Rejtett üregeket azonosítottak a Vénuszok barlangjában
Geofizikai felmérésekkel eddig ismeretlen üregeket azonosítottak a dél-olaszországi Parabita közelében fekvő Vénuszok barlangjában. A Máltai Egyetem és az olasz Örökségvédelmi Intézet kutatóinak friss tanulmánya roncsolásmentes technológiákkal mutatta ki a karsztrendszer új kiterjedéseit. A paleolitikum korából származó, egykor neandervölgyiek és anatómiailag modern emberek által is lakott lelőhely az új felfedezések révén további történelmi maradványokat őrizhet.
- Földradaros vizsgálatokkal korábban ismeretlen, a fő barlanghoz kapcsolódó föld alatti tereket azonosítottak a pugliai lelőhely térségében.
- A Máltai Egyetem és az olasz Örökségvédelmi Intézet kutatócsoportja teljesen roncsolásmentes módszerekkel térképezte fel a híres paleolitikumi barlangot.
- A több tízezer éves, egykor neandervölgyiek és modern emberek által is lakott üregrendszer újabb régészeti leleteket rejthet magában.
A pugliai régióban található mészkőbarlang (Grotta delle Veneri) felszín alatti szerkezetét a szakemberek talajradar (GPR) és elektromos ellenállás-tomográfia (ERT) alkalmazásával vizsgálták. Az elektromágneses impulzusok és az ellenállásmérések révén a felszín megbontása nélkül térképezték fel a kőzetet.
A mérési adatok több olyan anomáliát mutattak ki, amelyek a kutatók szerint a már feltárt barlangrendszerhez kapcsolódó, eddig dokumentálatlan természetes üregek lehetnek. Bár a régészeti rétegek meglétét fizikai feltárás hiányában nem erősítették meg, a geofizikai eljárás pontosan kijelöli a jövőbeli kutatások irányát.
A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a modern technológiával végzett roncsolásmentes vizsgálatok más európai lelőhelyeken is komoly eredményeket hoztak. A gibraltári Gorham-barlangrendszer 2021-es felmérésekor például egy tizenhárom méter hosszú, mintegy negyvenezer éve elzárt kamrát fedeztek fel, amelyben érintetlen neandervölgyi leletanyag maradt fenn. A dél-olaszországi helyszínen az újonnan azonosított üregek pontos kiterjedésének és megközelíthetőségének meghatározása még várat magára, de a módszertani siker bizonyítja, hogy az ismert őskori helyszínek is rejtegetnek feltáratlan tereket.
A Vénuszok barlangja Olaszország egyik legjelentősebb őskori lelőhelye, amelynek rétegrendje hosszú periódust ölel fel a jégkorszakból. Az alsóbb üledékekből a neandervölgyi ember megtelepedésének nyomait, míg a felsőbb rétegekből a később érkező anatómiailag modern ember jelenlétét igazoló leleteket tárták fel a korábbi évtizedekben. A karsztképződmények évezredeken keresztül nyújtottak menedéket az éghajlati viszontagságok elől, így a mélyebb járatok további információkkal szolgálhatnak a kontinens betelepülésének folyamatáról és a korszak vadászó-gyűjtögető életmódjáról.
Ez is érdekelhet
A barlang nevét adó, nemzetközi hírű leletek egy húszezer évesre datált, állatcsontból faragott nőalak-pároshoz köthetők. A kilenc, illetve hat centiméter magas szobrocskák a paleolitikumi termékenységi szimbólumok klasszikus jegyeit hordozzák. Különlegességüket a nagyobbik szobor arcán látható barázdák adják, amelyek maszkszerű viseletet vagy hajat ábrázolhatnak.
Ezek a tárgyak stílusukban az őskori Európa tágabb művészeti hálózatába illeszkednek: arányaik a mediterrán térség más leleteivel, arcuk kidolgozása a Duna mentén feltárt szobrokkal, testtartásuk pedig az oroszországi síkságokon talált faragványokkal mutat szoros történelmi párhuzamot.
