Íme az egyetlen csontbizonyíték az ókori keresztre feszítésről

A legembertelenebb halálnem

Az egyik leghosszabb ideig tartó kínokkal járó kivégzési módszer a keresztre feszítés volt, amelynek rendszerét a rómaiak idején dolgozták ki: megkorbácsolás után az elítéltnek végig kellett vonulnia a városon, majd általában egy településen kívüli helyszínen szegezték a keresztre. Már a karthágóiak, az egyiptomi ptolemaidák és a zsidók is alkalmazták, ám a Római Birodalomban terjedt el igazán. Egyes elméletek szerint Perzsiából eredeztethető. Több ezer keresztény mártír lelte halálát fára szegezve, a középkorra azonban értelemszerűen visszaszorult a használata. Japánban a 16. századi keresztényüldözések idején ismét „divatba” jött, s vallási áhítatból kifolyólag a mai napig hallani lehet alkalmazásáról.

A „T”, „X”, „Y” vagy a hagyományos alakú kereszten haldokló elítélt napokig is szenvedhetett. A halál zömében a fulladáshoz köthető, ugyanis egy bizonyos idő eltelte után az áldozat – és főként a rekeszizma – annyira legyengült, hogy nem volt képes megemelkedni a levegővételhez. A halált úgy is gyorsíthatták, hogy az ún. „crucifragium” nevű eljárás során a szerencsétlen térdét eltörték, aminek következtében a lábtámasz megszűnt, nem volt képes felnyomni magát, s így 20-30 percen belül megfulladt. A leghíresebb ily módon kivégzett személy Jézus Krisztus volt (neki egyébként nem törték el a lábát, hanem az egyik katona szíven szúrta lándzsájával), ám a rómaiak tömegével feszítették keresztre Spartacus lázadó rabszolgáit is (mintegy 6 ezer embert) a Via Appia mentén a végső vereséget követően.

Az elítélt végtagjait 15-20 centiméter hosszúságú és egy centiméter átmérőjű szögekkel szegezték a keresztfához. A karok rögzítésénél általában a csuklónál ütötték be a szöget, ám egyes esetekben az alkarnál történt az igen fájdalmas bemenetel. A lábak esetén a sarokcsontba vagy a lábközépcsontba ütötték elölről vagy oldalról a szeget.

Az újkori guillotine-nal történő kivégzéshez hasonlóan az ókori keresztre feszítések is nyilvánosak voltak, azonban jóval tovább tartott a halálra ítéltek kínszenvedése. „Az összes halálbüntetés közül a legkegyetlenebb és legfélelmetesebb” – írta Cicero, míg Josephus Falvius zsidó történetíró „a legnyomorultabb halálnemnek” nevezte. A kereszthalál az egyik legelrettentőbb büntetési forma volt, hiszen a gyakran mezítelen és teljességgel megalázott elítélt élete utolsó napjait minden járókelő szeme láttára „élte le”. Minden arra járó láthatta, ahogy a szerencsétlen kiszárad, lassan megfullad vagy éppen egy fertőzés végez vele szép lassan.

1. A legembertelenebb halálnem
2. Átszúrt bokacsont

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai