A gladiátor, akiből kommunista jelkép lett

Öntudatos rabszolgák

Róma gazdasága a Kr. e. 2. századra teljesen átalakult; az újonnan meghódított területekről olcsó munkaerőt jelentő rabszolgák tömegei özönlöttek a birodalomba. Gazdáik sok esetben egyszerű tárgyként kezelték őket, és előfordult, hogy indokolatlan kegyetlenséggel bántak velük. A legtöbben elfogadták sorsukat, ám voltak, akik nem nyugodtak bele a rabságba.  

Az első jelentős rabszolgafelkelés Kr. e. 135-ben, Szicíliában tört ki. A néhány ezer lázadó élére álló szír rabszolga, Eunus elfoglalta Enna városát, ahol a hellenisztikus királyságok mintájára egy független államot kívánt létrehozni. A prófétaként tisztelt vezér felvette az Antiochos nevet, államtanácsot létesített, és még pénzt is veretett. Eközben a lázadók fosztogatással, erőszakos akciókkal tartották rettegésben a szicíliai városok lakosságát. A birodalmi légióknak végül jelentős erőfeszítésére, valamint egy Sarapión nevű rabszolga árulására volt szükségük ahhoz, hogy Kr. e. 132-re leverjék a felkelést. Kr. e. 104-ben nagyjából egy időben tört ki rabszolgalázadás Szicília keleti és nyugati felén, amely idővel Campaniára is átterjedt. A rómaiak ezúttal is csak hosszú harcok árán voltak képesek – Kr. e. 102-ben – legyőzni a Salvius és Athénión vezette rabszolgaseregeket.

A rabszolgák egy sajátos csoportját alkották a gladiátorok, akiknek látványos párviadalai idővel a plebs legkedveltebb szórakozásává váltak. A harcosokat gladiátoriskolában képezték ki az életre-halálra menő küzdelemre. Az ókor legnagyobb rabszolgafelkelése a capuai gladiátorképző intézményből, Cornelius Lentulus Batiatus kaszárnyájából indult ki. Kr. e. 73 tavaszán 200 gladiátor elégelte meg életkörülményeit, és döntött úgy, megszökik gazdája elől. Az elégedetlenkedők élére egy trák származású gladiátor, Spartacus állt.

Mivel a felkelők nem hagytak semmilyen írásos nyomot maguk után, az eseményeket csak az ókori történetírók beszámolóiból ismerjük. Florus (Kr. u. 74-130 körül) művében Spartacus közönséges bűnözőként jelent meg, más szerzők azonban nem hallgatták el erényeit. Sallustius (Kr.e. 86-35 körül) mellett Plutarkhosz (Kr. u. 46-120 körül) is megemlékezett a rabszolgavezér testi erejéről, bátorságáról, valamint intelligenciájáról. „Nehéz sorsához képest feltűnően értelmes és művelt” volt – olvashatjuk Plutarkhosznál. 

A harcos korábban római katona volt, majd sikertelen szökését követően eladták gladiátornak. Felesége már ekkor megjövendölte végzetét. „Mint mondják, amikor Rómába vitték a rabszolgavásárra, álmában kígyó tekerőzött arcára, és vele egy törzsből származó felesége, egy jósasszony (…) ezt úgy értelmezte, hogy a kígyó nagy és félelmetes hatalmat jelez, de szerencsétlenséget is hoz Spartacusra.” – meséli Plutarkhosz.

1. Öntudatos rabszolgák
2. Sikerektől a keresztfáig
3. Spartacus, a szupersztár

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”