Első világháború: tévedések tragédiája

2014. október 18. 08:27

"Az első világháború az európai népek kollektív öngyilkossági kísérlete volt, amely a »második félidőt« is figyelembe véve, csupán részleges sikerrel járt" – mondta Martonyi János volt külügyminiszter Az első világháború és következményei Magyarországon és Európában című, Parlamentben tartott pénteki konferencián.

Korábban

A második 30 éves háború

Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatójának köszöntője után Martonyi János volt külügyminiszter nyitotta meg a 11 előadó részvételével zajló konferenciát. Rövid beszédében kifejtette, az első világháború nem volt más, mint az európai népek kollektív öngyilkossági kísérlete, hozzátette: a második félidőt is figyelembe véve, szerencsére csupán részleges sikerrel járt. Fontos szerep jutott a tévedéseknek, rossz helyzetfelismeréseknek és – bár történetileg alátámasztani nem lehet – a véletlennek is. Bűn volt Európa ellen, a legnagyobb vétek azonban a háború lezárása volt, tette hozzá.

A konferencia első részének levezető elnöke, Ormos Mária üdvözlő szavai után Tomka Béla szegedi történész előadásában kifejtette: már az 1880-as évektől voltak egyfajta jövendölések egy esetlegesen bekövetkező világméretű küzdelemre. Helmut Moltke szerint, ha „kitör a háború, annak se hossza, se vége nem fog látszódni, lehet hét vagy akár harminc éves, (…) átkozott az, aki lángba borítja Európát”. A legtöbben azonban nem így vélekedtek, s villámháborúra készültek maguk a németek is. Elmondta, az első világháborút a legtöbben történeti korszakhatárként értelmezik, ám többféleképpen közelítik meg az idősávok hosszát. Sokan a hosszú 19. század lezárásaként tekintenek 1918-ra, vannak, akik az 1914-1945 közötti időszakot új korszaknak tekintik – "második 30 éves háborúnak" nevezte Churchill is. Többen úgy vélik 1991-ig tartott az 1914-ben kezdődött éra, ám egyesek szerint ma is ebben a korszakban élünk. Kiemelte, három ideológiai áramlat készítette elő a háborút: a nacionalizmus, a gyarmatosító imperializmus, valamint a bolsevizmus.

Romsics Ignác "Nagyhatalmi politika és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása" című előadásában kifejtette, a Monarchia életébe kétszer avatkoztak be a nagyhatalmak: 1849-ben és az első világháború végén, először megmentették, másodjára felosztották. A 19. század közepén még mint hatalmi egyensúly, az oroszok jogtalan terjeszkedésének gátjaként tekintettek az államalakulatra, ám az elkövetkezendő hatvan évben megváltozott a megítélése, és az Oszmán Birodalom mellett Európa másik beteg embere lett. Mint elmondta, a világégés éveiben a Monarchia sorsát három tény pecsételte meg: (1) az orosz forradalom miatt megmenekült Kelet-Európa az orosz befolyástól, így a nyugat döntött a Habsburg Birodalom jövőjéről, (2) nyilvánosságra kerültek IV. Károly béketapogatózásai, valamint (3) az, hogy 1918 májusára világossá vált, hogy a megrendült Monarchia már nem lehet és nem is akar Németország ellensúlya lenni.

Míg 1916-ban a közép-európai hatalmat csupán föderalizálni akarták, a későbbi tervek szerint három királyságra szedték volna szét, 1918-ra azonban már kisállamokkal számolt az antant, elfelejtve azt a korábbi – s később meg is valósuló – "próféciát", hogy ebben az esetben az egymásra féltékeny, független kis államok versengeni fognak a nagy német szomszéd kegyeiért. Ormos Mária Romsics előadásához hozzáfűzte: a Monarchia csak egy kis balkáni államot akart megbüntetni, ám később két újabb fronton is harcolni kényszerült, holott sem az oroszoktól, sem az olaszoktól nem követelt semmit. A pécsi történész a "tévedések tragédiájaként" jellemezte a helyzetet.

Az egyesült államokbeli Phoenixville-ben lévő otthonában készített videofelvételen bejelentkező John Lukacs magyar származású kutató négy nagy katasztrófát különített el a magyar történelemben: a 13. századi tatár betörést, a török hódoltságot, valamint a 20. század két világháborúját, amely utóbbi kettő legnagyobb vesztese kétségkívül a magyar állam volt. Magyarország ezeréves történelmének legnagyobb és mindeddig maradandó katasztrófája a megszülető kisállamok kitűnő propagandájából is eredeztethető. Kiemelte, hogy 1918 előtt magyar külképviseleti intézetek nem léteztek, így az ország a nyugat kezében volt, amely kevéssé ismerte a kicsiny közép-európai népet.

következő oldal 1 / 3