„Hosszú tanulmányúton voltam” – Gulag-túlélők elbeszélései a családi emlékezetben

Elhurcolás után meghurcolás

1944 végétől 1948-ig a szovjet hatóságok több ezer magyar polgári lakost küldtek Gulag-lágerekbe. Ma már csak nagyon kevesen élnek a táborok poklát megjárt egykori rabok közül. A túlélők gyerekeinek többsége a hatvanas és hetvenes éveiben jár, és a harmadik generáció is felnőtt korba ért. Vajon megtörtént-e a szovjet lágerekbe kényszerített emberek történetének továbbadása a családon belül? Hogyan és mit lehet e semmihez sem fogható fizikai és lelki megaláztatásról a családtagoknak elmondani?

Foglyok a Belomor-csatorna építésén (1932)

Mit ismernek a második generáció tagjai a szülő évtizedekig kényszerűen elhallgatott múltjából? Hogy e kérdésekre választ kapjunk, felkerestük közel harminc, az ország különböző településein élő Gulag-túlélő családját és interjút készítettünk gyermekeikkel, unokáikkal. A beszélgetésekből kiderül, hogy bár inkább hallgattak múltjukról az orosz rabságból hazatértek, volt három téma, amelyre gyakran utaltak, sokszor önkéntelenül, vagy egy-egy elszólással: a rettenetes hideg, az éhezés és a napi kenyéradag, valamint az állandó erőszak emléke a volt „gulágosok” egész életét végigkísérte.

A II. világháború végétől több százezer lakost hurcoltak el szovjet lágerekbe. Az Urálon túli, ázsiai területeken lévő Gulagokra az úgynevezett politikai foglyokat vitték, bírósági ítélettel, koholt vádak alapján. Itt általában 7–11 évet töltöttek a magyar rabok. Gupvira bírósági ítélet nélkül, tömegesen vitték el az embereket – miként a köznyelvben rögzült – „málenkij robotra” (kis munkára), de több ezer civil németként való internálás, vagy hadifogoly-létszám kiegészítés következtében került ilyen kényszermunkatáborba, ahol a fogság többnyire 2-3 évig tartott.

Az elhurcoltak számának feltárása befejezhetetlen folyamatnak látszik, mivel pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A Szibériában és a Szovjetunió más távoli részein működő Gulag-lágerek a szovjet állami terror embertelen intézményei voltak. Itt a raboknak a rettenetes hideg, az állandó éhezés, a megaláztatások, a kemény fizikai munka, a reménytelenség, a hazától való elszakítottság mellett az állandó életveszéllyel is meg kellett küzdeniük, többek között azért, mivel köztörvényes bűnözőkkel zárták össze a „politikai” foglyokat. Mielőtt idekerültek a magyarok, a vallatások és kínzások után a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján ítélték el őket 15–20–25 évre még Magyarországon, vagy az akkor szovjet fennhatóság alá tartozó ausztriai Badenben.

A kémkedés vagy a Szovjetunió ellen terrorcselekmények hamis vádjával elítélt férfiak és nők a társadalom legkülönbözőbb rétegéből kerültek ki, kétkezi munkásoktól vezérkari tisztekig; többségük 17–20 éves levente volt. A Gulagról alapvetően két turnusban, 1953-ban és 1955-ben tértek haza a túlélők – nagyságrendileg 2500 ember. Egy részük itthon még több hónapig börtönben volt (Jászberényben vagy Nyíregyházán), majd mint „hadifoglyokat” bocsátották el őket a magyar hatóságok. A lágerélet során szerzett lelki és testi sérülésekkel, betegségekkel kellett újrakezdeniük életüket, úgy, hogy csak másodrendű állampolgárnak számítottak, és sokukat közülük több évig megfigyelték.

A magyar határ átlépése után megfenyegették a volt rabokat: kapcsolatot egymással nem tarthatnak, és senkinek sem beszélhetnek arról, hogy hol voltak és mit éltek át. Családtagjaikat és önmagukat is féltve, a túlélőknek nem volt választásuk: sokan otthon sem beszéltek az átélt traumáról és évtizedekre magukba kellett fojtaniuk az összes sérelmüket, testi és lelki szenvedésüket. Hazatérésük után a volt rabok társadalmi érvényesülése korlátozott volt, többen csak segédmunkásként helyezkedhettek el, azonban többségüknek sikerült alkalmazkodnia a körülményekhez, családot alapítottak, anyagilag biztonságot teremtettek – az átélt szörnyű élményeket azonban továbbra is magukban hordozták.

A málenkij robotra elhurcoltak emlékműve Vásárosnaményban (Kép forrása: wikpedia / Derzsi Elekes Andor)

Félelem és szégyen

Az elhallgatásnak politikai és lelki okai egyaránt voltak. Előbbi nyilvánvaló: a szocialista rendszerben szóba sem kerülhetett a szovjet lágerekbe hurcolt magyarok sorsa, a Kádár-rendszer utolsó dekádjának második feléig nyilvánosan nem lehetett erről a kollektív traumáról beszélni. Másrészről a megaláztatások és sérelmek kibeszélésének gátat vető hatások között találjuk a szégyent. Gyakran maguk az áldozatok szégyellték magukat a rabságuk és az ellenük elkövetett embertelenségek miatt. Az egyik túlélő így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos érzéseit: „De nem nagyon szeretek ezekről beszélni, a családom körében is sokszor kitérek a téma elől. Sokszor azt sem tudom, szégyelljem-e, vagy büszke legyek rá, hogy elvittek.” (Szabó Zsigmondot idézi Bogár Ildikó a Nyolcszázezer című interjúkötetében.)

Az elhallgatás az otthoni környezetben ugyanakkor nem azt jelentette, hogy totális és teljes körű volt a téma titokban tartása, a gyerekek kamasz- vagy ifjúkorukban tudták, hogy a szülő az „oroszoknál volt fogságban” – a Gulag szót a rendszerváltásig egyáltalán nem használták sem a köznyelvben, sem az érintett családoknál –, azonban ennek okáról, részleteiről, következményeiről alig-alig volt ismeretük. Legtöbbjük idős korában, jóval a rendszerváltozás után nyílt meg és beszélt majd’ fél évszázad távlatából az egész életét meghatározó traumáról.

1. Elhurcolás után meghurcolás
2. Hideg

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban