Ezeknél bizarrabb ókori haláleseteket nehéz lenne kitalálni

Barbár szokásnak hódolva

Hérakleitosz, az epheszoszi filozófus (Kr. e. 535–475) még csúnyábban végezte. Öregkorában vízkór gyötörte, és kúraképpen egy trágyadombba ásta be magát. A trágya melege bizonyára jót tett a betegségének, de ennek anyagával beborítva megvadult kutyák tépték szét. De más költők és filozófusok halálával kapcsolatban is hasonlóan furcsa dolgokat mesélnek.

Hérakleitosz

Empedoklész (Kr. e. 497– 32) a hagyomány szerint nemcsak bölcselő volt, hanem politikus, orvos, költő és városának bőkezű jótevője. Járványokat szüntetett meg, halottakat támasztott fel az alakja köré szövődő mondák szerint. Ugyan a felajánlott királyságot visszautasította, de bíborruhában, koszorúsan járkált hívei kíséretében.

Aiszkhülosz halála

„Most mint halhatatlan isten, nem pedig mint halandó vonulok előttetek” – mondta az egyik fennmaradt töredéke szerint. Isteni lényegéhez méltó véget szeretett volna – állítja róla az életrajzok egy része –, és ezért az Etna kráterébe vetette magát, így akart nyom nélkül eltűnni hívei elől, de a láva fél pár vasszandálját kivetette.

Empedoklész

Kevésbé nagyszabású, de szintén maguk választotta halál kapcsolódik több más bölcs legendájához. Volt, aki visszatartotta a lélegzetét, de legtöbben a táplálékról lemondva távoztak ebből a világból. Így tett állítólag Spárta bölcs törvényhozója, Lükurgosz is, aki az önfegyelem és takarékosság példájával akarta szolgálni poliszát halálával is.

Lükurgosz

A testét tökéletesen uraló filozófus példája Démokritosz (Kr. e. 460–370) története, ő nővére kérésére késleltette az éhhalálát egy-két nappal. A testvére ugyanis nem vehetett volna részt Theszmophoria ünnepén (a kevés alkalom egyike, amikor a nők bort ihattak), ha hozzátartozóját kellett volna gyászolnia. Az öreg filozófus ugyan nem volt hajlandó megszakítani a másik világba átvezető böjtjét, de frissen sült, még meleg kenyereket szagolgatva meghosszabbította az életét az ünnep végéig.

De sokan választották a halálnak egy számunkra talán még a lélegzet visszatartásánál is kevésbé hihető módját: keveretlenül, tisztán itták a bort. Így halt meg például az epikureizmus alapítója, Epikurosz (Kr. e. 314–270) is. Magában és nem szertartásosan vízzel keverve inni a bort barbár és veszélyes szokás volt a görögök szerint, ezt az egyik leghíresebb spártai király, I. Kleomenész halála is tanúsítja.

Epikurosz

A rendkívül agilis és aktív külpolitikát folytató (például ő segítette elűzni Athénból a türannoszt) király ugyanis élete végére megzavarodott, és polgártársaira támadt. Az őrjöngő uralkodót hozzátartozói kalodába záratták, de ő az őrt álló helótától kést szerzett, és módszeresen összehasogatta magát a lábfejétől a hasáig.

Egyesek szerint, írja Hérodotosz, őrülete és csúnya halála az istenek büntetése volt, mert több kultikus helyet is megszentségtelenített katonai akciói során. A spártaiak szerint viszont a bor okozta a vesztét. Ugyanis Kleomenész a Spártában járó szkütha követekkel iszogatva rászokott a vegyítetlen bor élvezetére, és az vette el az eszét.

1. Barbár szokásnak hódolva
2. Ütős belépő az alvilágba
3. Kutyák vagy bacchánsnők

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt