra következtethetünk, hogy tisztességes módon hantolták el.
A legfrissebb vizsgálatok szerint Kaakutja jóval az európaiak megérkezése előtt élhetett, abban az időben, amikor Ausztráliában még nem használták a fémeket, így a kutatóknak új gyilkos fegyver után kellett nézniük. Két lehetőség maradt: az ún. lil-lil, amely egyfajta kihegyezett furkósbotra hasonlít, illetve az, egy éles pengére hasonlító bumeráng, amelyet a 20. század eleji beszámolók szerint ásásra, zenélésre és állatok lemészárlására használtak.
A szakértők szerint az akár 45 centiméteres pengével felszerelt bumeráng illik jobban a mély és hosszú sebhez. Ráadásul nem messze a sírtól a régészek sziklarajzokat fedeztek fel, amelyeken bumerángokat, pajzsokat és kihegyezett botokat fogó őslakosok láthatók. Westaway szerint mindez egyértelműen utal arra, hogy valamikor a környéken egy véres konfliktusra került sor. Azonban hozzá kell tenni, hogy más szakértők szerint a sziklarajzokon látható jelenetek csupán táncokat és egyéb ünnepségeket ábrázolnak.
Jo McDonald, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa szerint, aki nem vett részt a tanulmányban, a fiatal bennszülött férfi sérülései közelharcra engednek következtetni. Szerinte Westaway és csapata csupán spekulál. Colin Pardoe ausztrál régész hozzátette: „vannak, akik úgy vélik, a kontinens régen maga volt a paradicsom, míg mások szerint egy igen ellenséges helyről beszélünk. Szerintem mindkét véleménynek igazat kell adnunk”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
