Eredeti köveiből építik újjá Tripolisz ókori monumentális szökőkútját

Négyszáz eredeti kőtömb visszaillesztésével nyeri vissza egykori formáját egy megközelítőleg 1800 éves monumentális szökőkút a nyugat-törökországi Tripolisz romvárosában. A török és olasz szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport célja az ókori római építmény tudományos alaposságú, teljes rekonstrukciója és a régészeti lelőhely szabadtéri múzeummá alakítása.

A Denizli tartomány Buldan körzetében található ókori településen zajló ásatásokat Bahadır Duman, a Pamukkale Egyetem régészeti tanszékének professzora irányítja. A városközpontban fekvő hatalmas díszkutat a régészek 2018-ban fedezték fel a vastag üledékrétegek alatt. A feltárt építmény lenyűgöző méretekkel rendelkezik, hossza eléri a 31 métert, szélessége a 7 métert, míg eredeti magassága megközelítette a 15 métert.

A komplexum felszínre hozását követően az építészeti maradványok aprólékos vizsgálata vette kezdetét, amelynek során a szakértők egy átfogó helyreállítási tervet dolgoztak ki. A helyszíni munkálatok azóta is folyamatosan zajlanak a fennmaradt faragványok és szerkezeti elemek megmentése érdekében.

A restaurálási projektet egy török és olasz kutatókból álló csoport hajtja végre szoros szakmai együttműködésben. A régészek az első szint helyreállítását már sikeresen befejezték, jelenleg pedig a második és a harmadik szinthez tartozó mintegy négyszáz kőtömb eredeti helyének meghatározásán és beépítésén dolgoznak.

Tommaso Ismaelli, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács munkatársa az Anadolou hírügynökségnek elmondta, hogy a munka jócskán túlmutat egy egyszerű műemléki rekonstrukción. A folyamat során különböző tudományos módszereket és modern technológiákat ötvöznek a minél hitelesebb és pontosabb eredmény elérése érdekében. Az 1800 éves kövek precíz illesztése nem csupán az eredeti dizájn megértését segíti, hanem a látogatók számára is befogadhatóvá teszi a korszak mérnöki teljesítményét.

A kutatócsoport a szökőkút rekonstrukciójának befejezése után egy újabb kulturális projekt megvalósítását tervezi a régészeti területen. A végső cél egy olyan integrált szabadtéri múzeum létrehozása, amely a római és a bizánci építészet remekműveit mutatja be a nagyközönségnek. Ismaelli hangsúlyozta Tripolisz történelmi jelentőségét, különös tekintettel a bizánci korszakra, valamint kiemelte a feltárt épületek, szobrok és egyéb műtárgyak kivételes megőrződési állapotát. Bahadır Duman ásatásvezető professzor megerősítette, hogy a monumentális kút fizikai újjáépítési munkálatai a tervek szerint 2026 végére teljesen lezárulnak.

Tripolisz ókori városa a Lükosz és a Maiandrosz (ma Büyük Menderes) folyók völgyének találkozásánál feküdt a történelmi Phrügia, Kária és Lüdia határvidékén. A hellénisztikus korban alapított település a Pergamoni Királyság, majd a Római Birodalom fennhatósága alatt vált fontos kereskedelmi és mezőgazdasági csomóponttá. Gazdasági fellendülését elsősorban kiváló geográfiai fekvésének, valamint a régióban virágzó textiliparnak köszönhette. A város a Kr. u. 2. és 3. században élte fénykorát, amikor a római császárok támogatásával nagyszabású középítkezések zajlottak, köztük a most vizsgált monumentális díszkút, azaz a nymphaeum felépítése is megvalósult.

A római kori nymphaeumok nem csupán egyszerű vízvételi helyekként funkcionáltak, hanem a városkép legfontosabb szakrális és reprezentatív elemei közé tartoztak. A többszintes, oszlopokkal, fülkékkel és szobrokkal gazdagon díszített homlokzatok a római építészet hatalmát és a víz feletti civilizációs uralmat hirdették a birodalom keleti provinciáiban. Tripolisz fejlődését azonban a térség erős szeizmikus aktivitása folyamatosan hátráltatta az évszázadok során. A települést a késő ókorban és a kora bizánci időszakban több pusztító erejű földrengés is sújtotta, amelyek jelentős károkat okoztak a középületekben és a lakónegyedekben. Bár a várost a katasztrófák után többször újjáépítették, a 7. századi szászánida és arab betörések következtében a lakosság fokozatosan elhagyta a területet, a romokat pedig idővel betemette a föld.

Az anatóliai régészet az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a feltárt műemlékek anasztilózisára, vagyis az eredeti elemek felhasználásával történő részleges újjáépítésére. A délnyugat-törökországi régió olyan híres antik városai, mint Epheszosz, Hierapolisz vagy Laodikeia mellett Tripolisz is bekapcsolódott ebbe a modern örökségvédelmi folyamatba. A szakszerűen helyreállított épületek nemcsak a tudományos közösség számára nyújtanak értékes információkat a korabeli térhasználatról és építési technológiákról. A vizuálisan is értelmezhető romok kézzelfoghatóvá teszik a látogatók számára a Római Birodalom provinciális központjainak egykori pompáját, ami elengedhetetlen a történeti ismeretterjesztés szempontjából.