Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából I.

Magyar katonák és helyi civilek a keleti fronton egy Rába 38M Botond teherautó körül (kép forrása: Fortepan / Marics Zoltán)

1943. január 12.

Keddi nap van. Délelőtt 9 órakor türelmetlenül cseng a telefon századom livinszkájai irodájában. Az ügyeletes altiszt keresgélt valamit, késve vette fel a kagylót.
–Halló, itt „Holló”, [fedőnevünk] Halmos törzsőrmester!

Hallottam aztán a kemény hangokat:
–Alusznak maguk? Azonnal hívja a századparancsnokot!

Miután vigyázzba kapta magát a törzs, igenissel letette a kagylót. Néhány lépést tett felém, és halkan mondta:
–Az alezredes úr!

Azonnal jelentkeztem, és máris kaptam a kérdéseket:
–Mikor ellenőrizted Bolsoj Jaruga térségét?
–Alázatosan jelentem, egy hónapja.
–Milyen intézkedések lettek téve?
–Katonai intézkedésre nem volt szükség, de utasítást kapott a sztaroszta, hogy hóesés esetén tisztíttassa az utakat, lássa el tűzifával az iskolát, és a maga hivatalát is.
–No, tenned kell katonai intézkedést nemsokára!
–Parancsoljon, alezredes úr!
–Az egyik gazdasági ügyeket intéző német alakulat jelentette, hogy fegyveresek zavarják a begyűjtést. Azonnal szállj ki, tapasztalataidról és intézkedéseidről 15-én 18 óráig tégy jelentést!

Önként jelentkezőket kértem a szakaszparancsnokoktól, s három szánnal, 15 géppisztolyos katonával 13 órára Bolsoj Jarugára érkeztem. Azonban a vizsgálatok megkezdésére nem gondoltam, mert nyugtalanított, hogy míg tartott az út, 10 órától kelet felől, ágyúk százainak pokoli dübörgése hallatszott. Ha később lanyhult is ez a dübörgés, egész nap tartott, csak késő este hallgattak el az ágyúk

Bolsoj Jaruga előtt megálltunk, előttünk fél kilométernyire volt a község. Sehol egy lélek, az úton senki, csak a félős kérdések futkároztak egyik katonától a másikig. Kérdésekkel ostromoltak, de mivel csak félelmetes sejtéseim voltak, elgondolkodva mondtam nekik:

–Lehet, hogy a váltásra érkezett friss erők gyakorolnak!

Azt hiszem, nem lehettek elégedettek a felelettel, sem a további hallgatásommal. Ők is hallgattak, csak a fáradt lovak prüszköltek fel egyszer-egyszer. Pej színű lovak voltak, de mire a faluba értünk, fehérre festette őket a 30 fokos fagy dere.

Erdélyi Béla egy versben is megörökítette az aznapiakat:

Negyvenhárom január tizenkettedikén

URIV

bosszús óriás rohangál
dobálja szerte erős dühét
a borostás arcu szőlős dombokon

lábnyomából folyó indul
kieresztve
a vörös mustot
mit letépett szemekből
kitapos

a hó nagy kortyokban
issza a nedvet
ropog a tánc a dombokon
villámok fénye mellett
melyet 10-kor kezdtek
tartott estig
kimulásig
napatekeren
holdudvaron
délelőttön
délutánon
istenek csinálta bálon

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Városliget

• Nagy sikerrel mutatkozott be az új Néprajzi Múzeum és az Új Nemzeti Galéria a Velencei Biennálén
• Így kerültek az első virágágyások a Városligetbe
• Amikor még félórányi járásra esett a Városliget Pest utolsó házaitól
• Egy sántító, olasz bohóc alapította az első állandó cirkuszt a Városligetben
• Bámulatos világot teremtett a hó és a jég a Ligetben
• Egyöntetű sikert aratott a Liget Budapest Projekt a neves Hay fesztiválon
• Suhanás a jégen és a fák alatt: a Városliget sportélete
• Rangos díjat nyert el a Néprajzi Múzeum kisfilmje
• Közlekedés földön, föld alatt és föld felett a Ligetben