2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

Hónapokig a víz fogságában: az 1931-es kínai áradás

2022. július 19. 16:40 Múlt-kor

Kína négy nagy folyója és fő vízi útvonala, a Csiang, a Han, a Huaj és a Huangho közül 1931-ben mind a négy megáradt. Bár a Huangho, a Sárga-folyó csak néhány helyen lépte át töltéseit, a másik három (melyekből a Csiangot és a Hant ma már egyazon folyórendszer, a Jangce részének tekintjük) hónapokig áradásban maradt, hatalmas területeket öntött el, és Ázsia egyik leghalálosabb természeti katasztrófáját idézte elő.

Hankou belváros
Hankou belvárosában a csónak maradt az egyetlen közlekedési mód

1928 és 1930 között Kínát hosszú aszály sújtotta, amit 1930-ban egy különösen kemény tél követett. A hegyekben nagy mennyiségben felgyűlt, 1931 tavaszán olvadásnak induló hó és jég egy intenzíven esős időszakban érte el a Jangce középső folyását. Egy évben jellemzően három időszakban mérnek magas vízállást folyón, tavasszal, nyáron és ősszel; ebben az évben azonban egyetlen, folyamatos árhullám vonult végig a Jangcén. A nyár időjárása is szokatlan volt: az évi átlagosan két ciklon helyett csak júliusban kilenc vihar csapott le a folyó völgyére. A mélyebben fekvő területek lakói már júniusban kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat.

A szélsőséges időjárást jól jellemzi, hogy a Jangce mentén fekvő négy meteorológiai állomás júliusra 600 mm csapadékot mért; összehasonlításként Magyarországon az éves csapadékmennyiség 500–750 mm. A vízgyűjtő területen végigvonuló esőzés augusztus közepére érte el csúcspontját: a legcsapadékosabb napon másodpercenként 850 ezer köbméter (!) víz zúdult alá az égből. Mivel eddigre a talaj teljesen felázott, és nem tudott több vizet megkötni, a csapadék nagy része akadálytalanul tudott lefolyni egészen a Jangcéig.

A Jangce és a Han folyók találkozásánál fekvő Hankou városában (ma a tágabb értelemben vett Vuhan része) a megelőző hatvan év legmagasabb nem áradáskor mért vízállásainak átlaga 13,45 méter volt; a vihar napján viszont 16,33 méterre emelkedett a vízállás, a Jangce vízhozama pedig ugyanitt másodpercenként 56 500 köbméterről 67 ezerre nőtt. Az árhullám levonulása a Jangce medrének szerkezete és a folyó hossza miatt igen lassú volt: míg Vuhanban augusztus 19-én tetőzött a fent leírt magasságon, addig a mintegy 650 km-rel lejjebb fekvő Nankingban ez csak szeptember 16-án történt meg. Az áradás ideje alatt a Jangce mellékfolyói is kiléptek a medrükből, némelyik csak novemberben tért vissza megszokott folyásához.

Az áradás körülbelül 180 ezer négyzetkilométernyi, nagyjából Szíria méretével megegyező területet öntött el. A vízfolyások és csatornák az ország egész területén kiáradtak, köztük a Jangcét és a Sárga-folyót összekötő Nagy-csatorna is. Nyolc tartományt érintett kiemelten súlyosan a katasztrófa, de délen Kuangtungig, északon Mandzsúriáig, nyugaton pedig Szecsuanig is jelentős területek kerültek víz alá.

Az özönvizet gyakran emlegetik a világ legtöbb áldozatot követelő természeti katasztrófái között, de ennek oka elsősorban a különböző korból és forrásból származó becslések rendkívül széles szórása. A Kínai Köztársaság kormányának kortárs becslése szerint az áradás 1931-ben és az azt követő években 25 millió embert érintett valamilyen formában; későbbi történeti kutatások szerint ez a szám akár az 53 milliót is elérhette. A halálos áldozatok számára hasonlóképp eltérő léptékű becslések léteznek: John Lossing Buck korabeli tanulmánya szerint mintegy 150 ezren fulladtak vízbe az áradás hónapjai alatt, a következő évben pedig több százezer ember életét oltották ki a járványok és az éhínség. Egy 1994-es kínai kutatás szokatlanul pontos számot, 422 420 halálos áldozatot közölt. Különféle online listák és publikációk azonban sokkal magasabb számokat, 3,7–4 millió halottat emlegetnek, sokszor bármiféle forrás megjelölése nélkül.

A katasztrófa kezelése súlyos kihívást jelentett a kormányon lévő Kuomintang számára, amelynek erőit eddigre a kínai polgárháború is lekötötte. Szung Ce-ven, a párt befolyásos tagja és Csang Kaj-sek sógora kapta a feladatot, hogy a frissen alakított segélyező bizottságot vezesse. A központilag szervezett segítségnyújtást megnehezítette, hogy Japán 1931 őszén megtámadta Mandzsúriát, ami a kínai kötvénypiac összeomlását idézte elő. A bizottság hazai és külföldi szakértőket kért fel a károk felmérésére (többek között a híres pilótát, Charles Lindbergh-et és feleségét, Anna Lindbergh-et is), valamint a nemzetközi közösséghez fordult segélyért és támogatásért. Nagy mennyiségű adomány folyt be, illetve az Egyesült Államokkal is sikerült megállapodni egy jelentős búza- és lisztkölcsönről, amely segített mérsékelni az éhínséget.

Az 1931-es áradás ma még Kínában is aránylag kevéssé ismert. A vele egy időben zajló történelmi események: a japán támadás, a polgárháború és a nagy gazdasági világválság miatt a katasztrófa háttérbe szorult, és bár áldozatainak száma meghaladja a 2004-es indiai-óceáni cunamiét, a kutatások és történelemkönyvek figyelméből ma javarészt kimarad.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A Jangce vízgyűjtő területe és nagyobb mellékfolyói, köztük a Han és a Huaj (Wikipedia / Keenan Pepper / CC BY-SA 4.0)Az áradások által legsúlyosabban érintett nyolc tartományHankou városházája az áradás idején

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár