A vörösterror 133 napja

Késedelem és összeomlás – így került Erdély a románokhoz

2016. december 1. 08:36 Csernus Szilveszter

A jugoszlávok ál(la)ma

Az első világháború végén hirtelen elérhető közelségbe kerülő minden délszlávot tömörítő államhoz jelentős, addig a Magyar Királysághoz tartozó területek „kellettek”. Az autonóm Horvát-Szlavónország 1918. október 29-i kiválását a 800 éves államközösségből rögtön elismerte a magyar kormányzat, de a fő kérdés az volt, hogy a Délvidék szerbjei mikor lépnek a cselekvés útjára, ami adott esetben Magyarország területi épségét is veszélybe sodorhatja.

Bánság, Bácska és Dél-Baranya a korabeli Európának nemzetiségileg legtarkább vidéke volt, és az ma is. Tiszta etnikai területeket elkülöníteni szinte a lehetetlennel volt határos. A magyar, a német és a szerb nemzeti tanácsok eleinte itt is együttműködtek, sőt a rendfenntartásból szerb hadifoglyok és német katonák is kivették a részüket.

A szerb hadsereg 1918. november 7-19 között vonult be a később Vajdaságnak nevezett területre. A közigazgatás leváltását és a „rendcsinálást” azonnal megkezdték, és elzárták a közlekedést Magyarország felé. A Károlyi-kormány tiltakozó táviratát – ugyanis ezek már ellentétben álltak a belgrádi egyezménnyel – Franchet d’Esperey tábornok válasz nélkül hagyta.

Az 1918. november 25-én, Újvidéken összeülő „népszkuptsina” kimondta a terület elszakadását Magyarországtól és csatlakozását a Szerb Királysághoz. Azonban az egybegyűltek összetétele egyáltalán nem képezte le a Vajdaság etnikai viszonyait. A 757 fős Újvidéki Nagy Nemzetgyűlésnek 578 szerb, 84 bunyevácz, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 3 sokác, 2 horvát és mindössze egy magyar tagja volt. Így a nemzetgyűlés több mint 99%-a szláv, azon belül is 88%-a délszláv volt. Az 1910-es népszámlálás alapján pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz kerülő magyarországi terület (Bácska, Bánság, Baranya egyes részei és a Muraköz) másfélmilliós lakosságának többsége (30%) magyar volt, és a nemzetgyűlés 76%-nyi szerbjével ellentétben a lakosságnak csak a 25,3%-a volt szerb. Jelentős volt még a német (20,1%) kisebbség is.

A szerbet kivéve tehát minden ott élő nép alul volt reprezentálva a népgyűlésen, ami így közel sem tekinthető az önrendelkezési elv betartásának. A megszállt területnek csak az északi és keleti határai voltak képlékenyek a békekonferenciáig. A nagyszerb eszme 1918. december 1-jén győzött: Belgrádban végre kikiáltották a minden délszlávot egy államban tömörítő, de szerb dominanciájú Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Ezzel a Vajdaság elszakadása két évtizedre befejezetté vált.

 
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Kolozsvár utcáin

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!