Coventry és a rózsák háborúja

Illusztráció

Coventry és a Lancaster-ház kapcsolata a rózsák háborúja elején

A késő középkor végére Coventry Anglia egyik fontos királyi városa lett. A város déli felének hűbérura a Chester királyi grófság volt, amely a mindenkori trónörökös birtokai közé tartozott. Amikor IV. Henrik 1399-ben trónra lépett, a korona és a Lancaster hercegség egyesült. Coventry közelsége a nagy hercegi erődhöz, Kenilworth várához még inkább a birodalom politikai középpontjához kötötte a várost.

Az 1450-es évek végére a helyzet tovább éleződött. Margit királyné – VI. Henrik felesége, Anjou Margit – a dower-birtokai részeként kapta Kenilworthöt, így személyesen is erősen kötődött a térséghez. Ahogy politikai befolyása nőtt, úgy vált Coventry és környéke a királyi udvar egyik kulcsfontosságú támaszpontjává a rózsák háborúja idején.

Az udvar és Coventry

A hagyományos értelmezés szerint a királyi udvar hosszú időszakokat töltött Coventryben, ami tovább erősítette a város lancastriai elköteleződését. A leglátványosabb epizód az 1459. novemberi parlament, amelyet a város bencés priorijában hívtak össze. Ezen a gyűlésen – amelyet később nem véletlenül emlegettek „átokparlamentként” – a yorkista lordok birtokait elkobozták, és a Lancaster-ház híveinek osztották újra.

Ez a kép magyarázza, miért tekintették hosszú ideig magától értetődőnek, hogy Coventry a Lancaster-dinasztia egyik fellegvára volt. Ralph Griffiths, VI. Henrik uralkodásának egyik legnagyobb szakértője a város lakóit „hevesen lancaster-hűnek” írta le. A források részletesebb vizsgálata azonban jóval árnyaltabb történetet rajzol.

Feszültségek a város és az udvar között

A rózsák háborúja éveiben a királyi udvar jelenléte nemcsak presztízst, hanem súlyos terheket is jelentett Coventrynek. A vendéglátás, az ellátás és a politikai nyomás mind feszültséget szült a város polgárai és az udvar hívei között.

Egy nagy tanácskozás idején, 1456. október 11-én „nagyszerű verekedés” tört ki Henry Beaufort, Somerset hercegének kísérete és a város éjjeliőrsége között. A csetepatéban két vagy három polgár életét vesztette. Ez az epizód már önmagában is jelzi, hogy a város és az udvar kapcsolata korántsem volt felhőtlen.

1460-ra a feszültség már a királyi kancelláriát is elérte. Február 8-án pecsétlevelet küldtek Coventry hatóságaihoz, amelyben arra panaszkodtak, hogy a város „sok lakója” illetlen, az uralkodó személyét sértő nyelvezetet használ, és a frissen elítélt yorkista lordok pártjára áll. Egy olyan városban, amelyet addig a Lancaster-ház hű támaszának tartottak, ez feltűnően szokatlan jelzés volt.

A comyns haragja és egy kétségbeesett királyi kísérlet

1461 februárjában a rózsák háborúja eseményei tovább gyorsultak. Február 17-én St Albansban a lancastriaiak döntő győzelmet arattak a yorkista vezér, Richard Neville, Warwick grófja felett. Innen kelteztek egy újabb pecsétlevelet, amelyet az ifjú walesi herceg – a trónörökös – nevében adtak ki.

A coventryi polgármestert és a városi tanácsot arra utasították, hogy legyenek „segítők, támogatóak és kegyesek” három lankasztriánus hűségű helyi úr iránt: a király asztalnoka, Sir Edmund Mountfort, a közeli Withybrook-ból származó Sir Henry Everingham és William Elton, Coventry 1453-as képviselője iránt. A levél a történész értelmezésében kétségbeesett kísérletnek tűnik arra, hogy a várost visszarántsák korábbi lancastriai hűségéhez.

