2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Hogyan lett Pázmányból érsek?

2015. április 13. 13:37

XII. Pius megítélése

A közvéleményt - ha csak a sajtóban megjelenő diskurzusokat nézzük - egy jó ideje leginkább az foglalkoztatja, hogy mikor nyitják meg a sokak által vitatott megítélésű XII. Pius iratanyagát, őt ugyanis évtizedek óta azzal a váddal illetnek, hogy nem emelte fel szavát a deportálások ellen a vészkorszakban. Ebben mikorra várható változás?

Először is szögezzük le, hogy ilyen esetekben nincs törvényi határidő, ez a mindenkori pápa döntésén múlik. Egy objektív akadálya azonban van: a Vatikánnak nincs kapacitása arra, hogy az iratokat rendezze, ezért senki nem akarja, hogy egy egyszerű adminisztratív, rendezési probléma összeesküvés-elméletek táptalaja legyen. Ezzel kapcsolatban azonban tisztázni kell valamit, nevezetesen hogy XII. Pius megítélése a korszakban igazából nem volt vitatott. A másik dolog: ne értékeljük túl a pápaságot, amely ebben az időben már messze nem az a középkori nagyhatalom, ahol a császár Canossát jár, vagy amely Lepantónál – egy nemzetközi koalíció élén – megállítja a törököt. Hogyan is mondta Sztálin? "Hány hadosztálya van a pápának?" Egy másik adalék Pius megítélésének kérdéséhez: amikor a római főrabbi 1946-ban megkeresztelkedett, a pápa polgári nevét (Eugenio) vette fel, hitet téve amellett, amit a pápa az üldözöttek mentése érdekében tett. XII. Pius megítélésében a hatvanas években – egy zsurnalisztikus diskurzus révén – történt változás, amit történészként erős szkepszissel szemlélek. A pletykák szerint egyébként 2017–2018-ban válhat kutathatóvá XII. Pius pontifikátusának iratanyaga. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy amit a történettudomány eszközével bizonyítani lehetett, azt már bizonyították.

Térjünk vissza kutatásukhoz. Közel két és fél évszázad köztörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű, jórészt eddig ismeretlen, a pápaság és a Magyar Királyság kapcsolatát bemutató dokumentumokat dolgozott fel és hozott nyilvánosságra két kötetben az Ön által vezetett lendületes kutatócsoport néhány hónappal ezelőtt. Miben áll ennek jelentősége?

Ahogy a magyar–szentszéki kapcsolatok, illetve a vatikáni gyűjteményekben található anyagok, úgy a kutatási tematikák is rendkívül széles időszakot ölelnek fel és rendkívül változatosak. A kamarai projektünk például azért fontos, mert az Apostoli Kamarába – amely a pápaság fő pénzügyi szerve – befolyó minden összeget regisztráltak. A Fraknói Vilmos által a 19. század végén alapított – sajnos rövid életű és lényegét tekintve máig tetszhalott – Római Magyar Történeti Intézet által megkezdett munka nyomán ezt a kutatást, illetve gyűjtést folytattuk és adtuk közre. Ez a legjelentősebb részprojektünk, de emellett párhuzamosan egyéb projekteken is dolgozunk. Az 1922–1939 közötti, már megnyitott diplomáciai fondok magyar vonatkozásait inventárium formájában tekintjük át, illetve a budapesti és a környező országok nunciatúráinak anyagát is feldolgozzuk.

Mint az már korábban is elhangzott, a kutatásuk nyomán új információkkal gazdagodott a Magyar Királyság 13–16. századi történetére vonatkozó ismeretanyagunk. Van olyan, amit az egyetemi oktatásba is be lehet építeni?

Kutatásaink eredményei elsősorban nem az egyetemi oktatás szintjén tudnak hasznosulni, ezek kifejezetten a szaktörténészek, helytörténészek számára szolgálnak adalékként. Hogy csak néhány példát említsek: immáron jól nyomon lehet követni mindkét érsekség (Esztergom, Kalocsa-Bács), és az összes püspökség bevételeinek változását vagy például eddig alig, vagy egyáltalán nem ismert monostorok, lovagrendi rendházak anyagi jövedelmeinek alakulását. Számos történelmi személy, egyházi tisztviselő léte, működése csupán ezekből a bejegyzésekből diagnosztizálható.

Egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a Magyar Királyságot délről fenyegető oszmán veszély ellen. Hogyan kell ezt érteni?

Mint tudjuk, az egyházjogi előírások megkövetelik, hogy ha valakit főpappá neveznek ki, akkor a pápai megerősítésért bizonyos összeget be kell fizetni a pápai kincstárba. Ezek az összegek tehát azt mutatják, hogy – miközben mi éppen a török ellen harcoltunk – mennyi pénz áramlott ki Magyarországról Rómába. Azt lehet adatszerűen vizsgálni, vagy ismerni régebbi kutatások alapján, hogy amit – mondjuk Nándorfehérvártól egészen Mohácsig – a pápai nunciusok törökellenes segély címén az országba hoznak, az az összeg nagyságrendileg nagyobb volt ennél. És a hangsúly a „lehetőségeihez képest” kitételen van. A reneszánsz pápaság nem a középkori Respublica Christiana unverzalizmusának letéteményese, hanem elsődlegesen egy geopolitikai viszonyoktól és érdekektől meghatározott premodern államalakulat Közép-Itáliában. Területileg épp ekkor formálódik ki, gondoljunk csak a Borgiák, Roverék, Farnesék stb. hódításaira.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár