Levelein keresztül ismerhetjük meg Monet mindennapjait
Egy újonnan megjelent forráskiadvány több mint négyszáz levélen keresztül mutatja be Claude Monet francia festőművész életútját. A Thames & Hudson kiadónál megjelent, Claude Monet: A Life in Letters című kötet Teresa Krasny és Sylvie Patry szerkesztésében látott napvilágot. A gyűjtemény a 19. század végi és 20. század eleji művészeti élet belső viszonyait és az állami intézményekkel folytatott vitákat is tényszerűen dokumentálja.
- Körülbelül négyszázhúsz levelet tartalmaz az a most megjelent kötet, amely Claude Monet francia impresszionista festő életútját dokumentálja 18 és 86 éves kora között.
- A kiadvány részletesen tárgyalja a művész kortársaihoz, köztük Édouard Manet-hoz fűződő viszonyát, valamint az alkotó mindennapi magánéleti küzdelmeit.
- A gyűjtemény bemutatja a Tavirózsák sorozat elhelyezése körüli, a francia kormánnyal 1918 után kialakult építészeti és politikai viták hátterét is.
A Claude Monet leveleiből összeállított kiadvány a művész 18 éves korától a 86 éves korában bekövetkezett haláláig ívelő időszakot öleli fel, összesen 93 címzettnek írt 420 dokumentumot bemutatva. A szerkesztők a válogatást Daniel Wildenstein 1974 és 1991 között kiadott, több mint 3200 tételt tartalmazó katalógusára, valamint 393 korábban regisztrálatlan levélre alapozták.
A legtöbb üzenetet a festő Paul Durand-Ruel műkereskedőnek, illetve második feleségének, Alice Hoschedének címezte. Teresa Krasny tájékoztatása alapján a kötet hat kronológiai egységre osztja az életrajzot, külön fejezetben tárgyalva az 1873 és 1881 közötti küzdelmes éveket, valamint az 1915 és 1926 közötti háborús periódust.
A magánlevelezés betekintést enged az esetenként terhelt családi viszonyokba, köztük az 1886-os időszakba, amikor felesége a különválást fontolgatta. A szövegek egyúttal rögzítik a kortárs alkotókhoz, például Auguste Rodinhez és Camille Pissarróhoz fűződő szakmai kapcsolatokat is.
Egy 1880-as, Théodore Duret műkritikusnak írt levelében Monet részletesen beszámolt Édouard Manet munkásságáról, kiemelve, hogy a hivatalos állami kiállításon, a Szalonon Manet egyik festménye komoly figyelmet fog kiváltani. Szintén 1880-ban Monet húszezer frankot gyűjtött össze, hogy a francia állam megvásárolhassa Manet 1863-ban készült, Olympia című alkotását az elhunyt festő özvegyétől, Suzanne-tól. Armand Fallières oktatási miniszternek írt levelében Monet határozottan kiállt a mű jelentősége mellett, amelyet végül 1907-ben helyeztek el a Musée du Louvre-ban.
A könyv egyik leghangsúlyosabb fejezete a Tavirózsák (Grandes Décorations) című monumentális sorozat sorsát és a francia kormánnyal folytatott intézményi egyeztetéseket tárgyalja. 1918. november 12-én, az első világháborús fegyverszünet másnapján Monet levélben kereste meg Georges Clemenceau francia miniszterelnököt, és felajánlott két művet a nemzet számára a győzelem és a béke tiszteletére.
A festmények elhelyezéséről hosszas vita alakult ki, a kezdeti tervekben a párizsi Hôtel Biron, majd a Jeu de Paume épülete is felmerült. Monet egy 1921. október 31-i levélben kategorikusan elutasította a Jeu de Paume galériáját, és a Tuileriák kertjében található Musée de l'Orangerie épületét jelölte meg feltételként. Az alkotó szigorúan ragaszkodott az általa meghatározott építészeti átalakításokhoz, köztük az ívelt falfelületek kialakításához.
Ez is érdekelhet
Az intézményi és építészeti viták végül 1922 áprilisában zárultak le egy hivatalos megállapodással. Monet élete utolsó éveiben, egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott az államnak szánt cikluson. A befejezett sorozat nyolc nagyméretű, huszonkét panelből álló kompozíciót foglal magában, amelyeket az eredeti megállapodásnak és a művész terveinek megfelelően 1927-ben állítottak ki a párizsi Orangerie múzeumban, ahol napjainkban is megtekinthetők.
A levelek tanúsága szerint a festőt élete végén fizikai és lelki küzdelmek hátráltatták, azonban utolsó éveiben is a mindennapi alkotómunkában találta meg a stabilitást.