A hatás azonban egészen más lett. Amikor a levelet felolvasták a „Comyns” – vagyis a város közössége – előtt a St Mary’s Hallban, a hallgatóság annyira felháborodott a levél hozóján, Everingham papján, hogy a krónika szerint, ha a polgármester nem avatkozik közbe, „szétverték volna a pap fejét”. Nem sokkal később az egyik krónika szerint Margit királyné – aki egykor maga is Coventry lakója volt – külön megbüntette a várost.

Yorkista fordulat

A rózsák háborúja következő szakaszában Coventry vezetői egyre inkább a yorkista oldal felé sodródtak. A város hatóságai 100 fontot biztosítottak katonák toborzására, hogy Edward, March grófját – a későbbi IV. Edwardot – Londonba kísérjék Warwick St Albans-i veresége után. Röviddel ezután újabb 80 fontot különítettek el 100 fő felszerelésére, akik Edwardhoz csatlakoztak a döntő towtoni csatába vezető hadjáratban.

Ez a nyílt katonai támogatás éles ellentétben áll azzal a képpel, amely Coventryt a Lancaster-ház rendíthetetlen bástyájaként mutatja be. A források egyértelműen jelzik, hogy a város vezetése ekkor már jelentős mértékben megosztotta a „Comyns” yorkista szimpátiáját.

Warwick grófja árnyékában

A rózsák háborúja idején nemcsak a királyi udvar, hanem a helyi nagyurak is erősen befolyásolták Coventry politikai mozgásterét. Közülük is kiemelkedett Richard Neville, Warwick grófja, akinek vára alig tíz mérföldre állt a várostól.

Az 1469–1471 közötti válság idején, amikor Warwick a korábban trónra segített IV. Edward ellen fordult, Coventry látszólag – bár nem teljesen egyértelműen – a gróf oldalára állt. A források szerint az 1471 tavaszi hadjárat során, melynek végén Warwick a barnet-i csatában esett el, a város legalább 40 katonát bocsátott a gróf rendelkezésére. A visszahelyezett IV. Edward később meg is bírságolta Coventryt ezért a „merész” lépésért.

Gosford Green és a városi elit

A rózsák háborúja nemcsak hadjáratok és csaták sorozata volt, hanem véres leszámolásoké is. Coventry esetében ezt jól mutatja két vezető polgár, Richard Braytoft – egykori parlamenti képviselő – és Robert Onley esete. A források szerint azzal vádolták őket, hogy részt vettek a király apósának, Rivers grófjának kivégzésében Gosford Greennél, közvetlenül a város határában. Rivers a Warwick-féle IV. Edward elleni felkelés egyik fő áldozata volt.

Mindez arra utal, hogy Coventry városi elitjének egy része szorosan kötődött Warwick grófjának ügyéhez. Ebben a fényben az Everingham papját ért fenyegető fogadtatás is értelmezhető úgy, mint a város Warwick-párti, nem pedig általánosan yorkista elköteleződésének jele.

Coventry szerepe a rózsák háborúja forgatagában

A 15. század végi Coventry története jó példa arra, mennyire félrevezető lehet egy várost egyszerűen „lancastriai” vagy „yorkista” címkével ellátni a rózsák háborúja idején. A város valóban szoros, történelmileg megalapozott kapcsolatban állt a Lancaster-házzal, Kenilworth várával és Margit királyné udvarával. Ugyanakkor a királyi jelenlét terhei, az udvarral való konfliktusok, a polgárok elégedetlensége és Warwick grófja regionális hatalma együtt olyan politikai dinamikát hoztak létre, amely végül a York-ház és különösen Warwick támogatása felé sodorta Coventryt.

A források alapján egy dolog bizonyos: Coventry nem volt a lancastriaiak megingathatatlan fellegvára, még az 1450-es évek végén sem, amikor formálisan a legszorosabbra fűzték a kapcsolatait a Lancaster-házzal. A rózsák háborúja itt is inkább ingadozó hűségekről, helyi érdekekről és kényszerű döntésekről szólt, mintsem egyetlen dinasztia iránti vak lojalitásról.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház