Hogyan lett egy leprásból Jeruzsálem legrettegettebb királya?

A lepra, más néven Hansen-betegség (régi magyar nevén a bélpoklosság) a Mycobacterium leprae nevű baktérium krónikus fertőzésének köszönhető. A kór bőrelváltozást okoz, ami maradandóan károsíthatja az arcot, az idegeket, a szemet és a végtagokat, a lábak és a karok a másodlagos fertőzések kialakulása során deformálódhatnak. Érdekes módon a középkor óta változatlan a lepra genetikai állománya, ám csupán nem olyan rég fedezték fel a hatásos kezelési módszert, amely azonban több évig is eltart. A 16. században meredeken csökkenni kezdett a leprások száma, vélhetően azért, mert az emberek idővel védettséget szereztek ellene, ami annak is köszönhető, hogy száműzték azokat, akik megkapták a kórt, s életük végéig bujkálniuk kellett, illetve lepratelepen tengődniük.

Manapság is számos leprás betegről tudunk, ám arányaiban a középkorban sokkal többen voltak. Betegségük diagnosztizálása egy halálos ítélettel ért fel. A lepra lassú és fájdalmas halált eredményez, emellett pedig azzal járt, hogy a közösség tisztátalannak bélyegezve kiközösítette a beteget, akit szó szerint száműztek a lakott területekről. Szinte esélytelen volt, hogy egy leprás bármilyen karriert is fusson be. Ám a királyoknál semmi sem lehetetlen.

I.Amalrik jeruzsálemi királynak 1161-ben fia született, aki a Balduin nevet kapta. Kilenc éves volt, amikor a rettegett betegség jeleit fedezték fel nála. A lepra egyébként a hűvösebb hőmérsékletű helyeket kedveli, ezért is pusztított leggyakrabban Dél-Skandináviában, míg a szentföldi meleg éghajlaton valamivel ritkább volt. Nevelője, a történetíró és a később püspökké kinevezett Türoszi Vilmos jegyezte fel, miként vették először észre a jeleket. Balduin mesélte neki, hogy a jobb karja érzéketlen, például akkor sem érez fájdalmat, amikor játszópajtásai megcsípik vagy megharapják.

A fiú ugyanakkor királyi vérvonala miatt védettséget élvezett, ugyanis Isten kiválasztottjainak vélték az uralkodókat és a trónörököst is, így a helyi muszlimok nagy döbbenetére nem kellett magányosan leélnie hátralévő, fájdalmas életét. A súlyos csapás ellenére a fiú már fiatalon is éleseszűnek bizonyult, és kitűnt lovaglótudományával. Miután 1174-ben édesapja elhunyt, a 13 éves, leprás Balduin örökölte meg a jeruzsálemi trónt.

A Szent Város ekkor még csupán 75 éve volt az európai keresztesek kezén, egészen pontosan 1099 óta, amikor megalakították a Jeruzsálemi Királyságot, amely az első keresztes hadjárat eredményeképpen születhetett meg. Maga a város ebben az időben nagyobb volt, mint bármely európai társa, és nagy jelentőséggel bírt a keresztények, a muszlimok és a zsidók szemében is. Nem véletlenül kívánta elfoglalni Szaladin egyiptomi szultán is. A kurd származású uralkodó ma is az egyik legnagyobb tiszteletben álló történelmi személyiség a Közel-Keleten.

Túlerővel szemben

Amikor 1177-ben a Szaladinnal kötött béke lejárt, a szultán a Földközi-tenger partvidékén átlépte az ország határát. A lovát mindössze csupán egy kézzel tartani tudó Balduin egy ötszáz lovagot számláló sereg élén Aszkalon városához vonult, hogy feltartóztassa a muszlimokat, azonban beszorították őket a város falai közé, így Szaladin gond nélkül haladhatott tovább Jeruzsálem felé.

Balduinnak és apró seregének azonban sikerült kitörnie az erődből. A krónikák szerint a két hadsereg Montgisard mellett, mindössze huszonhét kilométerre Jeruzsálemtől csapott össze egymással 1177. november 25-én. Addigra Balduinnak sikerült ezerfősre duzzasztania csapatát (egyes források szerint 500 lovag, 500 fős kisegítő személyzet és mintegy négyezer gyalogos harcolt az oldalán), de így is egy arányaiban hatalmas, 26 ezer fős szaracén hadsereggel nézett farkasszemet. A túlerő ellenére a keresztények szétverték Szaladin seregét, többségüket megölték, maga a szultán is csak alig tudott elmenekülni, a tinédzser Balduin pedig hősként érkezett vissza Jeruzsálembe.

Számos illusztráció készült ekkoriban, amely kedvező színben tünteti fel a beteg királyt, akit gyakran maszkban ábrázoltak, ám nincs forrásunk arra nézve, hogy Balduin valóban elrejtette volna eltorzult arcát népe elől. Fiatalabb korában egyébként még alig látszódtak betegségének külső jelei, később azonban egyre több fekély csúfította testét és meg is vakult. Ekkor felajánlotta lemondását, ám annyira kedvelték őt a Szentföldön, hogy ezt elutasították, igaz, uralkodása utolsó két évében társuralkodóként állt mellette V. Balduin.

Sorsa 1185-ben, hosszan tartó betegség után érte el, amikor 23-24 éves korában elhunyt. Két évvel később Szaladin Hattinnál döntő győzelmet aratott, amivel lényegében megdöntötte a Jeruzsálemi Királyságot. A királynak és lenyűgöző történetének állít emléket a 2005-ben bemutatott Mennyei Királyság című film, amelyben Balduint Edward Norton alakította.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?