Nyomozás az igazi Robinson Crusoe után 

A Robinson Crusoe 1719. április 25-én jelent meg, és az év végéig további négy kiadást ért meg. Ez akkoriban páratlan sikernek számított, amely töretlenül folytatódik napjainkban is. Már a XIX. században olyan nyelvekre is lefordították, mint a kopt vagy a máltai. Természetesen számos hasonló történetet ihletett meg már akkor is, és azóta is.

A Robinson Crusoe sikere sokakat ösztönözött arra, hogy megpróbáljanak utánajárni: vajon kinek a története alapján írta meg Defoe a világhírű könyvét? A felfedezések korának kezdete óta számos hasonló esetről számoltak be. Mindegyikben az a közös, hogy egy tengeri úton valaki hajótörést szenved, túléli, viszont kénytelen évekig egy lakatlan szigeten tengődni.

Legelőször a spanyol forrásokban bukkant fel hasonló történet. Pedro Luis Serrano az 1520-as évek elején Nicaragua partjaihoz közel szenvedett hajótörést. Egyedül maradt egy homokos szigeten, ahol nem termett semmi, sőt tiszta vizet sem talált. A forró nap elől a déli órákban a homokba ásta be magát. Víz helyett tengeri teknősök vérét itta (később a páncéljukban tudott esővizet gyűjteni), emellett madarakat és halakat fogyasztott. Egyszer két szerencsétlenül járt matrózt is partra sodort a tenger, de néhány napon belül mindketten meghaltak. Serranót végül nyolc vagy kilenc évvel később mentették ki, de sohasem heverte ki a magány időszakát, és őrültként halt meg Spanyolországban. A történetnek több változatát jegyezték le, valóságalapját is sokan megkérdőjelezik, s úgy vélik, hogy csak egy irodalmi próbálkozásról van szó, mégis Serrano hajótörése akár Robinson történetét is megihlethette.

Csakúgy, mint egy másik pórul járt tengerész, Robert Knox esete. Ő apja Perzsiába tartó hajójához csatlakozott, amely viharba került, és 1659-ben Ceylon (ma Srí Lanka) szigetén sodródott partra. Az ottani uralkodó, II. Radzsaszinghe azonban feszült viszonyban volt az európai hatalmakkal, és felháborodott azon, amikor Knox apja nem adta meg neki a kellő formális tiszteletet. Az uralkodó ezért fogságba vetette a 16 túlélőt. Igaz, ez a rabság inkább csak amolyan távozási tilalomként működött: Knox gazdálkodott, pénzt kölcsönzött, és gyapjúsapkákat készített. Édesapja hamarosan elhunyt, Robert pedig 19 évvel a hajótörést követően megszökött. 1681-ben adta ki az Egy történeti elbeszélés Ceylon szigetéről című művét, amely hatással lehetett a Robinson írójára, már csak azért is, mert Knox és Defoe személyesen is ismerték egymást.

A teljes cikk a Múlt-kor magazin őszi különszámában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban