Megoldódhat a „toronyba zárt hercegek” rejtélye: valóban III. Richárd angol király ölethette meg unokaöccseit

A későbbi III. Richárd király (ur. 1483-1485) egy új szakértői vélemény szerint valóban megölethette a gyermek V. Eduárdot és öccsét, Richárd yorki herceget. A hercegek IV. Eduárd király (1461-1470) fiai voltak, akiket apjuk halála után a régenssé előlépő öccse, Richárd a Towerbe záratott, ahol aztán eltűntek a történelem lapjairól.

Új szereplők, új fejlemények

A hercegek 1483-as eltűnése és feltételezett megölése az angol történelem egyik leghíresebb „döglött aktája”, amelyet egyszerűen a „toronyba zárt hercegek” rejtélyeként ismer a köztudat Nagy-Britanniában.

A legelterjedtebb vélekedés az, hogy az utánuk III. Richárd néven királlyá előlépő nagybátyjuk parancsára meggyilkolták a 12 éves V. Eduárdot és a 9 éves Richárd yorki herceget. III. Richárd egyéb tetteivel is az angol történelem egyik legellentmondásosabb uralkodójává vált a későbbiekben.

Morus Tamás (Sir Thomas More), VIII. Henrik király (ur. 1509-1547) udvaronca és tanácsadója megírta a történetet egy könyv formájában, mielőtt 1518-ban bekerült volna Henrik titkos tanácsába.

Morusé a legkorábbi, megbízhatóan datálható leírása a két gyermek halálának, és két férfiról rántja le a leplet gyilkosként: Miles Forestről és John Dightonról, akik Morus szerint III. Richárd parancsára cselekedtek.

A könyv állításait a történészek igen óvatosan kezelik, mivel Morus Tamás mindössze ötéves volt 1483-ban. Állításai könnyen lehettek egyszerűen Tudor-párti propagandaelemek, amelyekkel a VIII. Henrik apja, VII. Henrik által a bosworthi csatában legyőzött és megölt III. Richárd emlékét kívánták mocskolni a köztudatban.

Tim Thornton, a Huddersfieldi Egyetem történészprofesszora azonban nemrég arra talált bizonyítékot, hogy az egyik feltételezett gyilkosnak, Miles Forestnek volt két fia, akik szintén megfordultak VIII. Henrik udvarában, és munkakapcsolatban álltak Morus Tamással. Thornton szerint könnyen előfordulhatott, hogy a két férfi beszélt Morusnak apjuk a hírhedt királygyilkosságban betöltött szerepéről, és akár III. Richárd szerepéről is szolgálhattak információval.

Ha így volt, akkor Morus Tamás minden bizonnyal az általuk elmondottak alapján írta meg a III. Richárdot megvádoló művét, ezáltal pedig évszázadokra meghatározta a királyról alkotott képet: torz arcú, púpos és rút férfiként emlékeznek rá, nem kis részben William Shakespeare – szintén Morus írása által ihletett – III. Richárd című darabja okán.

„Ez volt a brit történelem legnagyobb gyilkossági rejtélye, mert nem hagyatkozhattunk Morusra, mint valódi beszámolóra – egészen mostanáig” – mondta el Thornton. „Bebizonyítottam, hogy az elsőrendű feltételezett gyilkos fiai ott voltak VIII. Henrik udvarában, és azt is, hogy Morus Tamás mellett éltek és dolgoztak.”

„Nem kitalált személyekről írt. Immár kézzelfogható alapunk van azt hinni, hogy Morus a gyilkosságról szóló beszámolójának részletei hitelesek” – tette hozzá.

Fél évezredes rejtély

A két gyermek rejtélyes eltűnése több mint 500 éve nem ereszti a közgondolkodást, Morus leírása pedig borzalmas részletekkel látja el az olvasót. Az urnán, amelyben a hercegek feltételezett hamvai nyugszanak, az áll: „Párnákkal fojtották meg őket szószegő nagybátyjuk, Trónbitorló Richárd parancsára. Haláluk messze gyűrűző következményekkel járt a teljesYork-, illetve Plantagenet-ház számára, amely III. Richárd halálával aztán végleg elvesztette a trónt.

IV. Eduárd, a „toronyba zárt hercegek” apja azáltal lett király, hogy mind apai, mind anyai ágon leszármazottja volt III. Eduárdnak (ur. 1312-1377). Az 1460-as wakefieldi csatát követően, amelyben mind apja, mind bátyja elestek, ő vált a York-ház királyjelöltjévé, és sikeresen megdöntötte VI. Henrik (ur. 1422-1461) uralmát. Az ekkor 19 éves király 1483-ban bekövetkezett hirtelen haláláig uralkodott.

Számos gyermeke volt, köztük V. Eduárd, annak öccse, Richárd yorki herceg, valamint Erzsébet hercegnő, aki végül Tudor Henrikhez (a későbbi VII. Henrikhez) ment feleségül.

Miután öccse megölette Eduárd fiait, maga foglalta el a trónt, azonban uralma nem tartott sokáig: 1483-ban, a bosworthi csatában a meggyilkolt hercegek sógora, Tudor Henrik katonái végeztek vele.

III. Richárd maradványait 2012-ben, egy leicestershire-i parkoló alatt fedezték fel. A csontváz alapján megállapítható, hogy a király valóban súlyos gerincferdülésben szenvedett, továbbá mintegy tíz sebesülés számolható össze rajta a halál időpontjából. A két, halálosnak tekinthető fejsérülést vélhetően alabárddal okozták.

A csontokon emellett megfigyelhető több, megalázónak szánt sérülés – például egy karddöfés a fenék jobb felébe –, amelyeket vélhetően a halált követően ejtettek.

A „toronyba zárt hercegek” rejtélye először az 1670-es években kapott új lendületet, amikor a londoni Towerben gyermekcsontok kerültek elő. A westminsteri apátságban újratemetett maradványokat az 1930-as években ismét megvizsgálták, azonban a korabeli tudományos módszerekkel nem sikerült megállapítani sem a gyermekek nemét, sem a csontok pontos korát.

Habár újra és újra felmerül az igény a maradványok modern tudományos eszközökkel történő vizsgálatára, 2013-ban nyilvánosságra került, hogy az anglikán egyház – melynek fője az uralkodó, II. Erzsébet – eddig minden szakértő megkeresését elutasította. Azzal érvelnek, hogy egy ilyen vizsgálat precedenst teremtene arra, hogy a westminsteri apátságban eltemetett számos híres személy sírját ilyen-olyan elméletek tesztelése érdekében bolygassák.